Főoldal » A legelők típusai

A legelők típusai

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A gyep legeltetéssel való hasznosításakor a táplálóanyag ellátás mellett a szabadban való tartózkodás, a napfény és a mozgás jelentősen hozzájárul az állatok egészségének fenntartásához és a hasznos élettartam növekedéséhez. Ezért ahol a legeltetés feltételei megteremthetőek, mindenütt érdemes vele élni.

Természetes legelők

A kisgazdaságok legelőinek legnagyobb része természetes gyep, más szóval ősgyep. Ezek a területek általában nem alkalmasak szántóföldi növények termesztésére. Ez a magyarázata annak, hogy a tehenek tömegtakarmány igényét az első és második gyep növedék még kielégítheti, de a harmadik már nem. Ezért a megfelelő ellátás érdekében nyáron kiegészítő takarmányokról kell gondoskodni.

A természetes gyepek fűhozama az időjárástól függően 15-20 tonna/ha között változik. Az első növedéket az ilyen legelőkön legtöbbször nem lehet lelegeltetni. A felesleges füvet ezért célszerű szénának lekaszálni.

Telepített legelők

Az ősgyepektől a telepített legelők abban különböznek, hogy ezek fűállományát telepítéskor a környezeti és talajadottságok figyelembe vételével, továbbá a szarvasmarha legelő igényének megfelelően választották ki. Az ilyen gyepek 6-10 évig, megfelelő mennyiségű és minőségű fűhozamot adnak. A telepített legelők, megfelelő trágyázással és szakszerűen legeltetve, száraz körülmények között is nagymennyiségű fű termesztésére alkalmasak. Fűhozamuk az időjárástól és hasznosítástól függően 20-40  tonna/ha/év.

Alkalmi legelők

Az alkalmi legelőket, mint az árokpartokat, útszéleket, vasúti töltéseket, szérűskerteket a kistermelők tehenei esetenként legelőként hasznosítják. Ezek mellett a nyári aszály és őszi betakarítás idején  alkalmi lehetőséget nyújtanak a különböző tarlók is.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.