Főoldal » A lótenyésztés és környezeti hatásai V. – Talajtaposás, legelőtiprás

A lótenyésztés és környezeti hatásai V. – Talajtaposás, legelőtiprás

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Ahol nyáron por van, ott az esős évszakok beköszöntével nagy sárral lehet számolni. Főleg azokon a nyomvonalakon, ahol a lovak rendszeresen járnak. A vízelvezetés fontos, megoldandó probléma. A sár csúszik, balesetet okozhat, mindig egy veszélyforrásnak tekintendő.

A lovas pálya talaja.

Elsősorban a pályánál nagyon fontos a talaj megfelelő kialakítása és karbantartása – ami egy külön tudományág is -, hiszen az rendkívül nagy terhelésnek van kitéve (gondolok itt pl. a díjugrató pályán az akadály előtti elrugaszkodásra, és a leérkezésre). A túl kemény talaj az ízületeket roncsolja, míg a túl puha az ínakra van káros hatással. A legfelső réteg a taposóréteg, melynek legfontosabb tulajdonságai, hogy csúszásmentes, rugalmas és pormentes. Nagyjából 8-12 cm rétegvastagságú, attól függően, hogy milyen egyéb adalékanyagot kevernek a homokhoz (pl. fanyesedék, guminyesedék, fűrészpor). A taposórétegnek fontos funkciója még a vízelvezetéshez szükséges átengedőség. Az alatta levő réteg kavicsos, amelynek köszönhetően a víz el tud távozni. A két réteg közé érdemes leteríteni egy olyan nagylyukú, műanyag réteget, amely megakadályozza a nagyobb kavicsok felszínre való jutását (Pongrácz et al, 2007).

Bokor és Sebestyén angol telivérek versenyteljesítményét befolyásoló tényezőkről készített irodalmi áttekintésében a következőket olvashatjuk: „Nem csak a talaj típusa, hanem annak nedvességtartalma, konzisztenciája is hatást gyakorolhat a verseny lefutási idejére. A fiatalabb egyedek elsősorban a puhább, míg az idősebb, edzettebb lovak inkább a keményebb felületű pályákon nyújtanak jobb teljesítményt. Az Egyesült Királyságban és Írországban 14 eltérő talajkondíciót különböztetnek meg (sloppy, heavy, slow, soft to yielding, soft, yielding, good to soft, good to yielding, standard, good to firm, good, fast, firm, hard), amely minden egyes verseny lefutása után felvételezésre kerül.”

Legelőterület növényzete.

A lovak legeléskor elsősorban az aljfüveket kedvelik, szálfüveket inkább szénaként fogyasztják szívesen. A legelőre kisebb mennyiségben érdemes pillangósokat és gyógynövényeket is tervezni. Kedvelt legelőfüvek: angol perje, komócsin, ebírfélék, csenkesz, taréjos cincor; továbbá: bíborhere, tippanfélék, vörös csenkesz, ecsetpázsit. Emellett arra is oda kell figyelni, hogy olyan fajokat tervezzünk a kevert vetőmagba, amelyek jól bírják a tiprást, rágást.

Egy élő példa a legelőre szánt vetőmagkeverék arányaira:

  • Angol perje 30%
  • Réti csenkesz 20%
  • Vörös csenkesz 20%
  • Réti perje 20%
  • Magyar rozsnok 10%

Számolni kell azzal Magyarországon, hogy július-augusztusra a legelők nagymértékben kisülnek, a zöldtakarmány minősége és mennyisége leromlik, még akkor is, ha az állatsűrűség csekély. Ennek a leromlásnak a kezdeti időpontja az évek folyamán megfigyelhetően egyre korábbi időpontra esik. Ez is a globális felmelegedés jele, kevés a csapadék, az elsivatagosodás komoly probléma. 2013 augusztusában már legelőre terített szénával (!!!) kellett kiegészíteni a napi adagot.

Még mindig lesz folytatás!

Források:

Bokor Á., Sebestyén J. (2008): Az angol telivérek versenyteljesítményét kifejező genetikai paraméterek és az arra ható tényezők II. Acta Agraria Kaposvariensis Vol 12. No 3 49-59.

Pongrácz L. (szerk.), Bokor Á., Burucs B., Czimber Gy., Nagy L. (2007): Lóerő. Equinter Kiadó, Budapest.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.