Főoldal » A mangalica jövője…

A mangalica jövője…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Eredményesen zárult a zsírsertésekről, köztük a mangalicákról rendezett nemzetközi tudományos tanácskozás, amelyet a Vidékfejlesztési Minisztérium háttérintézménye, az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet (ÁTK) rendezett Herceghalomban- erről tájékoztat a VM. Sajtóirodája.

A mangalicát a XIX. század első felében tenyésztették ki Magyarországon, olyan szívós magyar fajták keresztezésével, amelyek a magyar vaddisznók háziasított utódaitól származtak.

A mangalicát a göndör szőre (“gyapja”) teszi egyedivé, ezért sokan gyapjas disznónak is nevezik. A malacok csíkosak, akárcsak vadon élő őseik malacai. A kocák nagyon óvják malacaikat. A fajtának különböző színváltozatai ismeretesek: a legismertebb a sárgásfehér, azaz a szőke mangalica, de léteznek fekete gyapjas sertések is (ezeknek egyik ma is élő változata a fecskehasú mangalica), sőt vörös színváltozat is ismert, bár nem túl gyakori. A szőrzet szürkésfekete bőrt takar. Az emlők és a paták fekete színűek. A fül alsó részén levő 2,5 cm-es fekete pecsétet „Wellman-foltnak” nevezik.

A világ különböző tájain tartott illetve tenyésztett zsírsertések – köztük a mangalica-, olyan ősi és különleges sertésfajták, amelyeknek a múltban különleges jelentőségük volt. Tenyésztésük az 1960-as,’70-es évektől háttérbe szorult a modernkori (intenzív) fajtákkal szemben. Napjainkban viszont újra megjelent az igény a magas minőségű tőkehús és feldolgozott termékek iránt, ami ismét a zsírsertések felé fordítja a kutatók egy részének figyelmét.

A Herceghalomban rendezett konferencia célja az volt, hogy a tudományos eredmények átadásával növekedjen a kiemelkedő nemzeti, genetikai és piaci értékeket hordozó zsírsertés-fajták tenyésztésének és mindennapos élelmiszeripari felhasználásának mértéke.

Közel 50 tudós, valamint tenyésztők, kereskedők és feldolgozók vettek részt a tanácskozáson. A magyar szakembereken kívül osztrák, német, lengyel, spanyol, litván, japán, dél-afrikai molekuláris genetikusok, szaporodás-biológusok, tenyésztők és génmegőrzési kutatók osztották meg szakmai tapasztalataikat egymással.

A tanácskozást szervező Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet elsősorban a magyar mangalicához fűződő sikertörténet miatt rendezte meg a konferenciát.

Az ősi fajták közül Magyarországon mangalica sertések élnek. A 90-es években létszámuk néhány száz példányra apadt, mára országosan 8-9 ezres populációt tartanak nyilván. Ennek a fajtának a húsminősége és az íze jobb, vitamin- és ásványi-anyag tartalma pedig magasabb a hagyományos hússertésekénél. Nem véletlen, hogy az élő mangalicákért és a húsából készült élelmiszerekért az utóbbi időben világszerte megnőtt a kereslet.

A mangalica húsa egyre kelendőbb. Japántól, San Franciso-ig számtalan megrendelő akad. Mára már bécsi, párizsi és pesti éttermek reklámozzák mangalicahúsból készült termékeiket az interneten. Egyre szélesebb körben válik ismét közkedveltté a zamatos, zsenge vörös hús. A nagy zsírtartalom csak fokozza a különleges ízeket.
Húsának zsírtartalma magasabb, mint más fajtáké, és éppen ezért kiválóan alkalmas pecsenyehúsok, steak jellegű sültek, szalámifélék és érlelt sonka készítésére. Különösen kedvelik a spanyolok, akik szükségletük egy részét hazánkból importálják.

Dr. Rátky József, az ÁTK igazgatója a konferenciát értékelve elmondta, hogy voltak szakemberek, akik egyes zsírsertés fajták veszélyeztetettségére hívták fel a figyelmet, mások a populációk növekedéséről számoltak be. Teljes volt a résztvevők között az egyetértés a tiszta vérű génmegőrzés fontosságáról, tehát hogy a tenyészállományok ne keveredjenek más fajtákkal. A szakemberek hangsúlyozták a végtermékek – akár tőkehúsok, akár feldolgozott termékek – piaci hasznosításának fontosságát is.

Teljes szekciót szenteltek a mangalica sertés minőségbiztosítását segítő „Mangfood” projekt eddigi eredményeinek. A program lényege annak kidolgozása, hogy molekuláris biológiai módszerekkel biztosítani lehessen a termékek nyomon követhetőségét.

A herceghalmi konferencia a közös kutatásokhoz is megteremtette az alapokat. Az elhangzó új tudományos ismeretek pedig hozzájárulnak a zsírsertések, köztük az ősi magyar fajta létszámának további emelkedéséhez és a termelők piaci lehetőségeinek növekedéséhez.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.