Főoldal » Borjak állatvédelmi követelményei 4. rész

Borjak állatvédelmi követelményei 4. rész

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az EU területén található gazdaságokban körülbelül kétmilliárd madár (hústermelés céljából tartott csirke, tojótyúk, pulyka, kacsa és liba) és háromszázmillió emlős (tehén, sertés, juh stb.) él. A kedvtelésből tartott állatok száma is meglehetősen magas az Európai Unióban, az uniós kutya- és macskaállomány mintegy százmillióra tehető. Az uniós haszonállattartás éves értéke körülbelül 150 milliárd euróra becsülhető. Becslések szerint az Unió évente 70 millió eurót fordít az állatjólét támogatására. Ennek egy része – vidékfejlesztési programok keretében nyújtott állatjóléti kifizetések formájában – a termelőkhöz kerül, más részük pedig az egyéb állatjóléti tevékenységek, például gazdasági tanulmányok, valamint kutatási, kommunikációs, képzési és oktatási tevékenységek finanszírozását szolgálja.

19. A borjút a születését követően haladéktalanul, de minden esetben az élete első hat órájában colostrumhoz kell juttatni.

20. Minden 1993. december 31. napja után – az azt követő 4 évben – újonnan épített, újjáépített vagy első alkalommal üzembe helyezett állattartóhelynek meg kell felelnie az alábbi követelményeknek:

– csoportosan tartott borjak részére elegendő szabad területnek kell rendelkezésre állnia ahhoz, hogy azok akadályoztatás nélkül megfordulhassanak, lefekhessenek és felállhassanak, valamint minden borjú számára 150 kg-os testtömegig legalább 1,5 m2 területet kell biztosítani,

– az egyedi boxban tartott borjak esetében, valamint a lekötéses tartási rendszerű istállókban a boxoknak, illetve az istállóknak hézagolt oldalfalúnak kell lenniük. Az egyedi boksz minimális szélessége 90 cm  10 százalék, illetve a marmagasság 0,8-szerese.

21. A 20. pontban foglaltak nem vonatkoznak azon állattartóhelyekre, ahol 6 borjúnál kevesebb állatot tartanak.

22. Minden, 1997. december 31. napja után újonnan épített, újjáépített vagy első alkalommal üzembe helyezett állattartóhelynek meg kell felelnie az alábbi követelményeknek:

– a borjakat nyolchetes korukat követően egyedi ketrecben tartani csak állatorvosi kezelés, viselkedésbeli problémák vagy kezelések elvégzése miatt lehet. Az egyedi ketrec hosszúságának legalább a borjak orrhegytől faroktőig mért hosszának 1,1-szeresének, szélességének legalább a borjú álló testhelyzetében mért marmagasságával megegyezőnek kell lennie. Az egyedi borjúketrecek oldalsó határoló elemeinek – a beteg állatok számára szolgáló izoláló boxok kivételével – biztosítaniuk kell, hogy az állat láthassa fajtársát;

– minden borjú számára 150 kg-os testtömegig legalább 1,5 m2, 150-220 kg-os testtömegig legalább 1,7 m2, 220 kg testtömeg felett legalább 1,8 m2 területet kell biztosítani.

23. A 22. pontban foglaltak nem vonatkoznak:

– az anyjukkal együtt tartott szopósborjak tartására, valamint

– azon állattartóhelyekre, ahol 6 borjúnál kevesebb állatot tartanak.

24. A borjak számára az eset sajátosságához igazodó körülményeket az alábbi esetekben kell biztosítani:

24.1. olyan borjaknál, amelyeket egészségi állapotuk vagy viselkedésük miatt a csoporttól el kell különíteni annak érdekében, hogy a szükséges kezelést megkapják,

24.2. anyjukkal együtt tartott szopósborjaknál,

24.3. szabad tartású istállóban tartott borjaknál,

24.4. a szabadban elhelyezett ketrec oldalfala – az időjárás szélsőségeitől való védelem érdekében – lehet zárt. Ebben az esetben a ketrec elülső része lehetőséget kell hogy biztosítson az állat előre és oldal irányba történő kilátására. Egyúttal biztosítani kell az állat számára a száraz fekvőhelyet is.”

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.