Főoldal » Hüvelyes növények termesztésének jelentősége

Hüvelyes növények termesztésének jelentősége

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A pillangós virágúak családjába tartozó növényeket részben magjukért részben szálas takarmánynak termesztjük.  

Bár a pillangós virágúakat lényegesen kisebb területen termesztjük  jelentőségük a szántóföldi növények között mégis igen nagy. Főként azért, mert a levél és a szár is igen gazdag fehérjében, és valamennyien talajgazdagító növények, mivel a fehérjék építéséhez szükséges N-t a levegőből kötik meg. 

Fontos szerepet játszanak közvetlenül az emberi táplálkozásban és közvetve a gazdasági állatokkal feletetve. 

Növekszik az istállótrágya minősége, ha az állatok fehérjében gazdag pillangós virágú takarmányt kapnak. A pillangósokkal szimbiózisban élő N kötő baktériumok (rhizóbium) a gazdanövénytől szerves és szervetlen tápanyagot kapnak, ők maguk pedig a levegőből megkötött N egy részét adják át a növénynek. 

A baktériumok a mag csírázása után meg keresik a gyökereket és a gyökérszőrökön át behatolnak a gyökérbe, majd ott parazitaként élősködnek gümőket fejlesztve. 

A baktériumok N gyűjtő tevékenysége attól függ, hogy mennyi szénhidrátot, szerves savat és tápláló sót kapnak a gazdanövénytől. A túlzott N trágyázás hiba, mert csökkenti a levegőből megkötött N mennyiséget. Több hüvelyes azonos rhizóbiummal él együtt. 

A borsóban kb. 23, a babban kb. 20, a lencsében kb. 27, a szójában kb. 36, a csillagfürtben pedig kb. 37 % fehérje van. A pillangósok legáltalánosabb fehérjéje a globulinokhoz tartozó Legumin. Zsírtartalmuk kicsi.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.