Főoldal » Magyar fésüsmerinó

Magyar fésüsmerinó

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A merinó fajtacsoportot Spanyolországban tenyésztették ki és onnét terjedt el az egész világon. Hazánkba 1770-től került a negretti vonalból származó posztógyapjas állomány. A fésüsgyapjas típus csak 1940-től, keresztezések hatására alakult ki.

A magyar fésüsmerinó vegyes hasznosítású fajta. A többnyire gyapjú-hús és hús-gyapjú típusú állományokban alapvető  cél a szaporaság és báránynevelő  képesség javítása.
A hús-típus piaci előnye jobb. 

Az anyák feje középhosszú, a kosoké durvább, a homlok széles és kissé domború. Az anyák többsége szarvatlan, a kosok szarvatlanok, vagy csigaszarvat viselnek, a fülek közepes nagyságúak. A váll kötött, a mar, hát és ágyék közepes hosszúságú és izmoltságú.

A fajta jellemzője a mérsékelt dongásság és közepes mélységű  szügy. A tőgy arányos és közepesen fejlett, a far közepesen széles, rövid és enyhén lejtős, a végtagok közepesen hosszúak és mérsékelten izmoltak, a combok közepesen teltek.
A bunda fehér színű  és fürtös szerkezetű . 

Értékmérői: az anyák átlagsúlya 45 kg, a kosoké 70-90 kg, szaporasága 100-150 %, tejtermelése az 5-6 hónapos laktáció alatt megfelelő , az anyák gyapjútermelése 3,5- 6 kg, a kosoké 9-12 kg, a gyapjúszálak fürthosszúsága 6-9 cm, a gyapjúszálak átmérője 21-26 mikron.  

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.