Főoldal » Ne írtsuk a parlagfüvet!

Ne írtsuk a parlagfüvet!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Minden problémát legeslegelőször interpretálni szükséges. Mi az interpretálás ? Értelmezés, elemzés, megértés, a helyes kérdések (!) feltevése és ezekre a helyes válasz (a teendők) megfogalmazása. Ez ilyen egyszerű – mégsem foglalkozunk ezzel. A parlagfű esetében ’expressis verbis’ kijelentjük, hogy allergén , vesszen, ’ab zug’ (le vele), ki kell irtani és kész, minden megoldódik. Valóban ? Marad még a fűz, az éger, a hárs, a bükk, a fekete üröm és így tovább. Nosza, irtsuk ki azokat is ? Hát ez az, ami miatt a problémát interpretálni kell. Kezdjük az elején. Néhány millió évvel ezelőtt a Földünkön, még az ilyen – olyan – amolyan ősember megjelenése előtt már volt zöld növény, közte minden bizonnyal a parlagfű is létezett már. A zöld növény (algától az ezeréves fáig, ’minden fű – fa – virág, ami zöld’ ahogy a szakma mondja) fotoszintetizál, vízből és széndioxidból – fényenergia hatására – oxigént állít elő.

6 CO2  + 6 H2O  – [fényenergia és klorofill közrehatásával] – C6H12O6  +  6 O2  

Ez az Élet képlete, földi létünk alappillére !

Az Ember és az állatvilág, no meg a gépek, berendezések fogyasztó szervezetek, amelyek széndioxidot bocsátanak ki, ám oxigén nélkül csupán legfeljebb másodpercekig maradhatnának fent. Földünkön nincs abszolút hasznos, vagy abszolút káros élőlény! Különben is: ki szabja meg, hogy mi a káros, vagy hasznos ? Az ember akar a természet felett uralkodni ! Mi akarjuk megmondani, hogy mikor mi a jó, vagy rossz – most. És utódainknak mit hagyunk ? Ne vágjuk magunk alatt a fát !

Konkrétan a parlagfűről. Az Ambrosia artemisiifolia Észak-Amerikából származó (gyom?)növény, Európában nem őshonos, 1878-ban tűnt fel Svájcban. Az I. világháború környékén kezdett szétterjedni Európában. Hazánkban az 1920-as években jelent meg dél-Somogyban. Az internet bőséges szakismeretet ad, csupán böngészni kell. Így megtudhatjuk, hogy a talaj felső 3 cm-es rétegében nyugvó magok a tél végén, annak felmelegedése (10 – 20 Co talajhőmérséklet a legideálisabb) során már csírázásnak indulnak. A mélyebben fekvő magok akár évtizedekig is nyugalomban maradhatnak, majd – kedvező körülmények esetén (pl. ha a talajt megbolygatjuk) – csírázásnak indulnak. Kis hazánkban március végén kezd kelni és áprilisban tömegesen csírázik. Nyáron intenzív növekedést produkálnak. Porzós (hím) virágai július elején – közepén jelennek meg, a termős (nőivarú) virágok 7 – 10 nappal később. A virágok beporzását a szél végzi, a virágpor akár 100 km távolságra is eljuthat. A virágpor legnagyobb tömegben július végén – augusztus hónapban kerül a levegőbe, majd egyre csökkenő mértékben a tél (a fagyok) beálltáig tart. A termés érése október közepe táján kezdődik. Egyetlen növény több tízezer magot érlel. A mag rendkívül ellenálló, akár 30 évig is csíraképes maradhat.

Mi hát a megoldás ? A kaszálás ! Mikor ? Július közepén az ország déli részén kezdve – északra haladva július III. hetéig bezárólag végezni szükséges ezzel a művelettel. De csak egyetlen egyszer évente ! A szántóterületeket ’feketén’ kell tartani, a tárcsázási, szántási műveleteket is erre az időszakra kell befejezni. A ’jó gazda gondossága’ – mint az élet más területén is alapkövetelmény kell legyen ! Egyes években siet, más években késik a természet, ebből következően a parlagfű kaszálásának időpontját is plasztikusan kell venni, mint ahogy növényeink betakarítása sem mindig esik ugyanarra a napra !).

A kaszálás mellett az állattenyésztés visszaállítása döntő jelentőségű, ehhez már most hozzá kell látni.

Dr. Pálos László környezetvédő szakmérnök közlése

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.