Főoldal » Piaci ár…

Piaci ár…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Új módszerek a szokásos piaci ár megállapítására 

A szokásos piaci árat az eddigi három módszer mellett a következő két módszerrel is meghatározhatja az adózó, a nélkül, hogy választását indokolni kellene:

– ügyleti nettó nyereségen alapuló módszerrel,

– nyereség-megosztásos módszerrel.

Az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer az ügyleten elért nyereséget osztja fel megfelelő alapra (pl. költségek, árbevétel, eszközök). Akkor felel meg egy ellenőrzött (kapcsolt felek közötti) ügylet a szokásos piaci elveknek, ha e felosztással egy ellenőrzött ügyleten olyan nyereséget mutat ki az adózó, (vagy a nyereség olyan tartományba esik) amelyet összemérhető független ügyletben is realizál vagy realizálna.

E módszernél is el kell végezni az ellenőrzött vállalkozás és a független vállalkozás tevékenységének funkcionális elemzését, annak megállapítására, hogy összehasonlító ügylet alapján történjen meg (esetleg szükséges kiigazításokkal) a nyereség meghatározása.

A nyereség megosztásos módszer lényege a nyereség olyan megosztása, amelyre a független vállalkozások az ügyletben vagy ügyletekben való részvételük alapján számítottak volna. E módszer első lépésben meghatározza azt a nyereséget, amelyet a kapcsolt vállalkozások, a részvételükkel lebonyolított ellenőrzött ügyletekből elérnek és egymás között felosztanak. A második lépés a nyereség felosztása gazdaságilag indokolt alapon, megközelítve azt az arányt, amely egy független megállapodás alapján létre jött volna.

A felosztott nyereség – mind a két módszernél, de különösen a nyereség megosztásos módszernél – lehet az ügyletből származó teljes nyereség vagy egy maradványnyereség (reziduum), amely utóbbi eltérő mértékben osztható fel a felek között (mert nem azonos a tevékenységhez történő hozzájárulásuk. Például az egyik fél rendelkezik egy nagy értékű, egyedi, immateriális dologgal, amelynek alapján nagyobb nyereségre tart igényt). Az egyes vállalkozások ügyletekhez való hozzájárulása funkcióelemzésen alapszik, és — amilyen mértékben lehetséges — a rendelkezésre álló, megbízható külső piaci adatok alapján kerül értékelésre. A külső piaci feltételek magukban foglalhatják például az összehasonlítható tevékenységet végző független vállalkozásoknál tapasztalt nyereség megosztási hányadokat vagy hozamokat.

A reziduum elemzés a vizsgált ügyletekből származó összesített nyereséget két szakaszban osztja fel. Az első lépés minden egyes résztvevőhöz hozzárendeli azt a nyereséget, amely biztosítja az általa végzett ügylettípusokra jellemző alaphozamot. Elsődlegesen az ilyen alaphozam megállapítása a független vállalkozások által hasonló típusú ügyletekben elért piaci hozam alapján történik. Ez az alaphozam azonban rendszerint figyelmen kívül hagyja a résztvevők tulajdonában lévő bármilyen egyedi és értékes eszköz által generált hozamot. A második szakaszban a már elvégzett felosztás után fennmaradó nyereséget (vagy veszteséget) osztják fel a felek között azoknak a tényeknek és körülményeknek az elemzése során, amelyek utalhatnak arra, hogy az ilyen reziduum nyereséget független vállalkozások hogyan osztanának szét. Ebben az összefüggésben különösen hasznosnak bizonyulhatnak olyan mutatók, amelyek a felek immateriális javak révén tett hozzájárulására és viszonylagos alkupozíciójukra utalnak.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.