Főoldal » Dírektívák (beszédaktusok) – kezdetek

Dírektívák (beszédaktusok) – kezdetek

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Mielőtt bemutatásra kerülnének azok az elméletek, amelyek a beszédaktusokkal kapcsolatban születtek, hadd álljon itt egy párbeszéd, amelyet Wacha jegyzett le önmaga és a fia közt.

 „Beszélgetésünk végén – talán számomra is váratlanul – a következőket kérdeztem a fiamtól:

          Mondd fiam, ha nem velem vitatkozol az előbb, hanem barátaiddal vagy évfolyamtársaiddal, akkor is ezeket mondtad volna, akkor is így vitáztál volna?

A fiam maga elé nézett hallgatott egy darabig, majd így szólt:

– Igen. – Újabb csönd. – Igen, ugyanezt, lényegében ugyanezt mondanám, mondtam volna. De nem ugyanígy. Más szavakkal, más kifejezésekkel, más példákkal, de lényegében ugyanezeket. Édesapám, most nekem a te nyelvedre kellett lefordítanom a gondolataimat. Mi, a barátaimmal másképp beszélünk.

HA nem értek veled egyet neked azt mondom: „édesapám, én máshogy látom a dolgokat. A barátaimnak esetleg csak ennyit: „állatság, marhaság, amit mondasz, vagy egyszerűen csak: „hülye vagy”. Neked ezt nem mondhatom.

….”

A nyelvészeti szintekből a már lassan önálló diszciplínává váló pragmatika az, ami képes választ adni arra a kérdésre, hogy vajon miért is beszél másképp a fiú az apjával, mint a barátaival. A pragmatika kutatási területei közé tartozik a deixis, a beszédaktusok, a szövegbeli implikáció, a társalgás szerkezete, és a preszuppozíció. Természetesen ezek a kutatási témák megjelennek más tudományokban is, például a pszicho-, vagy a szociolingvisztikában. Nehéz éles határt húzni ezen tudományok között.  Tekintettel arra, hogy ez a dolgozat a beszédaktusok vizsgálatát tűzte ki célul, az alábbiakban ennek a bemutatására fog sor kerülni.

A beszédaktusok atyjának Austint szokták nevezni, holott érintőlegesen már Arisztotelész is foglalkozott a kérdéssel.

1.1. A kezdetek

Arisztotelész Herméneutikája az egyszerű kijelentő mondatokkal és ezek logikán belüli szerepével foglalkozik; alapvető eredményei a tagadásra és a modalitásokra (szükségszerűség, lehetségesség, esetlegesség stb.) vonatkozó megállapítások. Ebben a művében szerepelnek továbbá a későbbi eredmények szempontjából alapvető megkülönböztetések, melyek a kijelentések általánosság és egyetemesség szerinti osztályzásához vezetnek (általános vagy egyedi alanyról szólnak-e, és általánosan vagy részlegesen jelentenek-e ki valamit), továbbá a tagadásokkal kapcsolatban azon észrevételek, melyeket később az ún. logikai négyszög formájában volt szokás összefoglalni.

Hosszú szünet után Koschmieder az 1930-as években újra felvetette a performativitás kérdését. Ő ugyan koincidencia néven említi, és úgy definiálja, hogy „koincidencián értem s szó és a cselekedet egybeesését olyan formában, hogy a szó, amelyet kiejtünk maga a jelölt cselekvés.” (Koschmieder, 1930)

 

A feszültség a filozófusok és a nyelvészek közti disszonanciából eredt, amelyet valamilyen módon meg kellett oldani. A filozófusok állították, hogy állítás egyetlen feladata a dolgok pillanatnyi állásának leírása, vagy valamilyen tény megállapítása. Ezzel szemben a nyelvtanírók szerint nem minden mondat állítás, felkiáltás, létezik utasítás, vágy, engedményeket kifejező mondat is. Elterjedt az a nézet, hogy számos megnyilatkozás, ami messziről állításnak tűnik, nem az, nem annak szánták, hogy tényeket közöljön a világról.

Még a generatív nyelvészek is a nyelvet csakis a gondolkodtató, a nyelven kívüli világ tényeit leíró funkciójának oldaláról vizsgálták. Chomsky szerint a nyelv csakis valamilyen gondolkodtató funkciót tölt be, és a kommunikáció egyáltalán nem tartozik a nyelv lényegéhez. A kommunikációs funkciók olyan másodlagos nyelvi jegyek, amelyek csak másodlagosan, használat közben rakódnak a nyelvre. Ha el is ismerték a többi funkciót, mellékes jellegűnek kezelték. Ennek ellenére Chomsky már megfogalmazta azt, hogy nem minden állítás fogadható el minden szituációban. Ennek alapján bevezette a grammatikalitás/ akceptálhatóság fogalompárt. Grammatikalitásnak alatt azt vizsgálta, hogy S szólánc G grammatika alapján L nyelvnek jól formált mondata-e. Ezzel szemben az akceptálhatóság azt ellenőrzi, hogy a beszélők egy performancia helyzetben elfogadnak-e érvényes megnyilatkozásnak S láncot.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.