Főoldal » Gondolatok birodalmakról, és nem-birodalmakról a hellenisztikus Közel-Keleten.

Gondolatok birodalmakról, és nem-birodalmakról a hellenisztikus Közel-Keleten.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A negyedik század végétől i.e. 30-ig tartó periódusban – a hellenisztikus korban – a Mediterráneum a következőképp nézett ki: birodalom magokból, ütközőállamokból, független területekből (ezeken belül kisebb-nagyobb városállamok fél, illetve teljes autonómiával) állt.

Meg kell különböztetni azon területeket, amelyek hódítás után az adott birodalommal szerves egységet alkottak, azokat, amik katonai, gazdasági, politikai potenciállal rendelkeztek, és ezért (csak) tartós katonai jelenlét mutatható ki, illetve a Közel-Kelet történetének oly jellegzetes szereplőjét, mint az ütközőállamokat, melyeket a szövetséges városállamok, kisebb államok státusza, és a megszállt területek státusza között helyezhető el ezen logikai menet alapján.

Az ütközőállam, mint jelenség ezen térségben különleges képződmény volt, talán a legautentikusabb verziója itt található. Egyiptom fáraókori történetében rengetegszer bukkannak elő ütközőállamként – főleg a levantei térség – kisebb-nagyobb államocskái; leghíresebb példa talán a ramesszida korból említhetőek (a hettiták ellen létrehozott ütközőállamokról van szó). Nem egyszer katonai expedíciók, erőt demostráló katonai expedíciók indultak a Földközi-tenger keleti partvidékére, semmi másért, mint a térségben az egyiptomi fennhatóság demostrálásáért. Egyiptom földrajzi helyzete tökéletes választ ad ennek miértjére.

Az ókori állam-fogalom taglalása nélkül azonban megállapítható, hogy bár a három nagy utódállam területe egyértelműen meghatározható, mégis a határok, és az egy-egy hódítással átmenetileg vagy tartósan megszerzett területekkel való viszony már bonyolultabb kérdés. Ezért relevánsabb birodalmak magvairól beszélni, hiszen a hellenisztikus kor hadtörténete 306 után egy-két kivételtől eltekintve nagyrészt abból áll, hogy az utódállamok egymástól foglaltak el, és vissza ilyen – földrajzilag értendő – peremterületeket. 

A Ptolemaida Egyiptom területének meghatározása a legegyszerűbb: Egyiptom, és Küranieka térsége. A kora hellenizmus expanzióját fokozatos visszaszorulás követte. 320-315 között egyértelmű a Ptolemaida fennhatóság Szíria, Palesztína térségében, a gázai csata (312) után is sikerült a térség nagyrészét ellenőrzés alatt tartani. Érdekesség, hogy 301-ben az Eleutherosz-folyóig egyiptomi fennhatóság valószínűleg jelen volt, annak ellenére, hogy az ipszoszi csata után már Szeleukida területnek számított. Hat szíriai örökösödési háború zajlott ezen nyomvonalon, az első II. Pteolemaiosz (285-246) idején, az utolsó, az úgymond “klasszikus hellenizmus” korszakának mintegy lezárásaként V. Pteolemaiosz (205-180) uralkodása alatt, amikor 195-ben feladta végleg ezen területeket, abszolút Szeleukida fennahtóság elismerésével.

A hellenisztikus kor elején I. Ptolemaiosz Szótér uralkodása alatt egyiptomi fennhatóság alá tartozott több-kevesebb ideig a levantei térség, Ciprus, Kilikia, Kis-Ázsia egy része, Küraneika, erős szövetséges volt Rhodosszal, és több görög városállammal, kiépítve egy hatalmas védőgyűrűt ütközőállamokból, és szövetségesekből Egyiptom köré.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.