Főoldal » Különleges kapcsolat…

Különleges kapcsolat…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az elmúlt hónapokban többen is figyelmembe ajánlottak egy filmet, amelyről eddig csak jót hallottam. A “különleges kapcsolat” című filmről van szó, amely Tony Blair és Bill Clinton kapcsolatát mutatja be. Furcsa egybeesés, hogy pont három-négy hónapja, amikor a könyvesboltban voltam, megakadt a szemem Tony Blair könyvén, amely a volt angol miniszterelnök visszaemlékezéseit tartalmazza. Így hát ezek a furcsa véletlenek ösztökéltek arra, hogy írjak egy bejegyzést e két nagy formátumú politikus kapcsolatáról.

Habár nem célom a film művészeti megítélése, annyit azonban mindenképp érdemes elmondani, hogy, egyrészt a film alapvetően a való életben megtörtént eseményekhez igazodik, tehát aki nem annyira járatos ebben a témában, annak egyfajta tananyagkén is szolgálhat, másrészt pedig azt gondolom, hogy igazán kiválóak a színészi alakítások.

Na de térjünk a tárgyra. Két ilyen karizmatikus államférfi kapcsolatát, vagy ha úgy tetszik barátságát nehéz megítélni, ugyanis rögtön azzal kérdéssel találkozunk, hogy vajon a politikában alakulhatnak-e ki klasszikus értelemben vett barátságok? Erre a választ nagyon nehéz vagy talán lehetetlen megadni, tehát e bejegyzéssel nem fogom megváltani a világot. A legjobb kiindulópontnak először is talán az tűnik, ha idézzük a két politikus  egymásról alkotott véleményét a visszaemlékezéseikből.
Tony Blair Clintonról:
    ” Clinton a legnagyobb formátumú politikus, akivel valaha találkoztam. Politikai szakértelme és hatalmas kapacitása mellett elhalványult a tény, hogy ragyogó gondolkodó is, világos és átgondolt politikai filozófiával és programmal
Ami személyiségünket illeti, kevésbé különböztünk egymástól, mint az emberek hitték, de igazi politikai klasszisként meghajoltam a mester előtt. Megvolt benne minden. Viselkedése gyakran elfödte kivételes intellektusát, de hihetetlen analitikus képessége volt, őszintén lekötötte a politikai vita- időnként talán túlságosan is-, és mindig készen állt az új eszmék befogadására.”
 
Bill Clinton Blair-ről:

   “Blair fiatal volt, határozott arcélű, erőteljes egyéniség, és sok politikai kérdésben egyetértettünk. Úgy láttam, megvan benne a képesség arra, hogy az Egyesült Királyság és egész Európa egyik jelentős vezetője legyen, és izgatottan vártam a vele való együttműködést. “
     ” Kezdettől fogva barátoknak éreztük egymást. A brit sajtót elbűvölte, milyen hasonló a gondolkodásunk és a politikánk.”
    “…A beszédben módom nyílt köszönetet mondani Tony Blair-nek is a barátságáért és a partneri kapcsolatunkért. Élveztem a vele töltött időt , és hiányozni fog nekem.”

Az idézetekből azt olvashatjuk, hogy a két politikus igencsak szimpatizált egymással, ugyanakkor persze kérdés, hogy ezek a kijelentések nem csupán protokollárisak-e. Ezt szintén igencsak nehéz megítélni, azonban a két személy szoros kapcsolatának, ha úgy tetszik barátságának valódisága mellett több érv is szól. Először is fontos azt kiemelni, hogy a politikai világnézetük valóban hasonló, ugyanis mindketten baloldali politikusok, mindketten egy olyan baloldalt hoztak létre saját hazájukban, amely elvetette a hagyományos, doktriner baloldali gondolkodást, így mind a két államférfi sok, alapvetően jobboldali szavazót is, képes volt integrálni szimpatizánsai közé. Hasonló belpolitikai helyzetben került mindkét államférfi a hatalom csúcsára, ugyanis, mind az Egyesült Államokban, mind Angliában egy viszonylag hosszú jobboldali, konzervatív kormányzást váltott le a megújult baloldal.

A két államférfi visszaemlékezéseiből tehát az rajzolódik, ki, hogy amíg a hivatali idejük egybe esett, jó viszonyt sikerült egymással kialakítaniuk, sőt, sokszor segítették egymást a különböző politikai problémák megoldásában. Véleményem szerint nem naivitás azt elhinni, hogy valóban jó kapcsolatban, vagy akár barátságban volt egymással e két politikus, amíg úgymond “sorstársak” voltak, azonban kérdés, hogy,megmaradt-e a baráti viszony, miután Clinton hivatali ideje lejárt, és Tony Blair-nek már George Bush elnökkel “kellett” jó viszont ápolni. Erre talán majd a következő könyvükben derül fény….

Felhasznált irodalom:

Tony Blair: Utazás. Kossuth Kiadó, Budapest, 2011.

Bill Clinton: Életem II. kötet. Ulpius-Ház könyvkiadó, Budapest, 2004.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.