Főoldal » Mert csövezni jó…

Mert csövezni jó…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A csövezésnek sok fajtája van, van a klasszikus, amit nem próbálnánk ki és szánalmat ébreszt. Van a poénos, amit buli után vagy Orbán-napon űznek a fiatalok. Van a félig kényszer-félig poén, amikor pl tengerparton „alszik” valaki vagy parkban ledől egy kicsit, kocsiban húzza meg magát útközben néhány órára. Ez is egyfajta csövezés, hiszen nomád, minden komfort nélkül.

        Amiről én szeretnék mesélni az egy speciális módja a csövezésnek: a reptéri csövezés. Merthogy elrepülsz A pontból B-pontba, de mondjuk sokat kell várni az átszállásra és pont rádtör az éjszaka. Mit tehetnél? Próbálsz aludni. Én este utazok, reggel az elsővel vissza. Taxi szerepben, mondhatni. Volt, hogy több időre mentem, kirándulgattam, de az más. Az már nem a reptéri csövezés kategória, még akkor sem, ha rövid időre megyek…

     Szóval az első néhány óra poén, megcsap a szabadság szele, bámulom a sokféle embert, majd olvasgatok, akár 4-6 órán keresztül. De van egy holtpont a hajnali órákban, amikor mindenki próbál „aludni”. Kinek mi jut: ha van szék, akkor kínlódsz, hátrabukott nyakkal, nyitott szájjal, közben attól félsz, nehogy kiraboljanak. Érdekes, hogy még tök üres pénztárcával is félsz. Furán működik az ember agya. Néhányan összebújva, összeborulva. Van aki meg teljesen kivetkőzik magából és átmegy szakadt hippibe, a földön kuporog, valami ingyen reklámújságon, amit hirtelen talál.

       A „profik” hálózsákot hoznak, arra fekszenek. És rengetegen vannak. Ferihegyen más a helyzet, ott csak lézengenek, de pl olyan reptereken, ahol nagy az átutazó forgalom, (pl Milano), na ott meg merném kockáztatni, hogy vagy százan maradnak éjszakára. Mint a heringek egymás mellett összezsúfolva. Hasonló feeling, mint a Backpacker-effektus az éjszakai vonatokon. Leveszik a cipőjüket, láb és izzadtságszag terjeng a levegőben. Ezzel kontrasztban ott a méregdrága reptéri kaja. Úgy van vele az ember, ha már nomád körülmények, akkor legyen benne némi luxus is. Csakazértis megveszi a méregdrága pezsgőt, sört, bort, szendvicset. Vicces jeleneteknek lehetünk tanúi. Profi lengyel utazónomád csoportnál arra lettem figyelmes, hogy elég fürgén járt körbe a laposüveg. Az olasz biztonsági őr csak mosolygott, nem szólt, nem zavarta el őket a gyanús jókedv és az ének ellenére sem. Ferihegyen szóltak volna. Más reptereken nem üvöltenek le, nem csinálnak rögtön bombariadót, ha 5-10 percre magára hagyod a csomagod. Ferihegyen igen. Kissé túlzásba esnek.

      Veszekedéseknek, családi drámáknak is tanúi lehetünk más reptereken. Nehezen bírják a bezártságot és a nomád körülményeket. Nagyon jó környezettanulmányt lehetne csinálni. Mások hatalmas térképeket terítenek ki a földre, ezt bújják, tervezgetnek, de csak az esti órákban, hajnalban már nem tudnák ezt megcsinálni, mert előbb-utóbb elkezdene valaki hisztizni, hogy neki is kell a hely. „Vonat-effektusok” zöme jön létre: teljesen ismeretlenek találkoznak, mégis jó hangulat alakulhat ki. Tökéletes alkalom a nyelvgyakorlásra is: angol, német, francia, olasz… minden nyelv keveredik. És tudjuk: többet nem találkozunk, nem is ez a lényeg, hanem a csövezés. Tényleg egy élmény így, ebben a formában csövezni.

     Hótkómásan bebotorkálni a mosdóba fogat mosni, sorban állni. Huszadszorra is arcot mosni, mondván hátha felfrissít. Extrém esetekben körömlakk és társai. Vannak nők, akik hajnalban is képesek sminkelni, gyakorlatilag a Szentlélek kedvéért… A magassarkús utazónomádokat pedig tényleg csodálom…

     Kikapcsolni. Ezek üres órák. Fárasztónak fárasztó, de valahogy mégis feltölt. A kaland, az újdonság része, a kötetlenség, ez az ami feltölt. Asszimetria. Jó dolog csak úgy lenni, mindenféle következmény nélkül. Na és egy dolgot nem kell: rohanni. Mert miután elkezdődik a becheckolás, megnyitják a kapukat fél 4, inkább 4 óra környékén, még akkor se sietünk. Minek? Csak 8 körül indulunk (extrém esetben 6) A másik oldalon, már más világ van. Ezért jól meg kell gondolni, mikor mész át az ellenőrzésen. Előtte várakoztál: átmenet volt: bármikor kimehettél, igazából nem érezted magad bezárva. Legalábbis én.

        Aztán, ha megteszem és átmegyek az ellenőrzésen, onnantól kezdve: drága üzletek, kevesebb ember, személytelenség, visszaszámlálás, már nem ugyanaz a légüres tér. Pláne nekem. Onnantól kezdve én is visszavedlek anyává. Izgulok, hogy a gyerek időben ideérjen. Vége a hippi-feelingnek, merthogy azt gyerekkel már nehéz. Megtörténik a csere. Papali lesz szabad, Mamali újra kötött. De jó ez így. Jó ez a körforgás, jó ez a kettősség. Külön-külön mindkettőtől félnék.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.