Főoldal » Mint derült égből…

Mint derült égből…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Jócskán benne járunk már az estében, lassan éjszakába fordulunk, tíz óra elmúlt. Egész nap – mit egész nap, egész héten (!) – arra készültem, hogy holnap találkozom (végre!) néhány kedves bloggertárssal a „cégtől”. Istenem, milyen régóta vágytam már arra, hogy személyesen is megismerjem néhányukat! Úgy vártam ezt a napot, mint gyermek a mikulást!

És ekkor jő a hír: a bloggertalálkozó ELMARAD!

Hirtelen végtelen üresség támad bennem, szinte szédülök. Iszonyúan beleéltem magam a holnapi „kalandba”, most aztán azt sem tudom hol vagyok.

Le kell ülnöm.

Majd fel kell állnom, hogy kivegyek egy doboz sört a hűtőből, mintegy nyugtatóként (meg persze, hogy nyújtsam kissé életem hosszát – lásd Istenek itala), majd egy cigire is rá kell gyújtanom (hogy azért mégse nyúljon olyan hosszúra).

Kissé megnyugodván, először az villan be, hogy mi van akkor, ha már kikapcsoltam mára, és nem vagyok a gépnél? Akkor holnap reggel fél hétkor ülök a buszon, és tíz óra előtt kicsivel „landolok” Pécs buszállomásán. Persze gyönyörű a város, tehát gond nélkül el tudtam volna ott tölteni a napot, csak hát ugye nem magányos kószálásról szólt a terv előzetesen.

Ám, ez végül is csak fikció, hiszen épp a gépnél voltam, a hír elért hozzám, így holnap reggel természetesen nem ülök fel arra a buszra. Ebből a világvége hangulatból, ami rám tört hirtelen, majd csak kiráncigálom magam előbb-utóbb. Hogy nekiálltam most írni, az máris enyhíti a sajgást.

Nézem az okot, ami zátonyra futtatta „randevúnkat”. Sajnos hétköznapinak mondható, úgy is fogalmazhatnék: mai magyar valóság. Nincs pénz útiköltségre (nem csak egy embernél jelentett ez gondot), ahogy persze nincs, nem futja sok egyéb másra sem. Végtelenül elkeserítő!Ám végül is ez az ok tolerálható és méltányolandó is.

Sokkal kevésbé az, ha valaki érdektelenségből marad távol egy ilyen eseménytől. Biztos vagyok abban, hogy a távol maradók között ilyenek is akadtak. Számomra igen szomorú volt látni, hogy a meghívottak számát tekintve milyen kevesen gyűltünk volna össze holnap. Valamiért én fanatikusan hiszek abban, hogy szükség lenne ilyen találkozásokra, hiszen a mégoly aktív virtuális találkozások sem pótolhatják a személyes kontaktus adta élményt.

Nekem, mint kívülállónak úgy tűnik, hogy a környezetvédők talán a legjobban szervezett csapat (hála szakterület vezetőjüknek), talán ők vannak a legtöbben, talán ők produkálják a legtöbb blogbejegyzést. Azért a sok talán, mert csak érzéseimre hagyatkozom a tényleges adatok ismerete híján. Ezért is annyira lesújtó számomra a találkozó elmaradásának híre, mert hallatán rögtön az villan be: ha a „leg” csapatnak ez nem sikerül, akkor mennyi esélye lenne összehozni ilyesmit a kevésbé szervezetteknek? Ugye, költői a kérdés?

Amikor idáig értem az írásban, újra rápillantottam a csoport oldalára, és nem is akartam hinni a szememnek! Kedves barátom hozzászólását olvasom: „ És azt gondolom (pedig roppantul imádok írni, mert grafomán vagyok kissé) a blogírást is felfüggesztem itt felsőfokon.hu bizonytalan ideig…

Ne tedd ezt Barátom!

Írnod kell magad miatt, írnod kell miattam (igen, jól látod, miattam is, mert sokszor adtál erőt nekem), és írnod kell a remek kis csapat miatt is, melynek tagja vagy!

Ez a mostani történet nem szabad, hogy elvegye a kedvét bárkinek is attól, hogy csinálja tovább azt, amit nagyon szeret: az írást. ÍRNI sokunk számára majdhogynem azt jelenti: ÉLNI! Ha nem írhatnánk, abba valahol minden bizonnyal belehalnánk. Te is!

Folytassuk hát ott, ahol abba sem hagytuk, biztassuk, erősítsük egymást, és találkozzunk augusztusban (bárhol is) SZEMÉLYESEN.

Én már alig várom!

Kép: panoramio.com

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.