Főoldal » Rövidfilm I.

Rövidfilm I.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Most néhány alkalommal a rövidfilmekkel szeretnék foglalkozni. Furcsa ennek a formának a megítélése – sokan csak egyfajta “ujjgyakorlatnak”, felkészülésnek tartják a nagyjátékfilmek előtt.
Szerintem nem feltétlenül helyes összehasonlítani őket, hiszen két dramaturgiailag, formailag  – és természetesen hosszban nagyon eltérő filmformáról van szó. Attól függetlenül, hogy a legtöbb rendező első nagyjátékfilmje elkészítése után már nem nagyon csinál ilyen darabokat, a  – többnyire korai – rövidfilmjeik is teljes értékű alkotások.

Bizonyítékul arra, hogy a rövidfilmes forma nem csak ugródeszka az “igazi filmezés” és az elismertség felé, egy olyan filmet szeretnék bemutatni, ami több nemzetközi fesztiválon is nyert elismerést, többek között 2006-ban megnyerte az Európai Filmakadémia díját.
A rendező, Kenyeres Bálint már tervezi első nagyjátékfilmjét, a forgatásra azonban még nem került sor. Több rövidfilmet is készített (a port.hu kísérleti illetve kisjátékfilmként definiálja ezeket) – Zárás (1999), Tévéjáték (2000), A repülés története (2008), és a 2004-es Before Dawn, ami a már említett fesztiválnyertes rövidfilm.

A film egyetlen hosszú beállításból áll. (Az operatőr Erdély Mátyás, akinek több Kenyeres-filmet is fényképezett, illetve Mundruczónak is visszatérő munkatársa.)
A hosszú beállítás egy olyan beállítás, ami vágástól vágásig legalább 30 másodpercig tart (persze ez a 30 másodperc csak egy körülbelüli megközelítés, a “hosszúság” mindig relatív,függ az előtte-utána következő snittek hosszától is.)
Lehet statikus, mikor a kamera az egész beállítás alatt nem mozdul – ilyen például sok található a már említett román új hullám filmjeiben.
Dinamikus hosszú beállítás esetén pedig a kamera mozgásával a kép,a képkivágat és a nézőpont folyamatosan változik.1
A Before Dawn esetében ilyen, dinamikus hosszú beállításról beszélhetünk. A film a történet szempontjából is dinamikus; egyfajta külső szemlélőként látjuk néhány menekült határátlépési kísérletét, majd később annak kudarcát is.
Ennek a hajnal előtti húsz percnek a világáról Kenyeres így nyilatkozott a filmhu-nak:

“Is-is. Két forgatási napunk volt, úgy folyt a munka, hogy reggel kezdtünk és egészen naplementéig próbáltunk. Van egy, az angol szakterminológiában magic hournak nevezett durván 20 perces szakasz a nap végén és az elején, amikor a nap már lement, illetve még nem jött fel, viszont egészen különleges fényviszonyok uralkodnak. Még van annyi fény, hogy kiexponálhatók a környezet részletei, viszont ezek között a fényviszonyok között már megélnek mesterséges fényforrások is. Közismerten egy rémálom ilyen kondíciókkal forgatni, mert tényleg húsz perced van arra, hogy elindítsd a kamerát és húsz perc múlva vége, pakolhatsz és mehetsz haza, mert már sötét van vagy túl világos.
Aztán az anyag persze átment digitális utómunkán. Nagyjából már a forgatás előtt tudtam, hogy ilyen színvilágot és hangulatot szeretnék, és aztán ezt digitális fényeléssel oldottuk meg. Ritka szerintem, hogy valami pont olyan lesz, mint amilyet az ember akar, ez pont olyan lett.”
(filmhu, 2006. dec.4.)

Ez az egybeállításos forma egyfajta objektivitást teremt, hiszen ha a valóságban, a mezőn néztük volna végig ezt az eseményt, mi is így, vágás nélkül láttuk volna.
Szinte végig ebből a távoli, külső nézőpontból látjuk a történetet – kivétel ez az alól a film végén egy közeli az egyetlen a mezőn maradt, megmenekült menekültről, akinek arcáról látjuk az egyetlen közelit a filmben. Aztán ő is kisétál a képből,és ugyanazt az üres (üres?) mezőt látjuk,mint a film legelején. Mintha mi sem történt volna.

Nézzétek meg,érdemes.

1: Szabó Gábor: Filmes könyv, Ab Ovo, 2001

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.