Főoldal » Sötétkékmajdnemfekete

Sötétkékmajdnemfekete

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Sötétkékmajdnemfekete

-Egy film, ahol minden relatív-

Ősrégi film (2007), de a téma örök és nagyon is aktuális. Maga a cím első blikkre nem mond semmit.

Vegyük úgy, hogy egy pszichológiai teszt, avagy egy experiment. A szimbolika nagyon egyszerű: sötétkékmajdnemfekete. Egy átmeneti szín, ami eleinte egyértelműen feketének néz ki, de ha jobban megnézi az ember, akkor sötétkék, indigókék. Egy gyönyörű árnyalat. Nem ez és nem az… félúton van. Ha az életből próbálnánk meg hasonlatokat szedni, akkor pl ilyen a felnőttéválás. Már nem gyerek, de még nem is igazán felnőtt.Énkeresés a köbön. Identitáskrízis. Vagy akár egy természeti jelenséget is vehetnénk, pl naplemente. Nem nappal és nem éjszaka, gyönyörű narancsos- bíbor színkavalkád. Szintén átmenet. Tudom, hogy nem tart örökké, hogy előbb-utóbb átalakul, de ezzel nincs vége. Csodálatos mix keveredik belőle. Vagy pl emberi kapcsolatoknál: a több mint barátság, de kevesebb, mint szerelem. Érzem, hogy van vonzalom, de egyenlőre egy nagyon finom, törékeny valami. Felejtéshez sok, beteljesüléshez egyenlőre kevés. Csupán csak néhány példát ragadtam ki az átmenetre, de biztosan mindenki találna párhuzamot a saját életéből.

Könnyed, de mégis sokatmondó film és akár 16 évesen nézzük meg, akar érett nőként-férfiként, ugyanolyan izgalmas tud lenni. Talán a jelöleltlen határvonal 30 körül van. Mivel konkrétan ebben a filmben fiatal felnőttekről van szó, kezdeti nehézségekről, munkáról, magánéletről.

Konkrétan a filmben a főszereplő, Jorge tipikus fiatal, akár magyar is lehetne. Nálunk is igencsak bizonytalan a jövő, kikerülünk frissdiplomásként az egyetemről, közben tingli-tangli munkákból vegetálunk, aztán megint csak jutalékos melóra csalogatnak bennünket. Vagy otthon ülünk és várunk a csodára. Esetleg külföldre megyünk, takarítunk, babysitterkedünk, étteremben robotolunk. Közben persze nosztalgiázunk róla, hogy tele voltunk-vagyunk álmokkal. Hatalmas világirodalmi összefüggéseket látunk, amiket közönség hiányában, max kocsmázás közben friss ismerősöket fárasztva prezentálunk, vagy kutyasétáltatás közben morfondírozunk magunkban. Néha azért az állat értelmesen néz, már-már elhisszük neki, hogy megértette a Goethe-féle színszimbolikát … :) Azért ennyire nem vészes a helyzet, de mégis elszomorító.

Kritikusok szerint a rendező Daniel Sánchez Arévalo, a II. Pedro Almodóvar . Gondolom őt nem kell bemutatnom, hiszen nagyon népszerű jelenleg. (akik az amerikai akciófilmeket, romantikus vígjátékokat részesítik előnyben, azoktól elnézést kérek). Daniel Sánchez Arévalo a következő ajánlást fűzte hozzá a filmhez:

„A Sötétkékmajdnemfekete egy olyan film, ahol az emberek a sorsuk ellen küzdenek. Üvegfal van köztük-körülöttük, egy nagyon vékony, teljesen átlátszó üvegfal, mégis áthatolhatatlan. Meg kell tanulniuk, hogy hogyan legyenek tisztában saját határaikkal, korlátaikkal. Ha ezzel megbékélnek, akkor sokkal hamarabb jutnak előrébb. Ez így tiszta és egyszerűnek tűnik, de a valóságban tényleg szinte lehetetlen a negatív vagy passzív lelkiállapotból kijönni.

Ezt a filmet kifejezetten vagy első randira vagy utolsóra ajánlanám, mármint ha páros programként szerepel a tervben. Hiszen sorsdöntő lehet. Első randira tökéletes felvezetés, érdekes, kellőképp provokatív, jó felvezetés, lehet róla bőven beszélgetni… majd átvinni magánéleti síkra. Utolsóra elég ütős, de a partner megérti majd, hogy itt most lépni kell. Újabb jó ürügy arra, hogy ne csak elbeszéljenek egymás mellett, hanem döntést hozzanak végre. Az a jó, ha fáj, mert akkor volt értelme a beszélgetésnek, akkor tényleg vagy lezárhatnak valamit, vagy továbbléphetnek egy felsőbb szintre. Gyakorlatilag felér egy lelki nagytakarítással. Ha egyedül nézzük meg a filmet, persze ez a leghatásosabb. Én például kifejezetten szeretek egyedül beülni. Ez az én „játékom”, mondjuk néha kivételt teszek. Ha egyedül nézzük, jobban átjön az üzenet. Akkor is „megbeszélünk”, „tovább lépünk”, csak önmagunkkal szemben. Tehát ha döntésképtelenek vagyunk bármiben is, akkor a jelek ott vannak, csak meg kell találni őket. Kód, használati utasítás nincs hozzá. Mindenkinek más módszere van. Hallottam én már olyat is, hogy pl valaki felüti a Bibliát és azon a helyen, ahol kinyílt addig olvas, amíg meg nem találja a választ. Vagy pl ezért vannak az önsegítő könyvek is. Én nem bonyolítom túl a dolgokat, a hétköznapi életben is megtalálom a jeleket. Néha tényleg szó szerint jön a sugallat. Hibákból is lehet tanulni, de csak akkor ha nem önmarcangolva tekintünk rájuk, hanem tényleg megpróbáljuk objektíven nézni.

Maga a film egy őrült, modern mese, de nem szirupos és nem közhelyes. Egy próbát megér! Nekem személy szerint sokat segített…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.