Főoldal » Szülőkre várva

Szülőkre várva

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Szülőkre várva

Kezembe akadt egy könyv, ami megfogott. A címe alapból sokatmondó volt, de nem egészen erre számítottam. Szokásos romantikus történetre, vagy éppenséggel hatásvadász propagandaszövegre…esetleg adakozásra budítóra… aztán kellemesen csalódtam.

Merthogy egy olyan probléma vetődött fel a könyvben, ami a mai napig aktuális. A 80-as években íródott ( Árokszállási Éva: Szülőkre várva). Az alapproblematika: tele vannak az árvaházak, de nincs örökbe adható gyerek. A gyerekre váró szülők rengeteget várnak a kötelező próbaidőn kívül is. Ami hihetetlen, hogy minden megyében így volt, van is a mai napig. Tehát semmit sem változott a helyzet a 80-as évek óta. Azóta volt egy rendszerváltásunk, alapítványi pénzekből rengeteg árvaházat felújítottak, EU-szabvány stb. De lényegében még mindig alapproblémával állunk szemben.

Azért kevés az örökbeadható gyerek, mert a legtöbb nem ténylegesen árva, hanem a nehéz anyagi körülmények miatt vagy épp gyerekre nézve hátrányos életkörülmények miatt lesz eleinte ideiglenesen állami gondozásba adva, majd „ottfelejtik“, ottragad. Elsuhannak úgy az évek, eltelik úgy egy gyerekkor, hogy megfeledkeznek róluk. Ha a szülő lemondana róluk, kiadhatóak lennének. Másik verzió, amikor nevelőszülőkhöz kerülnek, majd kiszakítják újra őket. Azaz a vérszerinti szülő hirtelen felbukkan és magának követeli. Még tipikusabb, amikor nem akarja elvinni, csak meglátogatni, majd kihasználva a törvényeket piócáskodni, élősködni a nevelőszülőkön. Konkrétan a nevelőszülők kötelezve vannak arra, hogy láthatást biztosítsanak, hogy beengdejék, a nagyon gyakran teljes nyomorban élő szülőket. Majd kezdődik az üzletelgetést, ételt, kinőtt ruhákat, pénzt kérnek a „többi kicsi gyereknek“. A nevelőcsalád nyakára járnak. Ami elhiszem, hogy nagyon idegesítő lehet. Majd hiába szerették meg, hiába ragaszkodtak a gyerekhez, kénytelenek visszavinni az államigondozásba, hogy a „piócaként“ viselkedő vérszerinti pereputtytól megszabaduljanak. A törvény nem őket védi, hanem a helyzettel visszaélő biológiai szülőt. Aki meg könnyen érvelhet azzal, hogy még mindig emberibb volt megszülni és gondozásba adni, mintsem elvetetni és ezzel megfosztani őt az életre való esélytől. Jómagam is életpárti vagyok és elhiszem, hogy például a leányanyáknak nem könnyű. Vagy akiket bántalmaznak és szinte a semmibe kell menekülniük, talpraállnának, újrakezdenék, de gyerekkel nem kapnak munkát. Semmilyet sem, ne legyenek illúzióink. Még a legegyszerűbb fizikai munkánál is hátrány az, ha valaki egyedül neveli a gyerekét, pláne annyire kicsi gyerekét, aki még életképtelen lenne egyedül. Most jönne az az érvelés, hogy igen ám, de van bölcsi is… én meg erre mondom, hogy igen ám, valóban van, de nem veszik be a gyereket csak akkor, ha viszi az ember a munkaigazolást. Na igen, de ez egy ördögi kör, fordítva kellene. Először beveszik a gyereket, utána tud valaki munkát vállalni. Hiszen a beszoktatás sem két nap, hanem konkrétan 2 hét. Sehol se fognak egy anyukára 2-3 hetet várni, mire mindenet elintéz. Illetve rengetegen állnak sorba, hogy legyen hely az oviban, bölcsiben. Az ilyen „beesett-megesett“ egyedülálló nőket senki sem támogatja… csodálkozunk rajta, mármint MI magunk, avagy akár globálisan nézve A TÁRSADALOM, hogy végső kétségbeesésükben az állami gondozást választják? Persze van aki tehet róla, hogy lecsúzsik, iszik, drogozik, elkurvul… stb. Tény.

De nagyon elkalandoztam. A másik magja ennek a könyvnek, hogy egy volt állami gondozott azért is illeszkedik be nehezen a társadalomba, miután 18 évesen magára marad, mert semmit sem tanult meg, mindent megcsináltak helyette. Pl takarítás, mosogatás, főzés… nem tudja mi az, hogy háztartás, család, felelősség. Szétfolyik-kifolyik a kezükből minden. Elég tipikusnak mondható, hogy az állami gondozottak maguk is könnyebben mondanak majd le gyerekeikről.

A kielégítetlen szeretetvágy a jellemet is befolyásolja, az egyik gyerekből agresszivitást vált ki, a másikból túlzott félelmet, szorongást. A szeretethiányból adódó érzelmi sérülések, jellembeli változások nem múnak el, nem lehet őket kinőni, és rávetülnek további kapcsolatainkra is.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.