Főoldal » Témánál vagyunk- 3. rész

Témánál vagyunk- 3. rész

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az elfogatóparancs foganatosítására, több bátortalan próbálkozást követően, végül 1983. február 13-án tett határozott kísérletet a Medina melletti úton egy kisebb, Kenneth Muir szövetségi marsall által vezetett csapat (Kahl ez alkalommal is doc Martin klinikájáról igyekezett hazafelé). A már eleve átgondolatlan és katasztrofálisan kivitelezett akció szinte természetszerűleg torkollott tragédiába. Muir és emberei egy előre tudottan jól felfegyverzett baráti társaságot próbáltak feltartóztatni gépkocsikból rögtönzött útblokád révén. Kahlnak és a társai közül még többeknek Ruger Mini 14-es félautomata karabély volt a birtokában és a szökevény ügyével korábban foglalkozó Harold Warrren marsall előzetesen úgy tájékoztatta Muirt, hogy Kahl csak akkor nem tartja magánál fegyverét, amikor bevásárolni megy (Warren annak idején nem is nagyon törte magát Kahl letartóztatása érdekében, inkább tárgyalásos úton próbálta megoldani a szökevény jelentette problémát- persze sikertelenül).

Az egy heves szóváltást követő rövid tűzpárbajban Muir és Robert Cheshire helyettes marsall életüket veszítették. Kahl két, közvetlen közelről leadott fejlövéssel kivégezte Cheshire-t, de az áldozatot már ezt megelőzően egy mellkaslövés érte, ami, szakértői vélemény szerint, önmagában is halálosnak bizonyulhatott volna azonnali orvosi segítség hiányában. Többen súlyosan megsebesültek, Kahl fia, Yorie életveszélyes belső sérüléseket szenvedett. A kitűnő lövésznek számító, számos kitüntetéssel (köztük két Bíbor szívvel) elhalmozott világháborús veterán Kahl sértetlen maradt és elmenekült, azt követően, hogy a medinai klinikára beszállította fiát. Több hónapos embervadászat indult (az üldözők egyik első dolga volt, hogy megostromolják a szökevény heatoni farmját: és valóban, komolyan számoltak azzal a lehetőséggel, hogy ott rátalálhatnak…), amely június elején ért véget az arkansasi Smithvillben, az egykori Posse-tag Leonard Ginter és felesége által lakott házban, ahol a szökevény utoljára meghúzta magát.

Nem állapítható meg egyértelmű bizonyossággal, mi történt ezen a napon. A hivatalos verzió szerint Kahl és a házba elsőként behatoló Lawrence megyei seriff, Gene Matthews szinte egyazon pillanatban adták le a halálos lövéseket egymásra. A seriff még annyit tudott közölni az épületet körbevevő szövetségi fegyveresekkel, hogy lelőtte Kahlt. Ennek ellenére az ostromlók az ezt követő több, mint két óra során valóságos golyózáport zúdítottak a házra, több ezer lövedéket lőve ki rá. Az akciónak egy, az egész épületet lángba borító tűz vetett véget. Az első hivatalos nyilatkozat a bőséggel alkalmazott könnygázt jelölte meg a tűz kiváltó okaként, később derült csak fény arra, hogy a szövetségiek a tetőn keresztül benzint locsoltak a házba.

Az egymásnak ellentmondó információk, a hatóságok által elhallgatott egyes tények, valamint Kahl majdnem teljesen elszenesedett, lábszárak nélküli holttestének látványa remek lehetőséget kínált a politikai (és antiszemita) összeesküvés-elméletek hívői számára, hogy egy nagyszabású kormányzati (szabadkőműves-zsidó) konspirációra vonatkozó koncepciójukat kidolgozzák. Ezen elmélet lényege röviden: Gordon Kahl halála egy előre kitervelt gyilkosság következménye volt. A veterán harcos fel akarta nyitni az emberek szemét hogy kik, milyen körök állnak valójában az amerikai kormány mögött, el kellett hát hallgattatni őt. Megölése előtt pedig brutálisan megkínozták: csontjait összetörték, fogait kiverték, végtagjait egy fejszével levágták. A republikánus kormányzat mellett Arkansas állam akkori kormányzójának, Bill Clintonnak is jutott szerep ebben az összeesküvésben, amennyiben a gyilkosságot követően minden eszközzel igyekezett akadályozni azokat, akik a Kahl halála körüli rejtélyeket akarták kibogozni. Az alábbi néhány bekezdésben a Gordon Kahl-story különböző aspektusaira reflektáló, legjellemzőbb konspirációs elmélet-variánsok számbavételére vállalkozom.

A Gordon Kahl “levadászásával” kapcsolatos teória széles körű elterjesztésének egyik fő felelőse Len Martin, aki egy egész booklet-sorozatot szentelt a témának (Why “They” Wanted! to Get Gordon Kahl; The Attack on Gordon Kahl at Medina: “The Story Behind the Story!“; What Kind of Men Were the U.S. Marshals Who Attacked Gordon Kahl; The Truth About Gordon Kahl Radical Tax Protestor and Militant Posse Comitatus Member; Judge Paul Benson. Portrait of a Bastard), igyekezve a lehető legalaposabban körbe járni a kérdést- természetesen szigorúan a konspirációs séma mentén haladva. Egy, az 1992-es Ruby Ridge-i tragikus ostromot, vagyis Randy és Vicky Weaver történetét feldolgozó könyvében (Terror on Ruby Ridge: The Randy Weaver Story. Will You be Next?) Martin az előző bekezdésben említett ok mellett egy másik, praktikusabb célt is felhoz Kahl feltételezett megöletésével kapcsolatban: a lakosság megfélemlítésének szándékát. Elmondása szerint egy Észak-dakotai adótisztviselő egy alkalommal olyan kijelentést tett, miszerint az adóbehajtás sokkal könnyebben ment Kahl lelövése óta, mint azt megelőzően.

A körkép teljessége érdekében meg kell említeni egy további, az előzőeknél kevésbé paranoid verziót is. Ez a bosszúról, vagy inkább, ahogy Darrel Graaf könyvének címe állítja, a hatalomról szól (It’s All About Power. A True and Accurate Eye Witness Account of the Shoot-out Between Gordon Kahl and US Marshals at Medina, North Dakota.). Az egykori medinai rendőrfőnök, a február 13-i tűzpárbaj távoli szemlélője (beosztottjával, a lövöldözésben maga is sebesülést szerző Steve Schnabellel közösen jegyzett) munkájában említést tesz arról a saját rendőrségi irodájában lezajlott jelenetről, amikor is, a tűzpárbajt követő napon, egy szövetségi marsall és egy FBI-ügynök heves vitába keveredett egymással azon, hogy melyik szervezet hajtsa végre Kahl likvidálást. Az ügynök azzal érvelt, hogy, ha a marsallok végeznék el a piszkos munkát, az a közvélemény számára szimpla bosszúnak tűnne. Ezért kell rábízni a feladatot az FBI-ra…

Kahl halálának tisztázatlan körülményei is számos föltevés megfogalmazásához szolgáltattak alapot. Mint említettem, a hivatalos verzió szerint a szökevénnyel egyetlen, Gene Matthews seriff által szemből leadott lövés végzet. Ugyanakkor a boncolási jegyzőkönyv szerint a Kahl életét kioltó golyó hátulról, a jobb füle fölött hatolt be a koponyájába. Ez az információ az összeesküvés-elmélet továbbárnyalásához szolgáltatott alapot néhány szerző számára. E szerint Kahl és a seriff nem lőttek rá egymásra; mindkettejük halálát a szövetségi fegyveresek okozták. Matthewsnek 41-es kaliberű pisztolya volt, Kahlt viszont egy 38-assal lőtték fejbe hátulról, TV-nézés közben. Hogy a bizonyítékot eltüntessék, közvetlenül az akció után a helyszínen a szövetségiek kiemelték a lövedéket Kahl összeroncsolódott és megégett koponyájából, jobban mondva, a lövedéknek csak a köpenyét, mert a mag benne maradt a fejben, hogy csak a boncolás során kerüljön elő. Hogy Kahlnak miért kellett meghalnia, az ismertetett teória alapján világos. De hogy kerül a képbe Matthews? Nos, a legmesszebbre merészkedő, az elsősorban Szaddam Husszeinről írott könyve után ismert Nita Renfrewnak az amerikai milícia mozgalom történetét bemutató publikálatlan dolgozatában olvasható feltevés szerint valamit tudott, amit nem lett volna szabad, ezért végeztek vele. A szerzőnő szerint a szövetségiek két legyet ütöttek egy csapásra, amikor Kahl-al együtt tőle is megszabadultak. A seriffet azért gyilkolták meg, mert kényes témába tenyerelt: az annak idején óriási botránnyá duzzadó Irán-Kontra ügy egy állítólagos mellékszálát képező, az arkansasi Mena repülőterén bonyolított kábítószerügyletbe. Ezen ügyletben egyes állítások szerint Bill Clinton is szerepet játszott, aki valószínűleg ezért is működött annyira lelkesen közre a szálak összekuszálásában 1983. június 3-a után- természetesen csak a fentebbi gondolatmenetet víve tovább.

Valamivel talajközelibb magyarázatot adott közre Andrew Melechinsky (Andy Mel) a Gordon Kahl mártíromságáról írott könyvében (Death of a Patriot. The Story of the Martyrdom of Gordon Kahl). Az ő 1986-ban megjelent munkája az egyik legkorábbi, könyv formájában közreadott összefoglalója az esetnek és mint ilyennek, alapvető szerepe volt a Kahl halálára épülő különböző elméletek széles körű elterjedésében. Melechinsky arról ír, hogy Matthewst akkor ölték meg a vadállat módjára dühöngő szövetségiek, amikor megpróbálta megakadályozni, hogy azok kíméletlen módon megkínozzák és lemészárolják Kahl-t. (Létezik természetesen e két feltevésnél sokkal mérsékeltebb változat is, mely szerint a seriff egyszerűen rosszkor volt rossz helyen: miután elsütötte fegyverét, a házat körülvevő fegyveresek azon nyomban tüzelni kezdtek az épület irányába és így érte őt -tehát végeredményben szintén baráti tűz következményeként- a halálos lövés.)

Látható, hogy Gordon Kahl holtteste az évek során kitűnő táptalajául szolgált az egymás után szárba szökkenő konspirációs teóriáknak. És ha már holttest: annak állapota szintén nem kevés találgatásra adott okot sokak számára. Mint a bejegyzéshez mellékelt képen is kivehető, a test, amellett, hogy a felismerhetetlenségig összeégett, majdnem teljesen híján van mind a négy végtagjának is. A boncolási jegyzőkönyv szerint ezek a tűzben égtek el. Ezt a Kahl-párti szerzők egyike sem fogadta el, különböző magyarázatokat hozva fel, hogy ez miért lehetetlenség. Gyorsan megszületett a “szakvélemény”: a végtagokat Kahl gyilkosai vágták le a helyszínen, lényegében szabályosan feldarabolták a férfit. A kérdés a továbbiakban az, hogy mikor: már halála után, vagy még annak előtte? Ennek a rejtvénynek a fonala ugyancsak több (két) önálló szálra ágazódik szét. A mérsékelt véleményt ez alkalommal a Kahl-irodalom szintén egy klasszikus darabja, az 1985-ös There was a man. The Saga of Gordon Kahl címet viselő könyv képviseli. A szerzők (Capstan Turner, A. Jay Lowery) ebben leírják, hogy, amikor a szövetségiek meglátták a holttestet, rájöttek, hogy nem Kahlt ölték meg, hanem egy Billy Wade nevű embert, aki nagyon hasonlított az általuk körözött személyre. Vagy legalábbis abban a hitben voltak, hogy nem Kahl hullája hever előttük. Hogy a kínos baklövés nyomait eltüntessék, az azonosítás megnehezítése céljából levágták Kahl karjait, lábait, majd felgyújtották a testet. Ezen elmélet szerint tehát a tűz nem az ostrom következtében tört ki a házban, azt a támadók szándékosan lobbantották föl, már az akciót követően.

Egészen más álláspontot képvisel Andrew Melechinsky. Mint elmeséli, másokkal együtt kezdetben ő maga is egészen biztos volt benne, hogy nem Kahlt ölték meg június 3-án Smithvill-ben. Aztán alkalma volt beletekinteni a boncolási jegyzőkönyvbe, pillantást vetnie a holttestről készített fényképekre és rájött, hogy tévedett. De még másvalamire is rájött. A végtagok csonkjain fejszétől, vagy más hasonló éles tárgytól származó nyomokat vélt felfedezni: mintha az elkövetőknek csak több csapással sikerült volna leválasztani a testrészeket a törzsről. Továbbá, Kahlnak az alsó állkapcsa is hiányzott, a törvény emberei sokáig nem is tudtak vele elszámolni, hova lett. A bordákat módszeresen összetörték. Tehát Melechinsky is arra a következtetésre jutott, hogy Kahlt feldarabolták (előtte pedig gyakorlatilag péppé verték). Azonban ez, ellentétben azzal, amit Turnerék állítottak, még Kahl halála előtt következett be, a különböző durva sérülések más módon nem magyarázhatóak. Az idős férfinek ily módon elképzelhetetlen szenvedéseken kellett keresztülmennie közvetlenül halála előtt. A tűz Melechinsky elméletében is a bizonyítékok (ebben az esetben a mészárlás bizonyítékainak) eltüntetésére szolgált.

Mondani sem kell, hogy ez utóbbi verzió aratott nagyobb sikert az összeesküvés-elméletek szerelmeseinek táborában. Az elmúlt tíz-egynéhány év folyamán pedig leginkább az internet segítségével terjedt és mutálódott tovább, egyre részletesebb, kidolgozottabb formát öltve. Meg kell mindenesetre jegyezni, hogy maga Melechinsky még nem tényként, csak “erős feltételezésként” adta közre feltevését és a részletek taglalásában sem igazán akart elmerülni. Ehhez képest Gordon Kahl brutális lemészárlása ma már, mondhatni alaptételnek számít a hívek/hívők körében. Ennek illusztrálására egy interneten fellelhető szöveget kívánok idézni, mely a Cenzúrázatlan Gordon Kahl-sztori címet viseli; több helyen is megtalálható, nem nehéz rábukkanni. Ebben az írásban a szerző a következőképpen alakítja tovább Kahl megölésének Andy Mel-féle változatát: “Egy idő után abbamaradt a lövöldözés és az FBI kordonnal kerítette el a házat, miközben a Delta Force-os állatok összeverődtek a házban, mint egy falat húsra kiéhezett párducok. Kahl-t életben találták, a hűtő mögött elbújva. Megragadták, a nappaliba cipelték, lenyomták a padlóra és a testét elkezdték jól megdolgozni puskáik tusával. Jó néhány csontját eltörték és a fogait kiverték, mialatt más Delta Force-osok a házat dúlták fel, diribdarabra törve mindent. [A házon belüli pusztítás nyomairól Melechinsky is megemlékezik- szgy.] Mialatt a földön fekvő Kahlt 6 vagy 8 Delta Force-os agyabugyálta, egy FBI-os egy tűzoltófejszével levágta Kahlnak előbb a kezeit, majd a lábait. A fájdalomtól üvöltő Kahlt ezután lőtték fejbe, közvetlen közelről.” (folytatom)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.