Főoldal » Témánál vagyunk- 4. (befejező) rész

Témánál vagyunk- 4. (befejező) rész

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A medinai tűzharc előtt Kahl neve nem sokat jelentett az országos közvélemény számára, azt követően viszont egyfajta népi hőssé nőtte ki magát- és nemcsak extremista körökben. Rajongói nem a kétszeres gyilkost látták benne, hanem azt az embert, aki a szövetségi kormányzat “törvénytelenségei”, az “illegális” adóztatás ellen emelte fel szavát. Neve pólókon, sapkákon tűnt fel, olyan feliratokba ágyazva, mint “Go Gordie, Go!“, vagy “Gordon Kahl az én adótanácsadóm“. Balladák, ódák íródtak hozzá. Az irányába megnyilvánuló érdeklődést tovább fokozta az a levél, melyet Kahl mintegy három héttel a februári incidens után juttatott el több személyhez. Az “Én, Gordon Kahl, keresztény hazafi” kezdetű írásban a szökevény egyrészt összefoglalóját adta saját nézőpontjából a 13-i eseményeknek, másrészt még utoljára megragadta a lehetőséget, hogy a nyilvánosság előtt kifejtse “Krisztus ellenségeivel” kapcsolatos nézeteit (“Meghódított és megszállt nemzet vagyunk; a zsidók és az ő több száz, vagy talán ezernyi fedőszervezetük által meghódított és megszállt ország. Kettős cél vezérli őket világuralmi tervük megvalósításában. A kereszténység és a fehér faj elpusztítása).

Természetesen a szélsőjobb gyorsan felismerte a Kahl történetében, figurájának hősként, illetve mártírként való interpretációjában rejlő propagandisztikus értéket. Az Inter-Klan Newsletter & Survival Alert egyik 1983-as (valószínűleg nyári) számában olvasható nekrológ (“óda”) címe magáért beszél: “Végre! Íme a hősünk! Gordon Kahl, a második amerikai forradalom első amerikai hőse“. A nekrológ szerzője, Louis Beam többek között a 300 spártaihoz hasonlította Kahl-t és megjegyezte, hogy a Valhalla bejáratánál bizonyára viking harcosok szalutáltak a hozzájuk megtérő “szabadságharcos” előtt.

James Wickstrom wisconsini Posse Comitatus-vezér személyesen nem ismerte Kahlt, soha nem találkoztak egymással, de ez nem gátolta őt abban, hogy a szökevény jóbarátjának, első kézből származó információk birtokosának állítsa be magát. Wickstrom a Kahl körüli felhajtást arra használta fel, hogy saját, illetve a Posse Comitatus eszméit minél szélesebb körben terjeszthesse Amerika-szerte, valamint hogy ezzel együtt minél magasabbra korbácsolhassa a kormányzatellenes indulatokat. Február 13-át követően alig két nappal sajtótájékoztatót tartott, ahol többek között a következő nyilatkozatot tette: “Nem tudom, mi fog történni az országban az elkövetkező 48 órában. A közvélekedés szerint a kormány hadat üzent a népnek”. Wickstrom az eszméivel együtt bebocsátást nyert még Phil Donahue akkoriban népszerű televíziós talkshowjába is.

Wickstrom fellépésénél is riasztóbb volt, hogy kifejezetten paramilitáris csoportok is meglovagolni igyekeztek a Kahl-ügyet. Jó példa erre a The Covenant, The Sword, and the Arm of the Lord (CSA) esete. A csoport egyik meghatározó tagjának, Kerry Noble-nek a közlése szerint a CSA nem ismerte Kahlt a februári incidens előtt (annak ellenére sem, hogy Kahl egyébként nem sokkal korábban megfordult a CSA kiképzőtáborában, Silhouette Cityben). Mégis, a szökevény halálának a híre egyfajta katalizátorként szolgált számukra, Noble megfogalmazása szerint. A CSA a tettek mezejére lépett és hamarosan összeállított egy, likvidálandó személyek nevét tartalmazó listát. Szerencsére a csoport a tervezés során nagyobb hozzáértésről tett tanúbizonyságot, mint a merényletek kivitelezésekor, ezért a legtöbb akciójuk nem követelt halálos áldozatokat.

1983. augusztus 9-én a CSA vezetője, James Ellison másodmagával benzint juttatott a Missouri-beli Springfield egyik, homoszexuálisok által látogatott templomába a bejárati ajtó levélbedobóján keresztül, de csak csekély kárt sikerült okozniuk. A következő akció, a bloomingtoni (Indiana) Zsidó Közösségi Központ elleni robbantásos merénylet is hasonlóan végződött. November 2-án a CSA-hez laza szálakkal kapcsolódó Richard Wayne Snell és két társa Fulton (Arkansas) közelében megkísérelt felrobbantani egy, a Mexikói-öböl és Chicago között húzódó földgázvezetéket: újabb kudarc. A merénylet kifejezett célja az volt, hogy a tél közeledtével gázellátás nélkül maradó Chicagóban zavargások törjenek ki. Az év végén Ellison öt társával a Kahl haláláért felelősnek tartott két személy: H. Franklin Waters bíró és Jack Knox FBI-ügynök meggyilkolására készült. A tervet egy gépkocsibaleset hiúsította meg.

Nem mindegyik incidens végződött azonban vértelenül. Egy nappal a sikertelen gázvezeték-robbantást követően Snell a texasi Texarkanaban kirabolt és meggyilkolt egy általa zsidónak vélt zálogház-tulajdonost, William Stumppot, 1984 nyarán, egy közúti ellenőrzés alkalmával pedig egy afroamerikai rendőrt lőtt agyon. Snellt a kettős gyilkosságért halálra ítélték és 1995. április 19-én, az Oklahoma City-beli robbantásos merénylet napján méreginjekcióval kivégezték.

A CSA további merénylettervei között szerepelt nagyvárosok vízkészletének ciánnal való megmérgezése, valamint az oklahomai Alfred P. Murrah szövetségi épület felrobbantása. 1984 júniusában Kerry Noble Kansas Cityben (Missouri) először egy pornográf kiadványokat forgalmazó könyvesboltot, majd egy melegek által látogatott templomot szándékozott felrobbantani. Az első terv ügyetlenség miatt hiúsult meg, a második helyszínen Noble az utolsó pillanatban visszakozott az elkövetéstől, miután felismerte, hogy a homoszexuálisok egyáltalán nem a Sátán gyermekei és szörnyetegek- ahogy Ellison ezt éveken át, mint mérget csöpögtette az ő és mások agyába…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.