Főoldal » Train de Vie

Train de Vie

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Becsüljük meg az élet apró örömeit, hisz úgy könnyebben megy minden. Nem kell túl sok hozzá, hogy becsüljük a napot. Én ezeket a pillanatokat gyűjtöm. Ha úgy vesszük, „igénytelen” nő vagyok, hiszen nem kell, sőt nem is lehet nagy ajándékokkal lenyűgözni. Új ruha, köszönöm, aranyos gesztus, de igazából nem maradandó. Ékszer? Kösz nem. Rózsa, az már haladás, de nem az igazi. Hát akkor mi? Például bicajozni az éjszakában. Vagy felajánlani, tervezgetni, hogy elstoppolnak velem a világ végére. Az már más kérdés, hogy végül bevállalom vagy sem. Szóval inkább „pillanatot”, emléket, élményt tessék ajándékozni. Mondjuk ezzel az a gond, hogy spontán ajándék.

     Ajándék lehet már az is, mármint az élettől, ha találok a piacon egy tök jó cukkinit, sikerélmény. Vagy ha egy barátnak segítek munkát keresni, az őszinte hála, a gyermeki lelkesedés is kifejezetten ajándék. Őszinte. Hogy honnan tudom? Látom. Nem, nem a szeméből, hanem magából a helyzet spontaneitásából. Ajándék a fiam, és az is, hogy épp nem veszekszünk az apjával. Ajándék az is, hogy árvíz miatt nem indult a vonatom. Eleinte bosszankodtam miatta, de végül sokkal jobban jártam. Némi kerülővel, de hazahozom. Az egyenlőre az én titkom, hogy „merre kerülök”… de elképzelhető, hogy mekkora ajándék lehet, ha már ennyire lelkesedek.

        Hogy miért ez a címe a cikknek? Train de vie. Semmi köze az eredeti filmhez. Csak a szimbolikát loptam el, mert nagyon megfogott. Szóval „életvonat”. Eredeti funkciója az volt, hogy zsidókat menekítsen ki, tehát, hogy életeket ment. Másrészt pedig mivel komédia, így belefért az is, hogy tele volt a vonat „élettel”, móka és kacagás, végtelen öröm, szeretet. Én is így tekintek a vonatokra, hogy öröm, hiszen amit szimbolizál, az maga az élet, az életem. A vonat nem vár, de elvisz olyan helyekre, amikről álmodok. Gyors, és vigyázni kell vele, hogy nehogy rossz vonatra szálljak. Néha nem megy tovább, pl mert a víz elmosta az utat. Vagy valaki megint József Attilásat játszott Kistelek környékén.

       Én megvettem a jegyet az életvonatra. Sokan halogatják, kifogásokat keresnek, valamint a kispolgári lét rabjai. Nem kell pénz a boldogsághoz és nem lehet mindent megvenni. Rabszolgák. Szabad akarat nélkül. Elnyomják. Majd amikor öregemberként megpróbálnak felkapaszkodni az életvonatra, csodálkoznak, hogy már minden jegy elkelt. Lekésték. Toporzékolnak az állomáson, verik a pultot, hiába.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.