Főoldal » Wir Kinder vom Bahnhof Zoo

Wir Kinder vom Bahnhof Zoo

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.


Wir Kinder vom Bahnhof Zoo

Christiane F. „Wir Kinder vom Bahnhof Zoo” című könyve valóban érdekes. Ha jól tudom a magyar címe „Elveszett generáció”, csináltak már belőle filmet is, az se rossz, bár én könyvpárti vagyok. Ez egy igaz történet, maga a szerző még mindig küzd a drogokkal. 12 évesen a fűvel kezdte. Hittanra járt, ez volt otthon az ürügy. Mivel az anyja egyedül nevelte, így nem tűnt fel, hogy már 14 évesen komoly drogfüggőnek számított. Eleinte „Babydrogokat” vett magához (fű, Ephedrin, Valeron, LSD)Nyugodtan kijelenthetjük, manapság nem kell keresni a drogokat, maguktól megtalalják a fiatalokat.

Jópár éve csináltunk egy felmérést egy névtelen kerdőívvel a Szegedi Egyetemen, hogy ki milyen drogokat próbált. Mivel névtelen volt, így nem „kellett szépíteni”. A kérdezettek fele fogyasztott marihuánát, egy-két személy pedig alkalomszerűen partidrogokat is. Ezen szerintem nem kell meglepődni.Legtöbben átlag 15-16 évesen próbálták ki az első füves cigit. Ha elsétálunk a Tisza-parton megcsap bennünket a jellegzetes szag… üdv az X generációban, a Z-ről meg ne is beszéljünk, mert több, mint tipikus… gondolom az idősebb olvasókat megdöbbenti, hogy ez így működik. Nem áll érdekemben, hogy szépítsek az adatokon, de az sem, hogy drasztikusabb arányt vázoljak fel.

Divatból próbálják ki általában, a társaság miatt. Aztán mindig van valami ürügy. Könnyen beszerezhető és drágának se drága. Tehát terjed. Ha nagyon nyomoznánk a múltban biztosan találnánk akár rendőrök között is olyat, aki fiatalon alkalomszerűen élt vele. (konkrétan én ismerek olyat, de nem kívánom megnevezni, nem is ez a cél), oktatóknak, tisztes családapáknak is olykor van ezen a téren tapasztalata, de persze ez nem számít, ettől még lehet jó ember. Csak érzékeltetni akartam, hogy márpedig a jelenség nem elbagatelizálandó. És a drogmegelőzést szerintem nem kezelik megfelelően az iskolákban. Nem sokkoló képeket kellene mutogatni, vagy bioszóra-szerűen vázolni a káros élettani hatásokat. Hallottam én már olyat is, hogy exdrogosok vállaljak az arcukat és ők tartanak előadásokat. Két véglet van: vagy túl tudományos, távolságtartó…és a kamaszoknak unalmas.Nincs meg a várt eredmény. Vagy épp fordítva, az jön ki belőle, hogy „figyu a fű, az fű, amíg nem lövöd magad, addig nincs gáz…” Kíváncsi vagyok, hogy pl a drogos barátnője mit mondana, pláne ha ő pl nem drogos. Így már érdekesebb lenne, hogy milyen „mellékhatásokkal” jár. Sokan a testüket is eladják, mint ahogy a már említett könyvben is történt.

Szóval Christiane F. Kettős életet folytatott. Nappal eleinte suliba járt, esténként, mivel az anyja éjszaka is dolgozott, ő így nyugodtan eljárt a Sound nevű diszkóba (Nyugat-Berlin).Aztán jöttek a keményebb drogok és suli helyett már nappal is a testét árulta. Szerelmes lett, de nem volt kiút, utána mindketten a testüket árulták. Egy alapból heteró pasi is beáldozza magát, ha cuccról van szó. Állítólag mi- nem függők – , nem tudjuk elképzelni milyen az, ha elvonási tüneteink vannak. Valóban nem. Meg az is hihetetlen, hogy az anyja két évig nem vett észre semmit. Vannak apró trükkök, hogy hogyan nem tűnik fel. Nem mennék bele a részletekbe. Ott a könyv, tessék elolvasni!

A nagyon fiatal lányokat, akik a testüket árulják „Babystrichnek” hívjuk, gyakran nem pénzzel fizetnek, hanem direkt drogokkal. Erősen sminkelik magukat, feltűnő ruhákban járnak, így nem mondaná meg róluk senki, hogy gyakorlatilag épphogy betöltötték a 14-et. Olcsóbbak, mint felnőtt hivatásos társaik, és mindent megtesznek, nem válogatnak. (Én is csak a könyvből tudom.) A könyv eredeti képekkel illusztrált, tényleg sokkoló. Szóval a mai ilyen volt- ilyen lett képek elbújhatnak mellette. Illetve találhatunk még benne naplórészleteket, de nem olyan műdrogos naplót, mint ami manapság divat, mondván el lehet adni a sztorit (pláne, ha H.H. tanárúr felturbózza). Nem, itt pl egy kislány, Babsi naplója van. Olyan mint minden 13-14 éves lány, szerelmes, firkál órán, ha unatkozik… aztán kezdi látni, hogy nincs menekvés. Gyakorlatilag egy fénymásolat az erdetiről. Sajnálni lehet, hiszen nem titok mi lett belőle: Németország legfiatalabb áldozata (14 évesen), aki túladagolásban halt meg. Barátnők voltak Christianéval. Márha létezik egyáltalán barátság drogos és drogos között. A sokkoló képek után interjúkat találtunk, csináltak pl Christiane anyjával interjút, hogy ő hogyan látta ezt az egészet, Detleffel (ő volt Christiane barátja), akit később lecsuktak.

Én nem akarok senkit se rábeszélni vagy lebeszélni, mármint a droghasználatra. Én csak azt kérem, hogy próbáljon meg nyitni a világra és olvassa el az imént ajánlott könyvet. A drogok története gyakorlatilag egyidős az emberiség történetével. Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy egy kezdet, de ki tudja, hol van a vég… Sokan csak legyintenek, mondván attól meg, hogy egyszer-kétszer kipróbálják nem lesz semmi bajuk. Fizikailag valóban nem, de igencsak jellemformáló erővel bír. Meg az elvek, azok elvek. A kíváncsiság meg nagy úr. Vajon az én fiam fog füvezni? Hogyan fogok reagálni, ha kiderül, hogy próbálta? Szerintem manapság ez egy nagyon aktuális téma, nem szabad legyinteni rá, mondván az én gyerekem nem olyan, minden nevelés kérdése stb.

Amíg kamaszok vagyunk, fiatal felnőttek…úgy vagyunk vele, mindenkinek magánügye. De ha a közvetlen közelünkben lesz valaki drogos, pl férj, akiről nem is gondolnánk, hogy mekkora negatív jellemformáló erővel bír… vagy ha már ott tartunk, hogy szülők vagyunk és nagy a gyerek, nem árt idejében beszélni erről a témáról. Tudom, hogy a kellemetlen témákat sokan halogatják, vagy egyszerűen tabuként kezelik. Nem szabad. Pont a legfiatalabbak azok, akiket legjobban befolyásolni lehet, és teszem azt attól, hogy nem jár el otthonról, még mindig veszélyben van…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.