Főoldal » A GDP növekedés valóban a jólét növekedését jelenti?

A GDP növekedés valóban a jólét növekedését jelenti?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Elsőre talán furcsának tűnhet a fenti kérdés. Azonban korántsem alaptalan azt állítani, hogy napjaink fejlett piacgazdaságainak teljesítményét és magát a gazdaságokat működtető emberek jólétét a GDP nem méri tökéletesen, és ennek negatív következményei lehetnek.

4 évvel ezelőtt, 2008 februárjában Nicolas Sárközy francia elnök megbízást adott egy kiváló közgazdászokból álló csoportnak, hogy vizsgálják meg, vajon a gazdasági teljesítmények és a szociális haladás mérése az eddigi módszerek tükrében mennyire megbízható és milyen változtatások szükségesek annak érdekében, hogy a mérések során keletkezett adatok hűebben adják vissza azt a gazdasági, szociális, és környezeti valóságot, amelyben élünk.

A jelentést 2009 elején mutatták be, olyan szakemberek neve fémjelezte, mint Joseph Stiglitz (Columbia Egyetem) és Amarty Sen (Harvard Egyetem). A dokumentumot elkészítő bizottság szerint a gazdasági döntéshozóknak a nemzeti össztermék mellett a nagy ellátórendszerek (szociális, egészségügyi) állapotát, a munkavállalók szabadságának hosszát, szabadidejük nagyságát, a természeti környezet állapotát is figyelembe kellene venniük. További súlyos hiányossága a jelenlegi gazdasági indikátorrendszernek, hogy a 2008-ban kezdődött krízist sem volt képes előre jelezni.

Valóban jogos tehát a felvetés, hogy lehet-e teljes mértékben egy olyan „jelzőrendszerre” támaszkodni, amely GDP növekedésként, fejlődésként értelmezi például a Japánban szökőár okozta katasztrófa illetve egy háború pusztításai utáni újjáépítés költségeit, vagy a gyógyszerkiadások növekedését, anélkül, hogy a kezelések tényleges eredményeit figyelembe venné. Olyan tényezők számbavételére ugyancsak alkalmatlan a rendszer, mint a gazdagok és szegények közötti különbségek folyamatos növekedése egy egyébként növekvő GDP-vel rendelkező országban.

Ha az említett hiányosságokat nem kezelik, nem dolgoznak ki új jóléti indikátorokat, könnyen bekövetkezhet az, hogy a megfelelő információk hiányában figyelmen kívül hagyott, megoldatlan kérdések, társadalmi elégedetlenséget és feszültséget szülnek, melynek nyomán az emberek bizalma megrendülhet a piaci intézményrendszerben, kedvezőtlen esetben a demokráciákban. Erre José Angel Gurría OECD főtitkár mutatott rá egy dél-koreai, bejegyzésem témájával foglalkozó fórumon, 2009 októberében. Ha végiggondoljuk a különböző mozgalmak, például az Occupy Wall Street (beszédes név: Foglaljuk el a Wall Streetet) megjelenését, a dél-európai eseményeket (görög adósságválság hatásai), látható, hogy az akkor elhangzott kijelentés helyesen világított rá az emberek várható reakcióira.

Szerencsére a politikai döntéshozók közül már többen felismerték a felsorakoztatott problémák jelentőségét. Ehhez a csoporthoz tartozott a korát kissé megelőzve aggályait kifejező Robert Kennedy amerikai politikus, vagy néhány éve maga David Cameron. Az Európai Bizottság szintén fontosnak tartja egy pontosabb mutatószámrendszer létrehozását.

Mint az élet sok más területén, gazdasági ügyekben rá lehet lépni a keleti bölcsesség útjára, és ennek egy-két elemét alkalmazni lehet saját problémáink megoldására. Bhutánban már az 1970-es évek óta a fő cél nem a bruttó hazai össztermék, hanem a bruttó nemzeti boldogság növelése, így –persze nem nyugati mércével nézve- e kicsiny ázsiai ország büszkélkedhet elsőként a GDP leváltásával. A Nyugat képes lesz behozni a „lemaradást”?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.