Főoldal » A tudás hatalom

A tudás hatalom

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A politika és a sajtó is a hatalomért folyó küzdelem egyik terepe, ahol az anyagi és szellemi javak birtoklása feletti jogok megszerzéséért folyik a harc. Ebben a harcban a sajtó is csupán az egyik fegyvernem, de a tudományt is ide sorolhatjuk.

  A média felelősségéről már régóta folynak viták, ennek ellenére a helyzet e tekintetben alig változott. Ha azt vizsgáljuk, hogy a televízióból, a rádióból, a filmekből, az újságokból és az internetről milyen tartalmak záporoznak a felnőtt és felnövekvő nemzedékekre, akkor megdöbbentő eredményt láthatunk. Az erőszak a mindennapok részévé lesz, a reklámok fogyassz többet parancsa pedig a fenntartható fejlődés ellen hat. Igen nagy a veszélye annak, hogy ha ez így folytatódik, az emberek egyre többen el is fogják hinni: az a valóság, ami a médiából sugárzik feléjük, nem pedig az, ami körülöttük zajlik, amit nap mint nap megtapasztalhatnak.

  Ennek ellentéteként joggal merül fel a kérdés, milyen társadalmat lehetne létrehozni, ha az ilyen tartalom helyett az embereknek a tudomány eredményeit hoznák közelebb, s valódi célokat közvetítenénk feléjük?

  A médiához hasonlóan a véleményformálásban a tudománynak is óriási szerepe van és még nagyobb kellene legyen. A hitelességet azonban nagymértékben kikezdi, hogy a tudós társadalom egy része a tudását olyan rövidtávú csoportérdekek szolgálatába állítja, amivel az emberiség hosszú távú érdekei ellen tudatosan vét. Ehhez pedig gyakran társulnak olyan eszközök, mint a tények és a vélemények tudatos, mesteri fokra emelt szinten történő összemosása, tények meghamisítása és elhallgatása.

  Minden hatalmi ágban számosan hisznek mélyen abban, hogy valamifajta felsőbbrendű jó szolgálatában állnak, s ez így van jól. Ugyanakkor sokan mélységesen csalódnának, ha az derülne ki, hogy egy meztelen király uralkodott felettük. Viharos történelmünk személyesen megélt legutolsó néhány évtizede is bővelkedett az ilyesfajta csalódásokban.

  A gyakran negyedik hatalmi ágnak nevezett média is tévedésben van, amikor az önnön ellenőrző szerepét elhiszi, a frontokat különböző hatalmi ágak között húzza meg. A média nem maga az ellenőrzés, csupán annak egyik hatékony eszköze. A hatalom kontrollja azáltal valósul meg, hogy a sajtó nyilvánosságot biztosít, azaz a média révén mindenkihez eljuthat az az információ, amely az ellenőrizni kívánt hatalmat önkorlátozásra, visszavonulásra kényszeríti.

  A média -miközben túlértékeli a szerepét- aközben igen sokat tesz azért, hogy elhitesse magáról, valóban ő alakítja a nyilvánosságot, ő diktálja az értékrendet.

  A politikai hatalom médiát korlátozó szerepe a jelenkori körülmények között inkább kontraproduktív, mintsem eredményes lehet. A hatalmat ugyanis nem a sajtó, hanem az egyre szélesebbé váló nyilvánosság ellenőrzi. A média a technikai fejlődésének köszönhetően ma már számos formában képes kiszolgálni a nyilvánosságot, ami az ellenőrzést jelentősen megnehezíti, ha nem lehetetlenné teszi.

  Kétségtelen tény, számos jele van annak, hogy minden hatalmi ág igyekszik a saját érdekei szerint a közvéleményt manipulálni, de történelmi léptékkel tekintve tartósan nem lehet egyensúlytalan és abnormális állapotot fenntartani. Akár természeti törvénynek is tekinthetjük és így általános érvénnyel kimondhatjuk, hogy a világunkban megjelenő mindenfajta feszültség, ellentmondás azonnal elindít egy ellentétes irányú kiegyenlítődési folyamatot.

  A hatalom gyakorlásban az elosztás és az irányítás funkciója szétválásának számos jelét láthatjuk. A munkamegosztás fokának a növekedése miért éppen a hatalomgyakorlás területét hagyta volna érintetlenül?

  A parciális érdekek e fejlődési folyamat eredményeként való megjelenése és felerősödése számos, jelentős káros következményekkel járó tévedés forrása lett. Így például a világ vezető elitje közgazdasági értelemben csak fix méretű tortában tud gondolkodni. A részéről megkívánt nagy tortaszelet elérésére csak azt az utat ismeri, hogy a tőle többnyire függetlenül megsütött méretű tortából nem éppen tisztességes eszközökkel veszi ki a részét. Számos manipulatív, szélhámosságszámba menő technika bevetésére kerül sor annak érdekében, hogy ezt a nagyobb tortaszeletet a maga számára megszerezze. Pedig mennyivel tisztességesebb dolog volna a sütési folyamat irányítását felvállalva egy összességében nagyobb torta sütését levezényelni, s ezzel sokkal kevesebb konfliktus árán legalább akkora tortaszelethez jutni, megérdemelten, a köz által is jobban elfogadott módon.

  A tudománynak éppen abban volna óriási szerepe, hogy ezt a csupán extenzív fejlődést ismerő szemléletet megváltoztassa, a minőségi változások feltételeit megteremtse. A technika az elmúlt évszázadban jelentősen kitágította az emberiség lehetőségét, amellyel messze nem tudott lépést tartani a szellemi és erkölcsi fejlődés. Az elit a világ minden táján mind abszolút, mind pedig relatív értelemben egyre nagyobb előnyre kíván szert tenni. Ez a tény számos statisztikából jól látszik.

  A megállíthatatlan globalizáció következtében azonban végbemegy egy ellentétes irányú folyamat is. Ennek lényege pedig abban ragadható meg, hogy a fejlettebb technológiák viszonylag gyorsan eljutnak azokra a helyekre is, ahol azok önerőből való megjelenésére belátható időn belül semmiféle esély sem látszik.

  Itt kell azonban megjegyezni, hogy a hatalom megszerzése és gyakorlása sokszor csak látszólagos. A valóságban ugyanis minden ember által igénybe vehető javak mennyisége igen korlátos. Hiába tulajdonol ugyanis bárki óriási méretű területeket, a birtokba vétele ezen javaknak lehetetlen. Lényegesen többet sem megenni, sem meginni, sem egyszerre több autóba beülni, mint bármely átlagember, senki nem tud. Az ember képességeit meghaladó javak olyanok, mint amikor valaki a saját tulajdonaként tekint a Hold, vagy a Mars bolygó felszínére.

  Hazánk fejlettségi szintjét ismerve, tökéletesen érthető, hogy a jelentősebb társadalmi csoportok részéről a hatalmi törekvések első körben az elosztás jogának a megszerzésére és megtartására irányulnak. Kézenfekvő magyarázatnak tűnik erre az, hogy egy egész emberöltőn keresztül tartó történelmi kísérlet bukott el, amelyben mindenki vesztesnek érzi magát, s kárpótlást követel magának. Különösebben nagy kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy hazánkban a rendszerváltást követően nem a jelentősen megváltozott társadalmi viszonyok követelményei szerint szelektálódott a korábbi érában szocializálódott elitünk.

  Hazánkban a szerves fejlődés helyett egy igen nagy ingadozásokkal, történelmi traumákkal terhes folyamatként zajlott le az elmúlt 100 év. Az eredeti tőkefelhalmozás is elmaradt, a rendszerváltás után egy gyorsított eljárással alakult ki az a politikai, gazdasági és tudományos elit, amely minden szempontból az éretlenség jeleit mutatja még a mai napig is. Jóhiszemű megközelítésként tekinthetjük ezt a gyors változássorozatot az innováció egy formájának,

  Ezen körülmények között különösen fontos szerepe kellene legyen a tudóstársadalomnak abban, hogy a tudomány szigorú kritériumainak a betartása mellett tárja fel azokat az összefüggéseket, amelyek ma Magyarországon a fejlődés akadályát képezi. Ugyanakkor jelöljön ki új irányokat, reális fejlesztési lehetőségeket, amelyek a döntéshozók számára gyakorlatban is hasznosítható támpontként szolgálhatnak.


dr. Reith János

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.