Főoldal » Az ártéri gazdálkodás előnyei

Az ártéri gazdálkodás előnyei

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A mezőgazdasággal foglalkozók többsége biztosan hallott már a fokgazdálkodásról, ártéri gazdálkodásról, annak természettel többnyire összhangban működő mechanizmusáról. Az ilyen típusú gazdálkodás eredményeképpen, fenntartható módon keletkeznek az ember egészséges működéséhez szükséges erőforrások, így hal- és gyümölcsfélék, a legelőgazdálkodásnak és a rideg állatartásnak köszönhetően kevesebb erőforrás felhasználásával, egészséges hús- és tejtermék.

Magyar vízügyi szakértők közül (többek közt) Molnár Gézának vannak figyelemreméltó gondolatai a magyarországi vízgazdálkodást, azon belül is leginkább a Tisza szabályozását megelező, gazdálkodási viszonyokat illetően. Egyébként szintén tudom ajánlani Ember és Természet – Természet és Ember című könyvét, ami ilyen és ehhez hasonló témákat feszeget. Az egyik írásában nagyszerűen szemlélteti a Tisza folyó esetében, mennyire egy élő rendszerről van szó, mint sem egy dologról, amit csak szabályozni kell. Ezzel kapcsolatban van egy érdekes megjegyzése, miszerint az iskolában, a történelem órákon tanultakkal – az szerintem az oktatás még mindig a fejlődés fetisizálására koncentrál és arra is tanítja a diákokat – ellentétben nem dicsőíti a Széchenyinek tulajdonított tiszai folyószabályozást. Ugyanis az tette teljesen tönkre a fok- és ártéri gazdálkodás lehetőségeit a Közép-Tisza mentén.

Még mielőtt megtörtént a folyószabályozás, a fokok kialakításában nagy szerepet játszott, a tavaszi hóolvadáskor keletkező többlet vízmennyiség, ami a Tisza felső szakaszán (Felső Tisza) keletkezik még ma is. Az így kialakult ár természetes módon hozott létre fokokat, melyeknek nyomait Gemencen még meg is találhatjuk. Az ember ezt kihasználva tudta kialakítani például azt a rendszert, ami például a halászatot jellemezte. Amikor a zabolázatlan folyó már feltöltötte az alacsonyabban fekvő részeket, a fokok ki- és bejáratánál olyan sűrűségű rácsot helyeztek el, melyek egy bizonyos méret felett nem engedték vissza a halakat a folyóba. Ugyanakkor a kisebb méretűek, és a már a fokokban létrejött halivadékok viszont akadály nélkül visszataláltak a folyóba, amikor az visszahúzódott. Így tutdták szabályozni a folyóban lévő halmennyiség nagyságát. Egyszerű, ötletes és a halgazdaságot jótékonyan befolyásoló rendszerről volt szó. De más területen is hasznosnak bizonyult az árhullám. A gyümölcstermesztésnek kiváló lehetőséget biztosított az ártéri gazdálkodás. A vízutánpótlás üde legelőket eredményezett, ami sokat jelentett az állatok takarmányozásában és tartásában is.

Ma mit látunk? Az egész világon egyre fenntarthatlanabb a haltenyésztés, a gyümölcsök közül rengeteg az import áru, a zöldségesek többségénél ott a külföldi kajszibarack, szilva, akár az alma is. A hús-és tejtermékek sokszor kétes eredetéről nem is beszélve.

Szóval volt egy remekül működő rendszer és van a jelenlegi, ami a legkisebb mértékben sem fenntartható és követhető. Talán újra kellene gondolni az ártéri gazdálkodást, mint lehetséges élelemtermelő technológiát, egy próbát megérne.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.