Főoldal » Az innovációs törvény a NAV által újraértelmezve

Az innovációs törvény a NAV által újraértelmezve

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Két olyan a NAV által jegyzett, interneten megtalálható „publikációt” mutatok be, amely a K+F kérdésekben a törvények által megfogalmzatottaktól eltérő, önmaga által kreált, az innováció ügyét hátráltató dokumentumát és erre épülő gyakorlatát ismerteti. 

Az első publikációt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal , Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága 2011.03.03.-i dátummal, „Innovációs járulék csökkentő tételek szabályszerű elszámolása, 2011 évi változások” címmel tette közzé, s még ma is az alábbi linken olvasható:
http://www03.nav.gov.hu/nav/regiok/kozep_dunantul/kozepdunantul/archivum_kdr/2011/innovaciosjarulek.html

Cégünk honlapján megjegyzésekkel kiegészítve szintén megtalálható:
http://www.dldh.hu/wp-content/uploads/2013/05/nav_tajekoztato.pdf

Az első adóhatósági megállapítás a következő:
„Általánosságban az minősül az Atv. szerint elfogadható K+F tevékenységnek, melynek során valamilyen új tudományos vagy műszaki eredmény, ismeret születik, és a fejlesztési munka (projekt) célja valamely tudományos és/vagy műszaki bizonytalanság feloldása.”

A törvény, a szakma és a józan ész mást mond ugyanerről:
A kutatás-fejlesztés értelemszerűen csak megcélozhatja az új tudományos vagy műszaki ismeretek megszerzését, az eredmény elérése nem lehet elvárt kötelezettség, ezért csak a mondat második fele igaz. A cikk megfogalmazása szerinti „és” kapcsolat mindkét feltétel egyidejű fennállását kívánja meg. Az Innovációs törvény, s más törvényi helyek egyike sem követeli meg a K+F sikerességét, az új tudományos eredmények megszületését. Az „és” kapcsolat helyett egy „vagy” kapcsolatnak a szerepeltetése a mondatban még akár elfogadható is volna.

Az idézet így folytatódik:
„Nem minősül adócsökkentésre alkalmas kutatás-fejlesztésnek például a rutinszerű szoftverfejlesztés, valamint az olyan kutatások, melyek során új eljárást, módszert nem dolgoznak ki, rutinszerű változtatásokat végeznek, már meglevő kutatási eredményeket használnak fel új „dolgok”, ismeretek létrehozatala nélkül.”

Téves jogszabály értelmezés alapján a NAV olyan többletkövetelményt állít fel az új ismeretek, eredmények, eljárások, módszerek születésére vonatkozóan, amely ellentmond a k+f tevékenység lényegének. Ráadásul az SZTNH előzetes minősítési gyakorlata sem állhatna meg, hiszen előzetesen még nem tudható, lesz e végül eredmény.

Végül a NAV ajánlása a következő javaslatot fogalmazza meg a k+f munkát végzők számára:
„Javasolható, hogy a kutatás folyamatát, egyes lépéseit, eredményeit szigorúan dokumentálja a kutatást végző szervezet, a dokumentumokat pedig az adócsökkentést elszámoló társaság gondosan őrizze meg.”

Tehát a dokumentálást a k+f munkát elvégző szervezet, a megőrzését pedig az adókedvezményt felhasználó társaság feladatává teszi. A két javasolt lépés között azonban egy nagyon fontos közbenső állomás hiányzik. Az említett dokumentáció elkészítésére, átadására sehol semmiféle törvényi kötelezettsége nincs senkinek.

Lássuk most az adóhatóság másik publikációját, ami arra vonakozik, hogyan is kell megvizsgálni a K+F munka alátámasztására létrejött sehol nem szabályozott dokumentációt.

A NAV vizsgálati metódusát a következő prezentációban ismerteti:

http://nav.gov.hu/data/cms261121/Ellenorzesi_gyakorlat_jogesetek_bemutatasa_2._resz_4.pdf

Ebben a prezentációban „Ellenőrzési gyakorlat , jogesetek bemutatása 2. rész ” címmel a Kiemelt Adózók Adóigazgatósága, előadó: Bányainé Bángi Helga az „Innovációs járulék ” részben ismerteti az ellenőrzés lefolytatásának lépéseit.

Ezek szerint az ellenőrzés menete:
• A teljes dokumentáció bekérése.
• Ellenőrzés plágium programok segítségével.
• Többszöri értékesítés kiszűrése.
• Döntés saját hatáskörben, vagy az SZTNH, mint szakértő kirendelése.

Miután sajnos nem voltam ott az adott rendezvényen, így természetesen nem tudhatom, hogy az egyes címszavak alatt milyen instrukciók hangzottak el. A vizsgálati lépéseket végrehajtó adóellenőrökkel viszont volt szerencsém találkozni. A vázlatpontokat szó szerint, és minden korlátozó megszorítás nélkül értelmezem:

A teljes dokumentáció bekérése alatt az adóhatóság azt szokta érteni, hogy a kötelező számadású és a kötelezően megőrizendő bizonylatok mellett kerüljön átadásra egy „tanulmány” is. A K+F világában valóban szokás különböző publikációs formákban a történéseket dokumentálni. Ezek mindegyikét a hatóság nemes egyszerűséggel tanulmánynak nevezi, bár óriási különbségek vannak az egyes publikációs formák között. Ami azonban még ennél is nagyobb baj, azt hiszi, hogy a „tanulmány” megírása képezi a K+F munka lényegét. Így azonnal érthetővé is válik, hogy a második pontban miért a plágium programokkal való ellenőrzés lépése következik.

Ezzel több probléma is van:
*A tanulmány nem egyenlő az elvégzett munkával.
*Egy kísérleti munka esetében egyenesen megengedett, sőt kívánatos a már meglévő tudományos eredmények felhasználása.
*Az adóhatóság, vagy éppen az SZTNH „alapos feltáró munkával” kideríti, hogy az általa ugyan tanulmánynak nevezett, általunk azonban kizárólag kutatási jelentés megnevezéssel elkészített dokumentációban megtalálja az egyébként is hivatkozott forrást, amelyek ráadásul esetenként saját publikációk.

A többszöri értékesítés kiszűrése szintén egy „érdekes” felfogásra utal. Miután ezzel a kritérium sem felelt meg az adóhatóság K+F munkával kapcsolatban felállított követelményeinek, így egészen közelről ismerjük a problémakört. Cégünk ugyanis azt a teljesen normális gyakorlatot követte a K+F megbízások megszerzése során, hogy egy jól körülhatárolt kutatási célt a projekthez különböző időpontokban csatlakozó és onnan leváló megrendelőkkel finanszíroztatta meg. Az így létrejöhető nagyobb szabású kutatás-fejlesztési eredményekből (például: http://www.dldh.hu/kutatas-fejlesztes/kutatasi-teruletek/informatikai-fejlesztes-haxson) a projekt finanszírozói beruházásuk arányában részesülte.
Erről bővebb leírás itt található: http://www.dldh.hu/wp-content/uploads/2012/04/NAV_GYIK.pdf

Az adóhatósági kifogások megjelenését követően állásfoglalást kértünk az ügyben illetékes minisztériumtól, amelynek válasza az alábbi linken olvasható:

http://www.dldh.hu/wp-content/uploads/2012/06/NGM_allasfoglalas20120621.pdf



Mindezek ellenére a mai napig ez ügyben nem látunk előrelépést az adóhatóságnál. A „többszöri értékesítés” tilalma még mindig az egyik visszatérő motívuma az elmarasztaló határozatoknak.

Az általunk követett gyakorlat révén pedig egy olyan jelentős léptékű fejlesztés tudott megvalósulni, amit egyetlen cég a maga innovációs járulékából értelemszerűen nem tudott volna kifizetni. Cégünk pedig az adott témában megvalósuló folyamatos fejlesztéseit ezen a módon több megbízó megrendelése alapján fenn tudta tartani.

Az „alapos vizsgálatuk” ugyanis azt állapította meg, hogy több helyen megtalálták ugyanazokat a „tanulmányokat”, s így a K+F munka több helyen való értékesítésének a tényállása alapján ügyfeleinket marasztalták el emiatt.

Ami a legmeghökkentőbb, hogy mai napig cégünket a „többszöri értékesítés” miatt semmilyen szankció nem érte, míg több volt ügyfelünket igen, olyan „hiba” okán, amelyet ők eleve el sem követhettek.
Az ellenőrzés menetét tárgyaló lépéssorozat utolsó pontjában leírtakkal kapcsolatban csak annyi kérdésem lenne, hogy a NAV saját hatáskörben mióta rendelkezik szakmai kompetenciával a K+F projektek elbírálására?

Nincs tehát mit csodálkozni azon, hogy hazánk az innováció tekintetében a gyengélkedő európai mezőnyben is valahol a lista végén kullog.

A témával nagyobb részletességgel az innovacio.blog.hu oldalon foglalkozunk.

dr. Reith János

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.