Főoldal » Gazdálkodj okosan!

Gazdálkodj okosan!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Ebben a cikkben némileg eltérek a tőlem megszokott témáktól, bevallom a gazdaság ezen ágával én is most ismerkedek, de azért remélem sikerül belőle valami érdekeset kihozni.

Mostanában szinte mindenhonnal azt hallani, hogy 47 ezer Ft-ból (havonta) meg lehet élni, ami valljuk be némileg életszerűtlen, de abban biztosan megegyezhetünk, hogy senki sem igazán szeretne ennyiből fenntartani egy háztartást.

Kézenfekvő megoldás lehet, legalábbis gazdasági szempontból racionalizálni a dolgokat. Az alacsony jövedelem, mint akár egy szűk (vagy deficites) költségvetés, úgy javítható, hogy vagy a kiadásokat csökkentjük, vagy a bevételeinket növeljük, illetve mindkettőt egyszerre alkalmazzuk. Így saját „költségvetésünket” vizsgálva, amennyiben elégedetlenek vagyunk vele, az előző gondolatmenet alapján, érdemes lehet valamivel kiegészíteni, hogyha már azt a bizonyos nadrágszíjat nem tudjuk tovább húzni.

De mit is kerülgetek itt mint a forró kását? Nyugodjon meg mindenki, nem arra célzok itt, hogy vállaljunk ügynökösködést, harmadállást, vagy, hogy valami fura gyógyszerkísérletnek vessük alá magunkat. A dolog sokkal egyszerűbb, és nem is igazán valami új 21. századi találmány.

Na, hogy lerántsam a leplet a dolgokról, a téma, amiről most írnék, a mezőgazdaság.

No, nem kell itt semmi bonyolultra gondolni, mindössze annyiról szól a történet, hogy amennyiben rendelkezünk egy akár 10 m2– es területtel, már egészen kis munkával is lehet eredményt kihozni belőle, ami segítheti háztartásunkat, illetve nem mellesleg még hangulatunkat is javíthatja, hogy nem is vagyunk olyan magatehetetlenek, legalábbis bizonyos dolgokat mi magunk is meg tudunk teremteni családunk számára. De erről kicsit később, most nézzük meg hazánk helyzetét e területen.

 

Magyarország mezőgazdasága több mint ezer éves múltra tekint vissza. A mezőgazdasági termelést már évszázadokkal ezelőtt is az jellemezte, hogy a hazai ellátás mellett egyre több árut adott kivitelre is. Az ország legfontosabb mezőgazdasági termékeiből főként szarvasmarhából, búzából és borból a középkortól jelentős mennyiséget értékesített Nyugat- és Észak-Európa piacain. Biztos mindenki emlékszik iskolás éveiből is, hogy számtalanszor emlegették tanáraink azt a mondatot, hogy bizony mi voltunk Európa éléskamrája. De nézzük is milyen adottságok tehették ezt lehetővé, mitől voltunk és lehetnénk igazi agrár ország.
    Magyarország területének közel 70 százaléka alkalmas mezőgazdasági termelésre. Természeti adottságai, a napfényes órák száma, a domborzati viszonyok, a kiváló termőképességű talajok a legtöbb kultúrnövény termelésében jó eredményeket tettek és tesznek lehetővé. A kedvező adottságoknak köszönhetően az itt megtermelt gyümölcsök és zöldségek beltartalmi tulajdonságai szinte felülmúlhatatlanok. Mondjuk azért az megjegyzendő, hogy mindezen adottságok ellenére is, az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent mezőgazdasági termékeink vitamin és egyéb beltartalmi értéke. Egyes termékek esetében, mint például az almánál körülbelül a felére.
    Ilyen kedvező természeti és gazdaságföldrajzi adottságok mellett, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar az ország meghatározó gazdasági ágazata, illetve annak kéne lennie.

    A mezőgazdaság az élelmiszeriparral és az erdőgazdálkodással együtt 1996-ban a nemzetgazdasági GDP 10,7 százalékát adta.

„2011-ben az uniós átlag kétszeresét, a GDP 3 százalékát teszi ki Magyarországon a mezőgazdaság részesedése – jelentette ki Czerván György, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) államtitkára.” Ebből bátran levonhatjuk azt a következtetést, hogy az elmúlt évtizedben, noha jelentős ágazatnak tartják, de folyamatosan zsugorodik.

Így tehát aggasztó a mezőgazdaság helyzete. Különösen drámai a mezőgazdasági termékek felhasználásából előállított termékek belföldi piacvesztése, de már az export is erős csökkenést mutat. Egész iparágak zsugorodtak össze korábbi szárnyaló nagyságuk ellenére. Ilyenek például a cukoripar (számtalan cukorgyár felszámolása pl. Kaba, Szerencs), a dohányipar (a multinacionális cégek termelés-áthelyezési döntései miatt), valamint a malomipart is ez jellemzi, de még számtalan példát említhetnénk. Szinte túlzás nélkül állítható, hogy minden ágazata kisebb-nagyobb mértékben visszaesett. 

További érdekes adat, hogy érzékeljük a helyzet drámaiságát. 1900-ban az aktív keresők közül, körülbelül 60 százalék dolgozott a mezőgazdaságban, így könnyen elhihető, hogy igazi agrár ország voltunk. Ez 2000-re 10 százalék alá esett vissza, részben más ágazatok forradalmának, részben az elnyomó hatalom által ránk kényszerített tervgazdaságnak, és szabályainak. Az sem tett jót ennek az ágazatnak, hogy erőforrásait ez idő alatt, manapság már vicces, de akkor igenis „komoly” dolgokra pazarolták. Gondoljunk itt például a hortobágyi gyapot, vagy épp rizstermesztésre.

 

Na de, ahogy mondani szokták „vihar után, mindig kisüt a nap”, így egyre többen véget kívánnak vetni a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban elhúzódó pangásnak. Olyan hatékony, érzékelhető és tartós fejlődést kívánnak elindítani az agrárszektorban, amely a gazdaság általános megújulásának és növekedésének egyik meghatározó irányai lehetnek, és reméljük lesznek is. A fő célok egyike az agrárágazat mennyiségi újjáépítése. A termelés színvonalának visszaállítása a valós lehetőségekhez mérten, amit a korábbi teljesítmények is bizonyítanak. Így mostani, és elmúlt kormányaink céljai közt is mindig megjelent, megjelenik az agrártermelés folyamatos növelése. Hogy példát is említsek, a fiatalokat ösztönző, visszaterelő kampány ebbe az ágazatba, amit a Fiatal Gazdálkodók Támogatása program hivatott felkarolni. A program pontos célja: „a fiatal mezőgazdasági termelők gazdaságalapításának, valamint a birtokstruktúra átalakításának előmozdítása, a mezőgazdasági munkaerő korstruktúrájának javítása, a vidék népességmegtartó képességének növelése és a mezőgazdasági tevékenység hosszú távú fenntartása.”

A másik törekvés e téren, ami a cikk elején említett jövedelem kiegészítéshez kapcsolható, a Minden gyerek lakjon jól program. A kezdeményezés célja, hogy társadalmi összefogással biztosítsa a leginkább veszélyeztetett helyeken az éhes illetve alultáplált gyermekek számára a megfelelő ennivalót az iskolai étkeztetés keretében.

Akcióik során rengeteg vetőmagot osztottak szét, illetve aki rendesen művelte kertjét a kiosztott magvakból, később állatokat is kapott, kaphatott. A napos csibétől kezdve, akár a kecskéig, disznóig. Kis ügyességgel és szorgalommal a résztvevők pedig igen nagymértékben képesek voltak, amúgy is szegényes „költségvetésüket” kiegészíteni.

 

Gondoljunk csak bele, ez mindenki számára hasznos lehetne, még ha nem is ilyen kiszolgáltatott körülmények között él. Először is, nem lehet tudni, mi mikor kerülünk olyan helyzetbe (devizahitel, leépítések, növekvő költségek, stb.), másrészről véleményem szerint, ahogy a saját magunk főztjét jobb ízűen esszük, úgy a saját kis gazdaságunk által megtermelt javakat (zöldségeket, gyümölcsöket, állatokat értsük ez alatt) is biztosan jobb szájízzel fogyasztjuk.

De akinek eddigi érveim kevesek lennének, akkor azoknak tanulságos olvasmány lehet például Farkas Gábor Aranytojás című cikke, miben nagyon jól összefoglalja a végeredményben majdnem 60 Ft-os tojás mögött álló okokat. Amiből az is kiderül, hogy nem igazán fog normalizálódni az ára a közeljövőben.

 

Egy szó, mint száz, akinek van módja és lehetősége, illetve elég ambícióval rendelkezik, hogy kicsit „gazdálkodjon”, az már kevés ráfordítással is szép eredményeket érhet el.

Talán a legfurcsább dolog az egészben, hogy régen nagyszüleim korában, de még szüleimtől sem állt távol akár egy kis konyhakert létrehozása, vagy akár pár kapirgáló tyúk tartása, ez inkább a fiatalabb generációnál maradt valahogy ki, fejlődött vissza. Pedig igazából ebben az egészséges táplálkozás, „horror” árak korszakában lenne igazán térnyerése véleményem szerint.

Jó magam is úgy döntöttem idén, hogy régóta bevetetlen kiskertünk egy részét felásom, és konyhakerti növényekkel fogom beültetni. A teljesség igénye nélkül írnék róla egy pár szót, remélve hátha valakit ez inspirációval tölt el.

Március 15-én ami munkaszüneti nap volt, felástunk egy körülbelül 16 négyzetméteres részt. Másnap megvételre kerültek a vetőmagok: répa, zeller, petrezselyem, retek, hagymafélék, borsó, paprika, paradicsom, saláták, cékla, karalábé. Mindezeket, hogy forintosítsuk is, körülbelül 1500 Ft-ba kerültek. Amit már ellehetett vetni, azokat még aznap szépen elvetettük a hátoldalon szereplő piktogramok alapján, illetve utána érdeklődve ismerősöktől, és az internet alapján. Amiket viszont palántázni kell majd később, azok tejfölös poharakba kerültek elültetésre, amihez körülbelül 300 Ft-ba került 20 liter virágföld, ami bőségesen is elég volt erre a célra.

Több mint egy hét távlatából már sikerként számolhatok be, hogy a retek már szabad földön kihajtott, a dughagymákkal egyetembe, illetve a meleg lakásban elültetett palántázásra váró fajták szinte egytől egyig szépen növekednek. Napjában többször ellenőrizzük, ha kell, locsoljuk őket, és végeredményként megállapítanám, hogy igen jó kis móka ez, már mindenki lecsót szeretne enni a kísérleti kertemből, illetve salátát a pörkölthöz.

Kíváncsi leszek, (és erre még igen sokan kíváncsiak) hogy mi sül ki belőle a végén. Töretlenül hiszem, hogy törekvésemet és lelkesedésemet meghálálja a kis kert, és már jövőbeni terveim közt most, ha nem is aranytojást tojó, de tyúkok vásárlását tervezem.

Végezetül remélem felkeltettem mások érdeklődését is a témával kapcsolatban, és remélem minél több ember fog mini gazdaságot csinálni.

Írásomat zárva azoknak adnék ötletet, akik panelházban laknak, vagy nem rendelkeznek kerttel. Édesapám példáját említeném meg, aki az erős paprikát kedvelve a családi házban tartott virágos ládában neveli paprikáit, amik azon kívül, hogy mutatósak, még finomak is.

 

Ja és, hogy nem a levegőbe beszéltem, íme, egy kép a veteményesről. Hajrá.

 [token node title-raw]

 

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.