Főoldal » Ha elektronikus, akkor demokratikus?

Ha elektronikus, akkor demokratikus?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az egységes Európa megteremtésében az információk szabad és biztonságos áramoltatása szoros összefüggésben az információs társadalom megvalósításával, központi szerepet kap.

Gondoljunk bele, mekkora kincs volt az információ, már az írás megjelenése előtt is.

Ugyan ekkor még csak a bölcsek őrizték a tudást, és örökítették át a fiatalokra, ami hatékonynak ugyan nem volt nevezhető, de már ekkor egy egyre növekvő tudáshalmazról beszélhettünk a társadalom e kiemelt szereplői között. Az írás megjelenésével már jóval gyorsabbá vált a felhalmozott információ áramlása, nyilván az írástudók számára, de már ekkor is hatékonyabb volt az általuk is továbbított információk mennyisége.

Az információáramlás eddig leghatékonyabb terjedését az internet megjelenése valósította meg, ami az egész világot körülölelő számítógép-hálózat, amely kisebb számítógép-hálózatokat fog össze. Nevezhetjük egyfajta kibertérnek, amely a valódi világ mellett alternatív teret biztosít az információ tömeges, és korlátok nélküli áramlásának, ami a rendszerhez valókapcsolódással bárki számára elérhető, hasznosítható.

Ebben az információs korban és társadalomban, melynek középpontjában az ember áll, kell létrehozni az egységes Európát. Ezen törekvés miatt indult el az „e-Europa” (e-, mint elektronikus) program, aminek egyik központi felismerése, hogy amíg a piaci szereplők többé-kevésbé már alkalmazzák az információs gazdaság eszközeit, addig a közszféra az információs társadalom és gazdaság kiteljesedéséhez csak nagyon szerény mértékben járul hozzá. Ezért az „e-Európa” program főként a közszféra számára fogalmaz meg a feladatokat, amik elősegítik az információs társadalom kialakulását. Kihívásaira pozitív választ adva gazdasági növekedést kell realizálni, és e változások társadalmi befogadását elő kell segíteni, így megteremtve a társadalmi kohéziót (egységet, összetartást).

 

De nézzük is, mi az e-Europe program tíz legfontosabb fejezete: 

  • A fiatalok beléptetése a digitális korszakba
  • Olcsó internet-hozzáférés
  • Az elektronikus kereskedelem terjedésének gyorsítása
  • Gyors internet a kutatók és a diákok számára
  • Intelligens kártyák a biztonságos elektronikus hozzáféréshez
  • Kockázati tőke a high-tech KKV-k (kis és középvállalatok) számára
  • Elektronikus részvételi lehetőség a fogyatékos, csökkent munkaképességű és hátrányos helyzetű személyek számára 
  • On-line egészségügyi szolgáltatások
  • Intelligens közlekedés, szállítás
  • On-line kormányzás

 

Továbbá, „Európa számára alapvető fontosságú egy olyan közszférával rendelkezni, amely hozzájárul az európai gazdaság növekedéséhez, mindenki számára magas színvonalú szolgáltatást nyújt és erősíti a demokratikus folyamatokat” – szögezi le az Európai Bizottság.

 Az elektronikus közigazgatás és kormányzás feltételrendszerének megteremtésétől Európa politikai értelemben a demokrácia kiterjesztését, gazdasági téren a tudásalapú gazdaság, a szolgáltató szektor fejlődését, társadalmi szempontból pedig, a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés esélyegyenlőségét és az életszínvonal emelkedését várja.

Lássunk tisztán.

Amit rendbe kell rakni a fejekben, az e-kormányzás és az e-közigazgatás Magyarországon elterjedt félreértelmezése, miszerint általuk csupán az állam intézményeiben zajló ügyintézés technológiájának megváltozása (számítógép, papírmentes adminisztráció) következne be.

Ennél jóval többről, az állam egész struktúrájának az információs kor kihívásaihoz és az ennek megfelelő új funkciókhoz igazított minőségi átalakulásról van szó.

Az e-közigazgatás a helyi és térségi szintű szolgáltató közigazgatás elektronikus formája. Négy oldala, a társadalom, az állam, az önkormányzatok, a „tudásközpontok” elektronikus kapuinak (nevezhetjük portáloknak is) összenyitásával megvalósuló új tartalmú kommunikációja, és új típusú partneri együttműködése.

Az együttműködés alapja és hordozója az infokommunikációs infrastruktúra. Ez teszi lehetővé a hatékony információáramlást és kezelést (adatok újrahasznosítása, papírmentes elektronikus ügyvitel, interaktivitás, ügyintézés gyorsulása), ugyanakkor megteremti az igazgatási folyamatok átláthatóságának és a közszféra nyilvánosságának demokratikus feltételrendszerét.

Tehát itt nem csak arról van szó, hogy kényelmi, vagy akár környezetvédelmi (kevesebb papír használata) funkciók valósulnának meg. Ez annál sokkal több, ugyanis ha az e-kormányzás és az e-közigazgatás által sikerülne létrehozni egy szolgáltató államot, úgy a hatalom külsőségein és bürokratikus logikáján alapuló gyakorlat helyébe, lépésről lépésre egy állampolgár-központú, nyílt közszférát lehetne állítani, amelyben az állam valóban szolgáltatásokat nyújtana állampolgárainak. Ami végső soron egyértelműen a demokrácia növekedését eredményezné.

Tehát a lakosság egyfelől elektronikusan vehetné igénybe a közigazgatási szolgáltatásokat, valamint elektronikus módon vehetne részt a közügyek, lokális vagy szélesebb kört érintő kérdések társadalmi vitájában.

Persze itt egyből felmerül a kérdés, hogy mennyire szeretné ezt az állam (főleg a Magyar)?! Paradox jelenség ugyanis, hogy noha a „nép” választja képviselőit a vezetésre, nekik még sem áll érdekükben (legalábbis kevésszer esik egybe) a tömeg akaratának képviselete. Egyfajta individualista (egyénközpontú) viselkedést folytatnak. Nem nehéz a következtetés, hogy nem igazán áll érdekükben például az, hogy a megnövekedett demokrácia által a választók bizonyos kérdésekben helyettük döntsenek (magukról, magukért).

Ezáltal könnyű megérteni, hogy miért is jár még gyerekcipőben ez a dolog, noha Uniós célként szerepel.

Az Európai Unió polgárai egyértelműen igénylik az e-kormányzati és egyéb közszolgáltatások online elérhetőségét, hiszen az e-közszolgáltatásokat igénybe vevő személyek 55%-a az Unióban pozitívan nyilatkozott azokról. Általános európai tapasztalat, hogy azoknak az internetet nem használó állampolgároknak a körében, akik egyébkent szeretnének e-közigazgatási szolgáltatásokat igénybe venni, három közül egy azért nem tudja ezt megtenni, mert nincs meg hozzá a szükséges számítógépes tudása.

Magyarországon még inkább ezzel a helyzettel kell szembenézni, ugyanis a World Internet Projectben (WIP) közreműködő kutatók becslései szerint a felnőtt magyar lakosság 64%-a nem tekinthető internetezőnek, és 2006-ban a lakosság 53%-a egyáltalán nem használt számítógépet. Továbbá aggasztó az is, hogy a számítógépet (és internetet) nem használók körében túlsúlyban van azok száma, akik semmilyen úton-módon nem kapcsolódnak még csak olyan személyekhez sem, akik használják ezen szolgáltatásokat, vagy magát ezt a technikát.

Ma már a fő társadalmi kihívást az jelenti, hogy miként lehet az információs társadalom hétköznapi kulturális kereteit kiterjeszteni azokra is, akik ebből a szempontból pillanatnyilag meglehetősen nagy elszigeteltségben élnek.

De, hogy jót is említsek (mielőtt még megvádolnának azzal, hogy túlságosan borúlátó vagyok), látszanak törekvések e területen. Mára már szinte minden települési önkormányzatban megoldott az internetelérés, egyre több a teleház az elmaradott kistérségekben, ahol bárki kedvére internetezhet (többnyire, igaz, díj ellenében). Másik áttörés a lakossági internethasználók gyors növekedése, illetve a 2005-ben megnyitott ügyfélkapun keresztüli elektronikus adóbevallás. Ezen kívül az online okmányirodákban már több mint 80 féle adminisztratív teendő kezdeményezhető, ezek közül a legnépszerűbb az online okmányirodai időpontfoglalás. Vagy gondoljunk például a nemrégiben lefolytatott népszámlálásra, amit online formában is ki lehetett tölteni, és úgy beküldeni a hivatalos szerv számára.Zárásképpen gondoljuk azt el, hogy megvalósul az e-közigazgatás, és a következő példa alapján mindenki maga ítélheti meg hasznosságát.

Tegyük fel, hogy szükség van például egy népszavazásra (mondjuk, egy erősen vitatott kérdés miatt). Ami körülbelül 5 milliárd Ft-ba került volna eddig, az most nagyságrendileg a töredékért lefolytatható az internet segítségével (könyvtárakban, teleházakban, választási helyeken megoldani azok bekapcsolódását, akik nem rendelkeznek internet kapcsolattal).

Mindenkinek egyéni véleménye, hogy mit gondol a világ eme fajta eltolódásáról, de az tény, hogy ebbe a nagyfolyamú információáramlásba való bekapcsolódásnak több az előnye, mint hátránya. Továbbá, véleményem szerint, ennek igénye évről-évre egyre nagyobb és nagyobb lesz. Aki pedig nem fog beszállni ebbe a virtuális kibertérbe, az egyértelműen lemarad.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.