Főoldal » Ha eljön a Kánaán

Ha eljön a Kánaán

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Időről-időre előkerül és a gazdasági válság kitörése óta egyre hangsúlyosabb téma a pénz szükségességének megkérdőjelezése. A Felsőfokon.hu bloggerei is boncolgatták már a témát, hogy milyen lenne a világ pénz nélkül, valóban létfontosságú-e az élethez a pénz, mint eszköz. De most fordítsuk meg a gondolatmenetet és inkább azt a kérdést tegyük fel, hogy mi lenne akkor, ha minden embernek annyi pénze lehetne, amennyit csak akarna.

Abban a képzeletbeli helyzetben, amikor egy jótündér, egy aranyhal vagy egy szellem a lámpásból azt az ajánlatot teszi nekünk, hogy teljesíti három kívánságunkat, akkor az emberiség túlnyomó többsége (tisztelet a kivételnek) a pénzt illetve a gazdagságot az elsők között választaná az egészség,boldogság és világbéke társaságában. Eddig ez rendben is van, de képzeljük el egy pillanatra, hogy a világ összes emberének annyi pénze van amennyit csak akar. Első hallásra ez maga a Kánaán és a mennyország uniója, de nem is olyan biztos, hogy tényleg ilyen csodálatos lenne.

Mert gondoljunk csak bele, a Wall Street tőzsdecápáitól kezdve az afrikai nomád törzsekig mindenkinek annyi pénze vagy pénz jellegű eszköze lenne amennyit nem szégyell. Amikor egy szerencsés elviszi a lottóötöst, akkor az első tervek között előkelő helyen szerepel az, hogy többet nem megy be dolgozni. Pedig ez egy véges mértékű vagyon, nem ő határozta meg, hogy mennyit szeretne nyerni és jó eséllyel el is fog fogyni rövid időn belül. De még ebben az esetben is az egyik első reakció a munkával való azonnali felhagyás, mondván “minek, annyi pénzem van, hogy nem kell többet dolgoznom”.

Ez a reakció hatványozottan jelenik meg akkor, amikor szabadon választott mértékű vagyon pihen a páncélszekrényben. Csak az elég kellemetlen tud lenni, ha senki sem akar dolgozni, termelni, előállítani, mert anyagilag nem szorul rá. Ha mindenféle tevékenység esetében eltűnik az anyagi motiváció, az viszonylag alacsony aktivitást jelent a későbbiekben. A sarki kisbolt tulajdonosa a humanitárius hajlamon kívül mi más motivációt találhatna a kereskedés folytatásában. Hiszen azért csinálná, hogy megéljen belőle, de ha enélkül is megélne, akkor ez már pusztán csak hobbi maradna. Azonban az is kérdéses, hogy mit tudna árulni, mert nem biztos, hogy a termékek előállítójának is az maradna a hobbija, hogy unalomból termékeket állít elő.

Ez ugyanígy vonatkozna az ipar többi szereplőjére is, a különböző fejlesztések sem szaporodnának változatlan ütemben anyagi motiváció nélkül. A fejlődés iránti igény nyilván nem tűnne el, de a tömegtermelés már nem feltétlenül lenne szükséges. Ha a termelési lánc legalsó szintjén lévők felhagynának az aktivitással, akkor az elég jelentősen megnehezíti a magasabb szinteken lévő folyamatok működését. Ha egy autót vagy számítógépet csak úgy lehetne előállítani, hogy minden egyes alkatrészt saját kézzel kell létrehozni, az kissé kedvét szegheti az embernek. Tehát vagy mindenki saját magának állítja elő a szükséges javakat vagy pedig példátlan összefogásra lesz szükség, amely nem feltétlenül az emberiség általános jellemzője.

Előfordulhat, hogy hiába lenne annyi pénzem, hogy körbeutazzam a világot oda-vissza háromszor, ha nincs például pilóta, aki irányítja a repülőgépet. Persze a saját repülőmet nyilván vezethetem én is, amihez meg kell tanulnom a szükséges ismereteket. Ehhez nem árt egy oktató sem, aki viszont hozzám hasonlóan kőgazdag, nincs rászorulva a pénzemre. Ha szerencsés vagyok, akkor éppen unatkozik és szán rám néhány hetet az életéből vagy éppen van egy ismerősöm, aki véletlenül pont oktató. Ha szerencsés vagyok…De nem biztos, hogy mindig, minden helyzetben szerencsém lesz.

Étterembe sem olyan óriási élvezet úgy elmenni, hogy nincs aki elkészítse és felszolgálja az ételt, mert már a személyzet is vendéggé lépett elő. A példákat még hosszasan lehetne sorolni, de talán sikerült érzékeltetni, hogy a globális, korlátlan gazdagság nem biztos, hogy olyan előnyös. Se az egyén, se a társadalom számára. Az úgy nem működik, hogy mindenki csak fogyasztó, mert rövid időn belül nem lesz mit fogyasztani. Példátlan mértékű összefogás esetén működhetne csak a dolog, de ez még a mostani, problémákkal teli világban sem jellemző, akkor miért valósulna meg a Kánaánban?

Azzal, hogy mindenki gazdag lenne, a pénz tulajdonképpen elveszítené a jelentőségét, így végső soron, kissé paradox módon ahhoz, hogy valamikor is pénz nélkül éljünk, az szükségeltetik, hogy mindenkinek korlátlan mennyiségű pénze lehessen.

Viszont ahhoz, hogy a fejlődés fennmaradjon, úgy tűnik, hogy szükséges az egyenlőtlenség, hogy legyenek gazdagabbak és szegényebbek. Csak az arány nem mindegy, pontosan ezzel vannak a problémák, nem a pénzzel magával, hanem azzal, hogy mekkora különbségek alakulnak ki gazdagok és szegények között. Ez viszont pénztől független, a különbségek akkor is megmaradnának, ha mindenki önellátó lenne vagy visszatérnénk a cseregazdasághoz. Valakinek mindig több lenne és lesz is, amíg világ a világ. De muszáj, hogy korlátos legyen a rendelkezésre álló pénz, különben nem lesz további motiváció a fejlődésre, előrehaladásra, semmilyen téren sem.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.