Főoldal » Hayek előre megmondta…

Hayek előre megmondta…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Friedrich August von Hayek a 20. század egyik legnagyobb közgazdásza, akinek a nevéhez fűződik a közgazdaságtan úgynevezett osztrák iskolájának irányzata. Korának kevéssé elfogadott közgazdásza volt, csak az utókor ismerte fel, hogy mekkora nagy elme, ezt bizonyítja az 1974-es Nobel-díja is.

Amiért nekünk most igazán érdekes lehet, az az 1929-1933-as világválság idején képviselt elmélete, melyet akkoriban szinte senki sem fogadott el, pedig utólag bebizonyosodott, hogy nagyon is igaza volt. Ezt mi is tapasztalhatjuk, több mint 80 évvel később is.

Hayek és az osztrák iskola a válság okának a pénzrendszert jelöli meg, amely nem fenntartható, mivel az állami monopólium által létrehozható, nyomtatható pénzre, valamint ezáltal a kamatok manipulációjára épül. E rendszer legnagyobb haszonélvezői lényegében az állam és a pénzteremtésre képes bankok. A válság fő oka, hogy a jegybankok állami és banki nyomásra pénzt nyomtatnak és így mesterségesen alacsonyan tartják a pénzpiaci kamatlábakat. Ennek köszönhetően az állam vígan költekezhet adósságból, a hitelezés pedig fellendül. Elmarad az adósminősítés, boldog-boldogtalan hitelhez juthat, lényegében minimális akadály nélkül, mivel olyan szintű pénzbőség van, hogy a bankok nem győzik kihelyezni a “frissen nyomott” pénzt. A könnyebb hitelhez jutás azonban azzal jár, hogy a gazdasági szereplők kockázathoz és megtérülési időhöz való viszonya megváltozik. 

Ennek egyik következménye a fogyasztásra gyakorolt hatás. Az eleinte olcsó fogyasztási és lakáscélú hitelek révén megnő a rövid távú fogyasztás. Mindenki hitelkártyával vásárol, hitelből fizet mindent, mert ekkor még természetesen nem tudja, hogy később nem fogja tudni visszafizetni a hitelt. De az államok is fokozott költekezésbe kezdenek, például állami szociális programokat indítanak, mivel alacsony kamatok mellett juthatnak hozzá a szükséges pénzhez.

A másik következmény a termelésre gyakorolt hatás lesz. Az alacsony kamatok miatt a gazdaság termelési szerkezete is átalakul. Vonzóbbá válnak a hosszú távon megtérülő, bizonytalanabb, kockázatosabb kimenetelű beruházások. Az olcsóbb hitel miatt így olyan beruházások is megvalósulhatnak, amelyeket magasabb kamatok mellett már nem vállalnának be, mert nem lenne rá pénz.

A két hatás azonban előbb-utóbb konfliktusba kerül egymással. Az alacsony kamatok miatti párhuzamos fogyasztási és beruházási őrület következtében úgy tűnik, hogy a gazdaság szárnyal. A fogyasztási kedv emelkedése egyre csak erősíti a beruházók pozitív várakozásait, mondván meglesz a szükséges kereslet, csak be kell fejezni a beruházást és nem győzik majd kiszolgálni az ügyfeleket. A gond csak az, hogy a túlzott fogyasztás egyszerűen elszívja a forrásokat a beruházások elől. Így tehát a két hatás összeütközésbe kerül, mivel a magas fogyasztási kedvre építő beruházásokra éppen a magas fogyasztási kedv miatt nem jut elegendő pénz. A beruházásokhoz ugyanis reál megtakarítások kellenek, de amit elfogyasztunk, azt nem lehet megtakarítani.

Ekkor jön a csőd. A beruházás nem készül el vagy veszteséges lesz, így abba kell hagyni. A munkavállalókat, alvállalkozókat nem tudják fizetni, mert már nincs miből. Ők így elveszítik az állásukat, nem tudják tovább fizetni a hitelt, ezért a jövőbeli költekezésük sem lehetséges már. Ha kevesebbet költenek, akkor további beruházások válnak veszteségessé, mivel nincs árbevétel, így további emberek kerülnek az utcára és így tovább…

A fellendülést tehát recesszió váltja, a piac megpróbálja kijavítani a hibás struktúrát, amely viszont borzalmasan fájdalmas. Ahogyan azt éreztük és érezzük is.

Az osztrák iskola szerint ebben a helyzetben nem jelent megoldást a kamatcsökkentés és a pénzkínálat további bővítése abból a célból, hogy az emberek hitelből költhessenek, mert ez lényegében államadósságból tennék. Továbbá az sem megoldás, ha különböző stimulációs programokkal megmentik a vállalkozásokat és bizonytalan megtérülésű hosszú távú projekteket indítanak, amelyekben az emberek újra dolgozhatnak. Az osztrák iskola szerint ez csak olaj a tűzre.

Hasonló a helyzet, mint a 1929-33-as válság idején, hiszen most is elég nehéz elfogadni azt, hogy a kereslet ösztönzése szükségszerűen a munkanélküliség növekedését okozza. Azt már láttuk, hogy hova vezet, ha ez történik, nem is egyszer. Jelenleg a piac újrastruktúrálódásának közepén tartunk, de talán már közelítünk a végéhez.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.