Főoldal » Kölcsönt ne végy, ne adj…

Kölcsönt ne végy, ne adj…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

„Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel


Elveszti önmagát, el a barátot;


Viszont, adósság a gazdálkodás


Hegyét tompítja. Mindenek fölött


Légy hű magadhoz: így, mint napra éj,


Következik, hogy ál máshoz se lész.”


(Shakespeare: Hamlet I. felvonás 3. szín)


 


Shakespeare szavai – Arany János fordításában – elgondolkoztatóak, de felmerül a kérdés: tényleg minden hitel ördögtől való?  Hiszen ha magánszemélyek/vállalkozások hitelt vesznek fel, termelő tevékenységükön keresztül a pénzt rátermett módon fialtatják, a gazdaság fejlődik. Baj csak akkor van, ha a hitelt nem pénzt „termelő”, hanem „fogyasztó” tevékenységekbe fektetik, ami nem ad hozzáadott értéket. (Azaz gazdagságunk nem gyarapodik, hanem csökken általa.) A csábítás pedig nagy: úton-útfélen hitel felvételre bíztatnak – s sokszor nem gondoljuk végig, hosszú távon miként fogjuk a kamatokat törleszteni, a hitelel kapcsolatos elvárásoknak eleget tenni. Egyszerűen csak a vágyott értéktárgy (lakás, autó…) lebeg a szemünk előtt, a racionális gondolkodásnak nem hagyva teret. Egy magyarországi nagybank plakátjai például még nem is olyan régen arra bíztatta a hölgyeket, hogy kölcsön segítségével vegyenek ruhákat. Nemcsak etikátlanok, hanem károsan manpulatívak is az ilyen reklámok. Hiszen mivel is állunk szemben? A reklám azt a kevésbé tehetős hölgy réteget célozza meg, mely ugyan nem rendelkeznek kellő tőkével, de vágyik arra, hogy (legalább) szépsége okán szeressék, tiszteljék.  Mintegy suggallja: ékesítsd fel magadatat, és a siker nem marad el, szépségeddel elnyered környezetetd (az áhított partner) szeretetét, tiszteletét. Kérdés, ha ezt egy hölgy eddig nem tudta megteremteni, a hitel felvétel vajon kinek és miben fog hosszú távon segíteni?


Nem boncolgatva most tovább a hitel mélyfilozófiai és erkölcsi jelentésvilágát, térjünk rá: vajon a személyiségbeli és szűkebb és tágabb értelemben vett környezeti változók (család, társadalom stb.) miként befolyásolják a hitelhez főződő viszonyunkat? ĺme néhány kutatási eredmény a témában:


Személyiségbeli tényezők


§  Külső-belső kontrollosság. Bizonyos kutatások azt igazolják (Tokunaga, 1993)1, hogy akik külső kontrollosok (úgy észlelik a velük történt eseményeket, mint amelyek nincsenek összefüggésben szándékaikkal, viselkedésükkel, személyiségbeli tényezőkkel.) nagyobb valószínűséggel vesznek fel kölcsönt. Magyarországi kis mintás kutatásunk azonban pont az ellenkezőjét mutatta. Azaz a belső kontrollosoknak (az eseményeket úgy észlelik, mint viselkedésük kontrollálható következményeit) volt több hitelük. Ami pedig azzal magyarázható, hogy azért merntek felvenni hitelt, mert hisznek abban, hogy vissza is tudják fizetni.2


§  A hitel visszafizetésével általában azoknak van nehézségeik, akik a szükségletkielégítés késleltetésére kevésbé képesek. Az „adósok” rendszerint rövidebb időtávban gondolkoznak, azaz nem töprengenek túl sokat jövőbeli kiadásaikról és bevételeikről; tudják magukról, hogy felelőtlenül költekeznek és a pénzkezelési szokásaik rosszak (Lea, 1993)3. Rendszerint az idő és energia strukturálásával is hadilábon állnak.


Társas Hatások, családi minták


§  Ha ismerünk a környezetünkben eladósott embert, könnyebb az eladósodottságot cipelni. Ez esetben kevésbé rettegünk attól, hogy mit gondolnak mások rólunk, ha esetleg eladósodunk. Lea és munkatársai kutatási megerősítik, hogy az adósságban lévők hajlandóak úgy jellemezni magukat, mint akik egy közösséghez tartoznak, ahol az adósásg tolerálható. Gyakori, hogy az eladósodottak táborába tartozók mintegy önigazolásként/önnön igazuk megtámogatásáért buzdítják a másikat, hogy vegyen fel hitelt. Érdekesség, hogy az eladósodottak általában azt gondolják, hogy családjuk és barátaik megértik, hogy adósságaik vannak. Ha pedig magunknál folyamatosan tehetősebb emberekhez hasonlítgatjuk magunkat, inkább eladósodunk.  (Itt is nagyon fontos tehát a referencia csoport megválasztása!) (Lea et al. 1995)2


§  Téves szükségletértelmezés, rossz vásárlási minták: a komoly tartozásokat felhalmozók a gyerekeikre fordított bizonyos túlköltekezéseket (divattermékek, drága karácsonyi ajándékok stb.) elengedhetetlennek tartják, és ezért verik magukat adósságba. Felmerül persze a kérdés: tényleg a drága ajándék a jó ajándék, vagy inkább csak a szülők rossz lelkiismeretüket próbáljuk csitítani ezzel?


§  A szegények inkább verik magukat adósságba (ami talán nem csoda), az idősek kevésbé. Gyakrabban tekintenek az autóra és a telefonra luxuscikként, mint alaptermékre. Ők azok, akik inkább válnak áldozatává az uzsorásoknak, és a hitelspirálnak. Az eladósodottak között sokan vannak, akik részmunkaidőben dolgoznak, háztartásbeliek vagy munkanéküliek. S általában ők azok, akik elégedetlenek a karrier helyezetükkel. (Lea et al. 1995).


§  Akiknek szülei hitelkártya problémákkal küzdenek, várhatóan ők maguk is hitelkártya csapdába esnek.Ami azt jelenti, hogy az adósság kezelésének módszerei öröklődnek – azaz inkább söprik a szőnyeg alá/vagy valamilyaen módon rosszul kelezik a hitelproblémákat azok az emberek, akiknek a szülei ugyancsak hitelproblémákkal küzdenek.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.