Főoldal » Pénznyelő – avagy miért költsünk a magyar focira?

Pénznyelő – avagy miért költsünk a magyar focira?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A mai bejegyzésem témája erősen megosztó és valószínűleg nem is lesz túl népszerű, de mégis fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk vele. Mint ahogyan a címből is látszik, az mellett próbálok érveket felhozni, hogy a nagy társadalmi elutasítás ellenére miért érdemes mégis pénzt áldozni a magyar focira. Bár tudom, hogy nagy valószínűséggel már ennél a pontnál sem ért egyet velem az Olvasó, de bízom benne, hogy a bejegyzés végére sikerül valamennyire elbizonytalanítani a szilárd meggyőződésében.

 

Először is leszögezném, hogy tisztában vagyok a gazdasági helyzettel, azzal is, hogy éppen egy gazdasági válságot élünk meg és ezer más fontosabb helye is lenne az állami pénzeknek, támogatásoknak. Azzal kapcsolatban is képben vagyok, hogy a labdarúgás hosszú ideje már nem a legsikeresebb magyar sportág, ellentétben például az úszással, a vízilabdával vagy éppen a kajak-kenuval, hogy a kézilabdát ne is említsem.

Azonban annak is megvan az oka, hogy a fent említett sportágak közül egyik sem hasonlítható a legnépszerűbb látványsportághoz, már ami a népszerűséget illeti. És ez a kulcsa az egésznek, a népszerűség. Ezért mozoghatnak óriási pénzek a labdarúgásban világszerte.

Nézzük egy kicsit mondjuk az úszást. Engem is büszkeséggel tölt el, hogy elképesztően sikeresek voltunk a nemrég befejeződött debreceni úszó Európa-bajnokságon a megszerzett 26 éremmel. Ahogyan az sem lepett meg, hogy már a zárónap után egy nappal tele volt a világháló azzal, hogy ilyen eredmények után sokkal inkább az úszókat kellene támogatni a semmirekellő focisták helyett. Félreértés ne essék, egyáltalán nem sajnálom az úszóktól az állami támogatást, sőt. Azért a kemény munkáért, amit elvégeznek és azokért az eredményekért, amiket elérnek, maximálisan rászolgáltak. A vízilabdával ugyanez a helyzet, hosszú évek óta a világ egyik legjobbja a magyar válogatott, tehát szintén megérdemli az anyagi elismerést.

A labdarúgás ellenben nem dicsekedhet el hasonló eredményekkel. Miért kellene mégis továbbra is támogatni, ahelyett, hogy ezt a pénzt az előbb említett sportágakra fordítanánk? Miért érdemes mégis stadionokat építeni?

A válasz a népszerűségben rejlik. Az úszás a sportág jellegéből adódóan is csak kettő vagy négyévente érdekli tömegesen az embereket. Egy-egy országos bajnokság viszonylag kevés érdeklődőt vonz a családtagokon, barátokon, klubtársakon kívül. A vízilabdával vagy a kézilabdával kapcsolatban már egy kicsit más a helyzet, hiszen a bajnoki rendszerben hetente vannak a mérkőzések, tehát rendszeresen figyelemmel lehet követni, nem csak a nagy világeseményeken. De valamiért mégsem járnak többen vízilabda vagy kézilabda mérkőzésekre, mint focimeccsekre, pedig az eredmények és a siker adott. Egy-egy nívósabb kézilabdameccs nézőszámát (lásd női bajnoki döntő, ahol a Bajnokok Ligája-döntős Győr és az EHF Kupa-győztes Ferencváros játszott 2000 néző előtt) simán tudja hozni akármelyik első osztályú, közepes színvonalú focimeccs. De ez is a sportág jellegéből adódik, hiszen a sportcsarnokok befogadóképessége elég korlátozott.

A labdarúgást a legnépszerűbb látványsportágként mindig és szinte mindenhol kiemelt figyelem övezi. Még hazánkban is, a sikerek hiánya ellenére is a legnézettebb sportág. Ezt a televíziós nézettségi adatok is alátámasztják, mivel éppen a napokban olvastam a Sport Tv egyik vezetőjével készített interjút, amelyben azt mondta, hogy a magyar bajnoki mérkőzések nézettsége markánsan magasabb volt, mint az általuk szintén közvetített spanyol meccseké. Pedig ez csak a lesajnált, közröhej tárgyát képező magyar NB1. Az imént említett közvetítési adat lehet az oka, hogy nem vízilabdát közvetít a tévé, pedig voltak/vannak ilyen jellegű próbálkozások. 

Azt én sem vitatom, hogy nem a klubokat kell támogatnia az államnak, bár néhány első osztályú csapatnak ez jelenti az életben maradást. De azzal nem értek egyet, hogy az utánpótlásra és a stadionok építésére sem kell költeni. Az utánpótlás indoklása egyszerű, ha már a jelenben nem vagyunk túl sikeresek, akkor legalább a jövőt alapozzuk meg. A stadionok fontosságára pedig hadd hozzak két példát.

Az első a labdarúgó Európa Liga 2012-es döntője, melynek helyszíne Bukarest volt. Románia, amely semmivel sem áll jobban a színvonalat illetően mint mi, sőt… Azonban vannak európai színvonalú stadionjaik, mellyel megpályázhatnak ilyen rangos eseményeket, mint az Európa Liga döntője. Több, mint 50ezer néző követte figyelemmel a helyszínen, és több tízmillió a tévén keresztül. Ezek a nézők jöhettek volna akár Budapestre is, ha lett volna megfelelő színvonalú stadionunk, amellyel eséllyel pályázhattunk volna. Zárójelben jegyzem meg, így is voltak olyan drukkerek, akik Budapestre jöttek megnézni a meccset, de ez nem a mi érdemünk, hanem abból fakad, hogy még mindig sikerül összekeverni Budapestet Bukaresttel. De ha ezek a szurkolók nem csak tévedésből jöttek volna hazánkba a döntőre, hanem amiatt, mert valóban itt is rendezik a finálét, akkor ugyebár szükségük lett volna szállásra, ellátásra, a döntő végeredményétől függően ünnepeltek vagy vigasztalódtak volna és mindkettő alapos fogyasztással jár együtt. Tehát az országimázs mellett egy jelentősebb bevételi forrást is jelentett ez Bukarestnek. De ez csak egyetlen meccs volt.

A másik példa a pár nap múlva kezdődő Európa-bajnokság, melyet Lengyelország és Ukrajna rendezhet. Hogy miért nem hazánk, abban szerepe lehet a sportdiplomáciának és akár még egy kellemesen vastag ukrán bundának is, de az igazán jelentős ok inkább az, hogy amíg a lengyelek és az ukránok kész stadionokat is fel tudtak mutatni és úgy általában jobban álltak a futball infrastruktúráját illetően, addig mi csak a kétségtelenül pompás látványterveinkkel jöttünk. Pedig ha nekünk is lenne már most legalább kettő normális stadionunk, vagy akár egyetlen európai színvonalú nemzeti stadionunk, akkor sokkal nagyobb eséllyel indulhatnánk akár egy európai kupadöntő, akár az Európa-bajnokság megrendezéséért. Az EB egy hónapon keresztül tart, tehát Európa, sőt, a világ minden pontjáról érkező nézők több héten keresztül igényelnek szállást, ellátást stb. Ezek óriási bevételi forrást jelentenek, sokkal többet, mint akármelyik úszó vagy vízilabda kontinensbajnokság bárhol Európában.

Ez az, ami miatt a labdarúgásra illetve az infrastruktúrára is érdemes pénzt áldozni, politikától, éppen aktuális kormánytól függetlenül, a nagy sikerek elmaradása ellenére is. Persze azért azt mérlegelni kell, hogy milyen gazdasági körülmények között tesszük ezt, de ha már jut pénz a sportágak támogatására, akkor bizony a labdarúgást támogatni kell, mert nincs még egy olyan sportág, amely hasonló népszerűségi adatokat és pénzeket hozna. Hazánkban az utóbbiból még kevés van, egyelőre inkább nyeli a pénzt, mint hozná, de a román, vagy a lengyel futball sem jár sokkal előrébb, mint a magyar, és mégis képesek voltak kiaknázni a lehetőségeiket. Nekünk ezeket előbb meg kellene teremteni, hogy aztán kiaknázhassuk, de ehhez szükség van stadionokra és a sportág támogatására, mert ha tetszik, ha nem, a foci még nagyon sokáig a világ legnépszerűbb sportága lesz. A sok szidás és fanyalgás ellenére Magyarországon is az, és az is marad, mert ha sorozatban három olimpiai bajnoki cím, vagy az egy hét alatt megszerzett 26 érem nem volt elég más sportágaknak, hogy letaszítsák a trónról, akkor mi kell még?

 

Tudom, hogy a véleményemmel sokan nem fognak egyetérteni, de mindenkit bíztatok, hogy szóljon hozzá a bejegyzéshez és ossza meg velünk a meglátásait, hogy képet kapjunk az általános vélekedésről.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.