Főoldal » A francia nehézlovasság a napóleoni háborúk alatt

A francia nehézlovasság a napóleoni háborúk alatt

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A történelem során a lovasságnak két fő típusa alakult ki. A könnyűlovasság, amelynek fő feladata a saját csapatok biztosítása, az ellenséges erők és utánpótlási vonalak folytonos nyugtalanítása, és a megfutamított ellenség üldözése volt. A könnyűlovassághoz tartoztak a huszárok és az ulánusok. A nehézlovasságot a csaták eldöntésére, a döntő roham végrehajtására vetettek be. A nehézlovasság taktikája visszanyúlik egészen a lovagokig.

Támadáskor olyan szoros, szinte áthatolhatatlan harcrendet alkottak, hogy a szomszédos lovasok térde összeért. A nehézlovasságot a gyalogság és lovasság ellen egyaránt alkalmazták. A védelmi négyszöget alakító gyalogságot még a legjobb lovasságnak is nehéz volt letiporni, bár a nehézlovasság dübörgő rohama a bizonytalankodó gyalogságot nemegyszer szétrobbantotta és megfutamodásra kényszerítette. A vértesek voltak a nehézlovasság klasszikus csapatneme, amelyet még az első világháború elején is harcba vetettek, azonban már kevés eredménnyel. A 20. század elejéig tartó továbbélését tulajdonképpen csak a hagyománytiszteletnek köszönhette. A lovasság harmadik fontos csoportja a dragonyosok, akik kezdetben lovon harcba vonuló gyalogosok voltak, a csatát legtöbbször a lóról leszállva vívták meg. Később valódi lovassággá váltak és a nehézlovassághoz sorolták őket.

Napóleon igen jó véleménnyel volt a lovassági fegyvernemről. Tudta, hogy fontos számára a jó könnyűlovasság a hadseregének mozgásának fedezésére, valamint az ellenség hadmozdulatainak és szándékainak felderítésére. Meg volt győződve a csatában végrehajtott lovassági rohamok fontosságáról is, melynek erejét felhasználva a megfelelő helyen és időben döntő tényező lehet. Nem egy ilyen lovassági rohamot láthatunk háborúinak időszaka alatt, elég, ha csak az 1807. február 7-8.-án megvívott eylau-i csatára gondolunk, ahol nehézlovasságának támadása áttörte az orosz gyalogság vonalait. Napóleon nagy újításokat hozott be a francia hadseregben, így a lovasság szervezetében is. Az eddig szétszórt lovasezredeket egyesítette, s hasonlóan a többi fegyvernemhez dandárokba és hadosztályokba vonta össze őket. A nehézlovasság egyesítését olyannyira fontosnak tartotta, hogy a már megalakult hadosztályokat hadtestekben egyesítette. Az 1805-ös francia hadrendben már Murat marsall parancsnoksága alatt felállított egy lovas hadtestet, amely 20.000 ezer dragonyosból és vértesből állt, és egy 1000 főre rugó lovas tüzér alakulatból. Később az 1812-es oroszországi hadjárat alkalmával az egyes hadtestekhez beosztott könnyű lovas hadosztályokon kívül még négy tartalék lovas hadtestet is felállítottak, melyek szintén Murat marsall parancsnoksága alatt Nonsoucy, Montbrun, Grouchy és Latour-Baubourg tábornokok parancsnoksága alatt álltak, összesen 208 lovas század benne 38.200 lovas katonával. A nehézlovasság klasszikus nehézlovassági csapatnemét a vérteseket Napóleon, aki akkor még I. konzul, 1802-ben alakította újra. Ekkor még csak három új vértes ezred lett felállítva, azonban 1804-ben kilenc újabb vértes ezredet állítatott fel, és csákó helyett sisakkal és mellvértekkel szerelte fel őket. A dragonyosok Napóleon lovasságának jelentős részét képezték. 1802-ben 21 zöld egyenruhájú, különböző jelvényekkel és sisakokkal ellátott ezredük volt. Ezek az ezredek Napóleon 1805-ös és 1806-os hadjárataiban nem nagyon tüntették ki magukat, azonban a spanyolországi háború kirobbanásakor és annak további részében (1808-1814) Soult marsall irányítása alatt nagy hírnévre tettek szert. Különösen az Ibériai-félszigeten kibontakozó, spanyolok alkalmazta gerillaharc ellen, amely új harcmodor ellen a félszigeten alkalmazásba kerülő fegyvernemek között a leghatékonyabbnak bizonyultak. 1812-ben Napóleon dragonyos ezredeinek a számát 30-ra emelte.  

Felhasznált irodalom:

           George Denison alezredes: A lovasság története, A legrégebbi időktől a jelenkorig, lefordította Szeles Dénes magyar királyi honvéd huszár főhadnagy, Aigner Lajos kiadása, Budapest 1884

 

Vezérkép forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Friedland,_1807_%281875%29_Ernest_Meissonier.jpg

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.