Főoldal » A nem is olyan “sötét” kora középkor hadtörténete – A kora középkor hadseregeinek társadalmi összetétele

A nem is olyan “sötét” kora középkor hadtörténete – A kora középkor hadseregeinek társadalmi összetétele

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az alábbi rendhagyó cikkemben kicsit félbehagyom a kora középkori frank államok történetének taglalását és egy átfogóbb témát veszek nagyító alá. A kora középkor hadseregeinek és az ekkor kialakuló hadszervezetek társadalmi felépítését próbálom meg bemutatni a Kedves Olvasónak.A középkori germán törvények alapján a legáltalánosabb szociális felosztása a társadalomnak a következőképpen néz ki:

  • a nemesség (nobiles – csak bizonyos esetenként említik külön)
  • a szabadok (liberi, ingenuis – mindig külön csoportot alkotnak)
  • a félszabadok (liberti, lidi – legtöbbször külön társadalmi rétegként jelenik meg)
  • a szolgák (servi – mindig különálló rétegként vannak említve)

Ez csak a legáltalánosabb felosztás természetesen. Sokféle társadalmi tagolás létezik, a mi szempontunkból a legfontosabb két részre bontja a társadalmat:

  • harcosok, katonák (milites)
  • földműves réteg (rustici)

Ez a felosztási mód természetesen nem azt jelentette, hogy mindenki, aki nem fogott fegyvert háború idején, földműveléssel foglalkozott.  Inkább azt jelentette, hogy ez a népréteg az évszázadok alatt mentesült a katonai szolgálat alól. Ebbe a folyamatba szeretnék nagyobb betekintést nyújtani.
A korszakban fontos szerepet töltött be a katonai kíséret intézménye (cominatus vagy modern kifejezéssel élve gefolgschaft). Ez egy olyan szabad emberekből álló csoportot takart, akik egy, a közösség által megbecsült személy irányítása alatt álltak. A vezető (akár parancsnokként is nevezhetjük mai kifejezéssel élve) és a harcosok között szóban történő hűségeskü jött létre, amely magában foglalta azt is, hogy az eskütevő harcosok a megélhetésükhöz nélkülözhetetlen természetbeni és/vagy anyagi javakhoz is hozzájutottak. Az intézményrendszer nyomát minden késő antikvitás korabeli germán királyságban megtalálhatjuk. A vizigótoknál saiones, a lombardoknál gasindii. az angolszászoknál gesiths vagy ealdormen, a frankoknál pedig antrustiones néven váltak ismerté a király hűbéresei. Ezeknek az embereknek egy részét a király szétküldte az általa uralt ország különböző részeire, hogy az adott területet igazgassák, valamint a király hatalmát fenntartsák. Az ilyen tisztség viselőjét nagy becsben tartották, valamint esetleges erőszakos elhalálozásuk esetén sokkal magasabb weregeld járt értük (a weregeld azaz összeg, amelyet egy gyilkosság esetén a gyilkosnak vagy a családjának kötelezően meg kellett fizetni az áldozat hozzátartozóinak kárpótlásképpen és az esetleges további erőszakos cselekmények elkerülése végett). Ez az intézményrendszer nem kizárólagosan a germán területeken vált szokássá. Maga a katonai kíséret intézménye a többi európai kultúrában is megtalálható. Míg kezdetben személyes kötődést jelentett az adott vezérhez, addig a VIII. IX. század során ez a személyes kapcsolat átalakult egy hivatalos formává, melyet a feudális rendszer előfutárának is nevezhetünk. Azonban meg kell jegyezni, hogy ez nem mindenhol történt meg ekkorra. A skandináv portyázásokban résztvevő csoportok (a lid-ek) megegyeznek a germán cominatusokkal. Ezek tehát a feudális rendszer kezdetei, amikor is a hűbérúr valamilyen juttatást, általában földet (feudum – hűbérbirtok) később valamilyen rangot is adományoz a hűbéresének, cserébe pedig katonai szolgálatot vár el.

 

Felhasznált irodalom: The New Cambridge Medieval History Volume II. c. 700 – c. 900 Part II. Goverment and Institutions: Hans-Werner Goets: Social and Military Institutions.  edited by Rosamond McKitterick. Cambridge University Press, 2008.  

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.