Főoldal » A nem is olyan “sötét” kora középkor hadtörténete III. – Frankó frankok – A Meroving – dinasztia (második rész)

A nem is olyan “sötét” kora középkor hadtörténete III. – Frankó frankok – A Meroving – dinasztia (második rész)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Klodvig halála után, az első összecsapásra, amelyben a Meroving királyok részt vettek apjuk halála után Kr. u. 515-ben került sor, amikor is dán fosztogatók támadták meg Gallia északi részét. A dánok fosztogató hadjárata sikeres volt és hatalmas zsákmánnyal tértek vissza hajóikra, egyedül királyuk, Chlochiliach és egy kisebb csapat maradt a szárazföldön. Tours-i Gergely feljegyzéseiből tudjuk, hogy Theudebert, Theuderic fia, apja parancsát követve megtámadta őket, majd döntő vereséget mért rájuk egy tengeri csatában, megölvén a királyt magát is. Fontos megjegyezni, hogy a dánokat úgymond a saját közegükben, a tengeren érte a vereség. A feljegyzések ily módon jellemzik Theudebert csapatait:

 

“Quod cum Theudorico nuntiatum fuisset, quod scilicet regio eius fuerit ab extraneis devastata, Theudobertum, filium suum, in illis partibus cum valido exercitu ac magno armorum apparatu direxit. Qui, interfectu rege, hostibus navali proelio superatis oppraemit omneque rapinam terrae restituit “  

 (Tours-i Gergely Historia Ecclestica III, 3)

 

„Minthogy Theudericnek hírül vitték, hogy tudniillik vidékét idegenek feldúlták, fiát Theudobertet arra a területre irányította nagy hadsereggel, melyet erős fegyverzettel szerelt fel. Aki (Theudebert), (miután) a(z ellenséges) királyt megölte, az összes ellene törő ellenséges tengerészt legyőzte és az elfoglalt földe(ke)t megőrizte. ”

Ezen forrás szerint Theudericnek, vagy fiának Theudebertnek megfelelő nagyságú hajóhad állt rendelkezésére és hozzá olyan legénység, ami fel tudta venni a harcot a tengeri harcokban jártas dánokkal. Ez az erős hadsereg – avagy valido exercito – cum … magno armorum apparatu – tehát jól felszerelt volt. A frankok azonban eredetileg nem voltak tengerjáró népnek tekinthetőek, tehát nem tudták volna megfelelően felvenni a harcot a dánokkal. Erre példaként Klodvig 25 évvel korábbi, Párizs elleni ostromát hozhatjuk fel, amikor is nem rendelkezett megfelelő vízi haderővel és így nem tudta megakadályozni az ostromlott város vízzel való ellátását. Ebből arra következtethetünk, hogy Theudebert hadseregének egy része olyan nem frank nemzetiségű csapatokból állt, akik nagy számban rendelkeztek a tengeri hadviseléshez elengedhetetlen felszereléssel és gyakorlattal. Kr. u. 531-ben Theuderic a testvére I. Chlothar, Theudebert segítségével Thüringia ellen indított hadjáratot. A hadjárat ugyan sikeres volt, azonban egy érdekes momentum is történt a döntő csatában. Mivel a thüringiaiak tisztában voltak a frankok előrenyomulásával, így a későbbi csata helyszínén árkokat ástak, majd befedték azokat. A csata előtt 15 évvel a thüringiai király, Hermanfrid Theuderic mellett harcolt és így tisztában volt, hogy a frankok haderejének nagy része lovon fog harcolni. A frank lovasság így nem tudta megfelelően alkalmazni erőfölényét, mivel a lovassági roham közben nem vették észre a csapdát és a lovakkal beleestek az árkokba. Végül Theuderic csapatai újra hadrendbe álltak és legyőzték a thüringiaikat. Míg a lovas harcmodoruk legyőzhetetlennek tűnt a csatatéren, addig a Theuderic által vezetett frankok nagy hátránya az ostromoknál jelentkezett. Mivel azonban nem rendelkeztek ostromgépekkel, így legfeljebb csak az ostromlott városok falain mozgolódó ellenséget veszélyeztették távolsági fegyvereikkel, de magát a várost nem tudták bevenni. Erre a hiányosságra jó példa Vitry várának ostroma 532-ben, ahol is csak cselt vetve tudták kicsalogatni a falak oltalma közül a vár urát Mundericet és katonáit. Theuderic frankjainak eme hiányosságával szöges ellentétben állt testvéreinek Chlotharnak és Childebertnek, valamint fiának Theudebertnek a hadereje. Ez azért lehetett, ugyanis az általuk felállított hadseregek nagy része a rómaisodott gallokból állt, akik járatosabbak voltak az ostromok megvívásában. A legnagyobb ostrom által elért sikert Chlothar és Childebert könyvelhették el, amikor is Kr. u. 534-ben megostromolták Autun városát és ezzel meghódították Burgundia területét. Ezzel a sikerrel nemcsak földterületekhez és pénzhez, hanem még több olyan katonához jutottak, akik a római hadszervezetben szolgáltak.  Ilyenek voltak a burgundiai főurak testőrségében szolgáló sportularii-k, valamint a megszerzett területen szolgáló milites-ek (a területen állomásozó római lovassági egységek utódai) is. A korszak hadszervezetével kapcsolatosan még sok kutatásra van szükség, de lényegében elmondható, hogy fő szerepet a római hadszervezetből visszamaradt szokások kapták.

Clothar Kr. u. 561-ben bekövetkezett halála után a birodalmat egymás között felosztották fiai, név szerint I. Chilperich, I. Sigebert, Guntram és I. Charibert. Uralkodásukat és utódaik uralmát főleg belső viszályok jellemezték, azonban a Klodvig által felállított hadszervezet megmaradt, sőt erejét tekintve megnőtt és összetettebbé vált. Érdekes és fontos tény, hogy ekkor jelent meg a területi sorozás intézménye. Kr. u. 568-ban Sigebert megtámadta testvérét, Guntramot, amikor is a még Chlotarch által köztük felosztott várost, Arles-t teljesen magának követelte. Megparancsolta a clermont-i Firminus grófnak, hogy az arvenia-i gallokat vezesse a város ellen. Ez a parancs tekinthető az első olyan eseménynek, amikor egy adott területen élő népcsoportból katonákat soroztak be a hadseregbe. Klodvig unokáinak uralkodása alatt a Meroving hadszervezet sok különálló, heterogén elemből tevődött össze. A birodalmi hadszervezet utódai – militesek, laetik, a szövetséges haderők és a régi római területeken állomásozó egységek – mellett jelen voltak a Rajna mellől származó pogány csapatok, a Gallia római részéből származó helyi csapatok, a főurak saját testőrségei, valamint a királyi testőrök – latinul a pueri regis.

A Meroving-dinasztia utolsó leszármazottainak uralkodása Kr. u. 638-ban, Dagobert halálával ért véget. A különböző sorozott egységek, az uralkodók és alattvalóik magánhadseregei, valamint a már meglévő gyalogos, lovas és ostromra alkalmas egységek sokfélesége, valamint ezeknek a szervezett szállítása és egymás közti kommunikációja mind annak a Meroving hadszervezetnek a továbbfejlődött változata, melynek alapjait I. Klodvig fektette le.

A Meroving hadszervezetet – melyre a Frank Birodalom hadszervezetének elődjeként tekinthetünk – Bernard S. Bachrach jellemezte talán a legjobban 1972-ben kiadott Merovingian Military Organization 481 – 751 című tanulmányában. Cikkemnek ezt a részét az ő gondolataival zárnám le. „A Meroving hadsereg sokfajta emberből és népcsoportból épült fel, taktikája rugalmas, stratégiája változékony volt. Talán a legfontosabb tanulság, amit ebből a tanulmányból és a korábbi kutatások fényében levonhatunk, hogy a Meroving hadseregre legnagyobb hatással a Római Birodalom és intézményrendszere volt. Maguknak a frankoknak elhanyagolható részük volt a kialakulásában, ugyanis a népességnek és a harcoló alakulatoknak csak kis részét tették ki. A Merovingok hétköznapjait figyelembe véve, a hadszervezet inkább volt római, mint germán.” 

Felhasznált irodalom:

Bernard S. Bachrach: Merovingian Military Organization 481 – 751 University of Minnesota Press, 1972.

The New Cambridge Medieval History Volume II c.7oo—c. 900, Edited by Rosamond McKitterick,  Part I. 8 Raymond van Dam: Merovingian Gaul and the Frankish Conquest, Cambridge University Press, 2008.

Bernard S. Bachrach: The imperial roots of Merovingian military organization Military Aspects of Scandinavian Society in a European Perspective AD 1-1300, 1997.

A vezérkép URL-címe: http://herebedragons.weebly.com/cousins1.html

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.