Főoldal » A nem is olyan “sötét” kora középkor hadtörténete III. – Frankó frankok I.– A frankok eredete

A nem is olyan “sötét” kora középkor hadtörténete III. – Frankó frankok I.– A frankok eredete

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Hosszas hallgatás után, soron következő cikkemben egy olyan népcsoportot szeretnék bemutatni, akiknek tevékenysége az egész középkor ideje alatt meghatározó hatással volt Európára. A frankok által alapított államot (később államokat) tekinthetjük a Német-Római Császárság és a mai Franciaország előfutárainak. Történetük a Római Birodalom kettészakadása előtt kezdődik.

A Meroving-dinasztia történetének legfontosabb forrása Tours-i Gergely Historia Ecclestica (Historia Francorum v. Decem libri historiarum) című munkája, mely a frank nép történelmének kezdetétől Kr. u 591-ig jegyzi fel az eseményeket.

A III. század végétől a Római Birodalom folyamatos konfliktusban állt a Majna-völgyéből a Rajna és a Mosel vidékére terjeszkedő germán népcsoporttal, a frankokkal. Ez az elnevezés azonban nem egyetlen népcsoportot jelölt, hanem gyűjtő fogalom volt azon germán törzsek számára, akik az adott területen éltek. A két legnagyobb törzsszövetség a száli és a ripuári frank voltak. A törzsszövetség kifejezést azért érdemes használnunk, ugyanis mindkét népcsoport több törzsből tevődött össze. Kr. u. 355-ben a római legiok egy nagyobb arányú frank és alemann terjeszkedést állítanak meg, majd 358-ban Róma legyőzi a száli frankokat, azonban elismeri berendezkedésüket Toxandriában ( a mai Észak-Belgium területe). A frankok zsoldosokat, rabszolgákat, valamint colonusokat (olyan mezőgazdasági (szabad) kisbérlő, aki a nagybirtokosok földjeinek egy-egy parcelláját terményhányad fejében művelhette) biztosítottak a Római Birodalom számára, azonban folyamatos kapcsolatban álltak Germániával, ami nagyban növelte a függetlenségüket. Egyes frankok kiemelkedő szerephez jutottak a Római Birodalmon belül.

Gratianus császár (Kr. u. 367 – 383) udvarában több frank nemzetiségű személy is magas pozíciót töltött be, például

  • Melloband, aki a comes domesticorum tisztséget viselte (a császár testőrségének vezetője, a császári testőrség lovasságának a parancsnoka, valamint az udvarhoz tartozó katonák parancsnoka).
     
  • Richomer magister militum per orientum (egy provincia katonai vezetője, jelen esetben ez a keleti provincia) volt 383-tól, majd consul lett Flavius Clearchus társaságában 384-ben.
     
  • Banto (Flavius Banto néven ismert elrómaisodott frank) 385-től töltötte be a consuli tisztséget.
     
  • Argobas (Flavius Argobas) frank tábornok volt a Római Birodalomban. Ő az, aki Kr. u. 392-ben császárrá teszi Eugeniust.
     
  • Stilicho (Flavius Stilicho (Kr. u. 359 körül – 408. augusztus 22) a Római Birodalom vandál származású hadvezére, magister militum és korának legbefolyásosabb politikusa) megbízta a ripuári frankokat a rajnai limes őrzésével, majd Kr. u. 400-ban a vezetése alatt Alarich ellen harcoltak, mint foederatik (nem római nemzetiségű katonák).

Az V. század elején a nagy barbár betörés elmozdította a frankokat az addig lakott területeikről. A ripuári frankok Germanica Secunda (a mai Köln, a Meuse középső és alsó folyása és az Ardennek által határolt terület), míg a száli frankok Belgica Secunda (Brabant és Flandria) területére kényszerültek. Ezen események következtében ismét el kezdett a két törzsszövetség terjeszkedni, a száli frankok dél, a ripuári frankok nyugat felé. Terjeszkedésüknek Aetius római hadvezér (Flavius Aetius Kr. u. 396 körül – 454. szeptember 21.) vetett véget Kr. u. 428.-ban és 431.-ben. Kr. u. 451.-ben a frankok újra foederatiként harcolnak a Római Birodalom hadseregében Merowech vezetése alatt, a hunok ellen.

Galliát Merowech unokája, Klodvig hódítja meg, aki a száli frankok egyik királya. Kr. u. 482.-ben lép apja, I. Chloderich örökébe, majd Kr. u. 486.-ban a cambra-i száli frankok királyának, Ragnacairenak a segítségével legyőzi a Szajna és a Loire közti utolsó római terület vezetőjét, Syagriust (soisson-i csata). Ezek után elfoglalja Rouent, Reimset és Párizst, majd Ragnacaireal-t is beleértve megöleti az összes száli frank királyt. Ezzel bebiztosította, hogy csak és kizárólag az ő utódai uralkodhassanak halála után. Kr. u. 496-ban uralma alá kényszeríti a ripuári frank törzseket és felveszi a kereszténységet. Még ebben az évben hadjáratot vezet az alemannok ellen és le is győzi őket. Az V. század végére ő uralta a Loire és a Szajna völgyét, a Párizs – Soissons – Reims – Cambrai – Köln városok által határolt területeket, valamint délen a vizigót és burgund királyságokig terjedő , keleten pedig a Rajna és a Majna által határolt földeket. Kr. u. 507.-ben hadjáratot vezetett a vizigótok ellen, illetve legyőzte az ariánus eretnekeket. I. Anasztasziosz bizánci császár is üdvözölte Klodvigot, mint uralkodót és konzuli jelvényeket küldött neki ajándékba. Kr. u. 511-ben bekövetkezett halálakor utódaira egy olyan nagy kiterjedésű királyságot hagyott, amilyet létrehozni azelőtt még egy frank királynak sem sikerült. Földi pályafutásának befejezése előtt a frank hagyományoknak megfelelően felosztotta négy részre a királyságot fiai között. Azonban halála után fiai és unokái folytatták a „családi hagyományt”, de ezúttal egymás életére törtek. Ahogy azt Tours-i Gergely is megjegyezte művének írásakor, Káin volt az első, aki megölte testvérét, de nem ő volt az utolsó.

-folytatása következik-

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.