Főoldal » Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc honvéd lovassága I. rész

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc honvéd lovassága I. rész

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Első cikkemben a magyar huszárság felépítését s fegyverzetét igyekszem részletesen felvázolni az 1848/49-es forradalom és szabadságharc időszakában egy olyan rövid előzetessel, amelyben bemutatom, hogyan is nézett ki a Császári és Királyi hadsereg lovassága, s azon belül is a milyen helyett foglalt el a magyar huszár. Jó olvasást kívánok!

A Császári és Királyi hadsereg lovasságában egyaránt megtaláljuk a nehéz- és könnyűlovasságot. A nehézlovasság feladata a csatadöntő roham volt, míg a könnyűlovasság feladata a felderítés, a rajtaütésszerű támadás, az ellenséges gyalogság megbontása volt, de általában a könnyűlovasságot osztották be a tüzérség fedezésére is. A mellvérttel, páncélozott sisakkal ellátott, egyélű pallossal rendelkező egységeket az örökös tartományokból állították ki. Magyar csapatnemnek számított a huszárság, mert a birodalom valamennyi huszárezredét Magyarország adta. A többi lovasezredet a Magyarországon kívüli tartományokból újoncozták, s a dragonyos- és vértes ezredekkel együtt német lovasságnak nevezték őket. A lovasság összlétszáma tehát meghaladta a 63 000 főt. A nehézlovasságot a vértesek és a dragonyosok alkották. A 6 vértes és 8 dragonyos ezred mindegyike 6-6 századból állott, századonként 177 fővel. Az ezredek 2-2 százados osztályokra oszlottak, amelyeket az őket vezénylő törzstisztekről ezredesi, alezredesi és őrnagyi osztálynak neveztek. Háború esetén minden ezred felállított egy 193 főből álló tartalék századot. Az ezredek létszáma kb. 1270 fő, összesen 17 500 fő volt. A könnyűlovasságot 4 dzsidás (ulánus), a 7 könnyűlovas (svalizsér, a francia cheveaux-légers szóból) és a 12 huszárezred alkotta. Az ezredek 2-2 százados osztályokra oszlottak, amelyeket az őket vezénylő törzstisztről ezredesi, alezredesi, valamint 1. és 2. őrnagyi osztálynak neveztek. Háború esetén minden ezred felállított egy 354 főből álló tartalék osztályt, kivéve a székely huszárezredet, amelynek századai 184 főből álltak, de a tartalék osztály csak 234 főből állt. Az ezredek létszáma hadilétszámon kb. 2000 fő, tehát összesen mintegy 46 000 fő volt.

Tehát a Császári és Királyi hadsereg tizenkét huszárezreddel rendelkezett. Az ezredek kiegészítése kizárólag a Magyar Királyság és részei területéről történt. Ennek megfelelően vegyes nemzetiségűek voltak, azonban a többsége magyar legénységű volt. A huszárezredek a szokásoknak megfelelően hadrendi számmal és névvel voltak ellátva. A név az ezredtulajdonos nevére utalt. 

Az ezredek felépítése

Az ezredek ezredtulajdonosai:

  • 1. huszárezred: a birodalom mindenkori uralkodója (1848-ban V. Ferdinánd)
  • 2. huszárezred: Hannover királya (Ernő Ágost)
  • 3. huszárezred: Estei Ferdinánd főherceg, tábornagy
  • 4. huszárezred: Sándor nagyherceg, orosz trónörökös
  • 5. huszárezred: gróf Joseph Radetzky, tábornagy
  • 6. huszárezred: Württemberg királya (I. Vilmos)
  • 7. huszárezred: Reuss-Köstritz hercege (LXIV. Henrik, altábornagy)
  • 8. huszárezred: Szász-Coburg-Gotha hercege (Ferdinánd, lovassági tábornok)
  • 9. huszárezred: I. Miklós, orosz cár
  • 10. huszárezred: IV. Frigyes Vilmos, porosz király
  • 11. huszárezred: Udvari Haditanács (határőr huszárezred)
  • 12. huszárezred: Magyarország nádora (ekkor István főherceg, altábornagy)

Ennek alapján a huszárezredek elnevezése a következő volt:

  • 1. huszárezred Császár-huszárok
  • 2. huszárezred Hannover-huszárok
  • 3. huszárezred Ferdinánd-huszárok
  • 4. huszárezred Sándor-huszárok
  • 5. huszárezred Radetzky-huszárok
  • 6. huszárezred Württemberg-huszárok
  • 7. huszárezred Reuss-huszárok
  • 8. huszárezred Coburg-huszárok
  • 9. huszárezred Miklós-huszárok
  • 10. huszárezred Vilmos-huszárok
  • 11. huszárezred Székely huszárok
  • 12. huszárezred Nádor-huszárok
A huszárezredek négy osztályból, az osztályok két-két századból álltak. Az ezredek nyolc százada mellett volt egy tartalék század is, amit csak háborúban állítottak fel teljes létszámban, valamint az ezredtörzs és a hadfogadó állomás. Ez utóbbi végezte a toborzást is. Az osztályokat parancsnokaik rendfokozata alapján nevezték el: ezredesi, alezredesi, 1. őrnagyi, 2. őrnagyi osztályoknak. A századok az osztályon belül kaptak sorszámot. A századokat tovább osztották két szárnyra, a szárnyakat meg két szakaszra. A szakaszokat is osztályon belül számozták, így az 1. századot páratlan számú, a 2. századot páros számú szakaszok alkották. Egy huszárezrednek 1792 főből és 1388 lóból kellett állnia, az osztályok létszáma 369 fő volt. Az alapvető igazgatási egység a század volt: 
Tisztek:
  • Parancsnoka az első kapitány (főszázados)
  • Másodkapitány (alszázados), a századparancsnok helyettese
  • (mindkét kapitány vezényelt egy-egy századot)
  • Két főhadnagy és két hadnagy a század négy szakaszának parancsnoka.

Altisztek: 

  • – Két őrmester a két szárnyon
  • – Első őrmester (számvivő), vezette a szolgálati iratokat, számadást, felügyelte
  • a század altisztjeit
  • – Másodőrmester (rendező, vezető), saját szárnya belső szolgálatát vezette, valamely főtiszt távollétében annak szakaszát irányította.
  • – Tizenkét káplár (tizedes), szakaszonként három-három.
  • – Hat vice káplár (altizedes), őrjáratok vezetése
  • – A század trombitása, feladata a századparancsnok utasításainak trombitajelekkel való közlése.
  • – A kovács, lovak patkolása, állatgyógyászati ismeretek

A tiszteken és altiszteken felül 150 lovas és 40 ló nélküli közhuszár alkotott egy századot. A ló nélküli huszárok számát az 1840-es években 4 főre csökkentették.

Az ezredtörzs létszáma 48 fő.

Tisztek: 

  • Ezredes
  • Törzstisztek
  • Segédtiszt (főhadnagy)
  • Számvevő tiszt (százados)
  • Az ezred hadbírója (százados)
  • Ezredorvos (százados)
  • Káplán

Altisztek:

  • Ezredtrombitás
  • Zászlótartók, minden osztálynak külön zászlója, az ezredesi osztályé egyúttal az ezred zászlója is. Feladatuk a zászló hordása és védelme, valamint az osztály betegeinek felügyelete volt.
  • Mesteremberek: Nyerges
  •   Szíjgyártó
  •   Két szabó
  •   Főkovács
  •   Foglár
Az ezredek ruházata is meghatározó volt, az azonos színű ezredeket a csákó és gombok színe különböztette meg egymástól. A legénység ruházatának zsinórozása sárga-fekete, a tiszti sárga gombos arany zsinórozású, a fehér gombos ezüstzsinórozású volt. A mente fekete prémmel volt szegélyezve. 1848 őszétől új huszárezredek felállítását is elhatározták, még lovas honvédezred néven. A későbbi honvéd huszárezredekre, majd folytatólagos hadrendi számmal huszárezred megnevezést használtak. Az öltözet egyszerűbb lett, mint a régi huszárezredeké. A dolmány és a mente hosszabb lett, valamint csak öt pár zsinór volt rajta a régebbi 15-17 helyett. A szabadságharc időszaka alatt a már meglévő 12 huszárezred mellet további 6 huszárezredet szerveztek meg melyeknek megnevezése és származása a következő volt: 
  • -13.( Hunyadi-) huszárezred: 1848 októberében kezdték el szervezni a Hunyadi szabadcsapat lovasságából és újoncokból,
  • – 14.( Lehel-) huszárezred: 1848 októberében kezdték az ezredet szervezni a Jászkun kerületben önkéntes, majd sorozott újoncokból,
  • – 15.( Mátyás-) huszárezred: Az ezred Erdélyben alakult, a Berzenczey László által szervezett önkéntes lovasságból, majd Székelyföld, utoljára, pedig egész Erdély területéről sorozott legénységből, 
  • -16.( Károlyi-) huszárezred: gróf Károlyi István, a nagybirtokos arisztokrácia jeles hazafias képviselője tett ajánlatot a megszervezésére. Anyagi fedezetére felajánlotta az úrbéri földjeiért járó kártalanítás összegét, 
  • -17.( Bocskai-) huszárezred: Az ezred felállítása 1848. november végi kezdettel indult meg, a Hajdú kerületben alakuló Bocskai önkéntes csapat lovasságának bázisán, 
  • -18.( Attila-) huszárezred: Az ezredet már 1848 novemberében elkezdték szervezni, de harcba csak 1849 nyarán kerültek. Komáromban folytak a szervezési munkálatok, 
Az ezredek felépítése a régi huszárezredeket mintázta, de voltak kisebb eltérések. A Mátyás- huszárezred a többitől eltérően öt osztályból állt. Érdekes belepillantanunk a magyar huszár fegyverzetének sokszínűségébe, hiszen sok feladatnak kellett megfelelnie huszárságnak az előőrsi szolgálat mellett a portyázás, valamint az utánpótlási útvonalak elvágása, lovassági roham, üldözés, lőszerszállítmányok biztosítása volt a feladata. 
A lovas közelharc legfontosabb eszköze – jellegzetesen magyar lovassági fegyver – a szablya volt. Egyélű, kisebb- nagyobb fokéllel ellátott, ívelt pengéje vágásra és szúrásra egyaránt alkalmassá tette. A szabadságharc legénységi állományú huszárja az 1824 M. legénységi lovassági szablyát használta melynek adatai a következük: 

Teljes hossz hüvellyel: 102 cm

Hüvely nélkül: 99,2 cm

Hüvelyhossz: 88,6

Keresztvas hossza: 13, 8

Penge hossza: 85, 8 cm, szélessége: 3,5 cm, íve 5,6 cm

Súlya: hüvellyel: 172 dkg hüvely nélkül: 80 dkg

Szabványos, kissé régies formájú markolat (újabb változata kissé „S” alakú markolatkengyeles), pengéje ívelt egyélű vércsatornával ellátott. (A „vércsatorna” nem a vér elvezetését, hanem a penge rugalmasságát és könnyítését szolgálta.)

A huszártisztek két fajta lovassági szablyát használtak a szabadságharc időszaka alatt, az 1827 M. és az 1845 M. lovastiszti szablyákat. Az 1827 M. lovastiszti szablya érdekessége, hogy még egy plusz kihajtható markolatkengyellel volt ellátva, ezáltal jobban védte a kezet. Az 1845 M. lovastiszti szablya érdekessége abban ált, hogy ez volt a Császári és Királyi hadsereg első kosaras kardja. A két szablya adatai a következők: 

Az 1827 M. lovastiszti szablya adatai: 

  • Teljes hossz hüvellyel: 101 cm
  • Teljes hossz hüvely nélkül: 97.2 cm
  • Hüvelyhossz: 88,2 cm
  • Penge hossza: 85 cm, szélessége: 3,3 cm, íve 6,0 cm
  • Szabványos forma, jellegzetessége az oldalra kihajtható mellékkengyel. Funkciója a kézfej fokozottabb védelme. A kengyel működtetésére két fajta rugórendszert fejlesztettek ki: 
  • Villarugó (korábbi), nyomógomb alakú rugó (későbbi).
Az 1845 M. lovastiszti szablya adatai: 
  • Teljes hossz hüvellyel: 95 cm 
  • Teljes hossz hüvely nélkül: 91,6 cm 
  • Hüvelyhossz: 81,
  • Penge hossza: 78,0 cm, szélessége: 4,8 cm, íve: 5,4 cm
  • Súlya hüvellyel: 161 dkg, hüvely nélkül: 90 dkg
Az osztrák hadsereg 1845 –ben az összes lovastisztet egységes fegyver használatára kötelezte. Ezek formáját az angol lovasság szablyájáról kölcsönözték. A fegyver nem a kincstár tulajdonát képezte, hanem tiszti magántulajdont, így a legkülönbözőbb formákban jelentek meg a szablyák. Csupán a markolatkosár alakja volt az előírásosnak megfelelő. Noha e korszakban a szablya megőrizte „előkelő” helyét a világ hadseregeinek fegyvertárában -a közelharcban továbbra is fontos szerepe volt- egyre inkább világossá vált, hogy a főszerepet a lőfegyverek fogják átvenni. A legfontosabb lovassági lőfegyver a karabély volt. Felépítését és működési elvét tekintve hasonlított a gyalogság által használt puskákhoz, azonban csöve rövidebb volt. A karabélyok lőtávolsága rövid csövük miatt kisebb volt, mint a gyalogsági puskáké. Hatásos lőtávolságuk alig haladta meg az 50 métert. Lovassági rohamnál az ellenség arcvonalától 60-80 lépésre tüzeltek a huszárok. A szabadságharc folyamán két fő típusát használták: 1798 M. franciakovás huszárkarabélyt, amely gyújtószerkezete miatt már némileg elavult típusnak számított. Működési elve megegyezett a franciakovás puskákéval. Lőtávolsága, pontossága megegyezett a gyutacsos karabélyéval, de az gyújtószerkezete megbízhatatlanabb volt. E fegyvertípussal általában az új huszárezredeket szerelték fel. És az 1844 M. Augustin rendszerű lovassági karabélyt. Illetve az elülső nyeregkápára akasztva a huszár még két pár pisztollyal rendelkezett, amelynek használatát szigorúan csak önvédelmi célra lehetett használni. A régi huszárezredek az 1844. M. pisztolyt használták. Elmondhatjuk, hogy a szabadságharc kezdeti szakaszában a honvédsereg újonnan létrejött alakulatai jelentős fegyverhiánnyal küszködöttek – érhetjük ezalatt elsősorban a korszerű fegyverek hiányát – éppen ezért kénytelenek voltak az országban található osztrák fegyverraktárak régebbi fegyvertípusaiból felfegyverezni önmagukat. A hiányok miatt áthidaló megoldásokra kényszerültek, ilyen volt például az 1798. M. pisztolyok csappantyússá alakítása. A fegyverhiányt enyhítendő a Batthyány-kormány rendelkezett a polgári tulajdonú lőfegyverek begyűjtéséről és arról, hogy a tehetősebbek a toborzásokra már saját tulajdonú fegyvereikkel jelentkezzenek. Mindezt figyelembe véve igen „sokszínűnek” tűnik a honvédsereg fegyverzete. Ez elsősorban a lőszergyártásban és az utánpótlásban okozott problémákat. Egymás töltéseit ugyanis nem lehetett felhasználni mivel eltért a gyújtások módja, illetve a lőportöltetekben a lőpormennyiségek különböztek. 

Folytatása következik…

Felhasznált irodalom: 

  • Hermann Róbert: 1848-49 A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest, 2001
  • Kedves Gyula: A Szabadságharc huszárai, 1992, Hadimúzeum Alapítvány
  • Kelenik József, Ságvári György, Szabó Péter, Zachar József: A magyar huszár, Corvina Kiadó, Budapest, 2000

A vezérkép forrása: http://mek.oszk.hu/04000/04022/html/lotz.jpg

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.