Főoldal » A Húsvét a Szabadság Ünnepe

A Húsvét a Szabadság Ünnepe

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A zsidó húsvét (Pészáh) a világ egyik legrégebbi folyamatosan megült vallási ünnepe, melynek hagyományos rendtartását a széder estén Jézus is követte.

Tekintsünk most el a húsvét ünnepéhez kapcsolódó termékenységkultusz félrevezető szimbolikájától (nyuszitojás és társai), –  melyet itt a honlapon is remekül kifejtettek már mások – és ássunk mélyre a gyökerekig: honnan ered a húsvét, és mi az üzenete?

A magyar elnevezésnek most sincs sok köze az eredeti héberhez: pészáh, azaz elkerülést jelent. A történet ismert a Biblia ószövetségi könyveiből. Izrael népe Egyiptomban él. Rabszolgaként dolgoznak a fáraó monumentális építkezésein. Ekkor Isten szabadítót támaszt Mózes személyében, hogy vezesse ki népét a szolgaság házából. Mivel a fáraó nem engedi távozni országából az olcsó munkaerőt jelentő kisebbségi etnikumot, Isten jeleket ad a fáraónak: a tíz csapást. Miután a fáraó többször megszegte szavát, az utolsó csapásban, amely minden élőlény elsőszülöttjének halálát jelenti, ő maga is elveszíti fiát. A zsidók megmenekültek ettől a csapástól, mert Isten parancsa szerint családonként elkülönítettek egy ép és hibátlan bárányt, levágták, vérét az ajtófélfára kenték, húsát pedig elfogyasztották. A bárányt személyesen és családonként kellett levágniuk, ezzel is jelezve, hogy minden ember személyesen felelős a bárány haláláért. Az ajtófélfára kent vér Istenbe vetett hitük látható jeléül szolgált; a halál angyala kikerülte a vérrel jelölt házakat. Innen ered tehát az elnevezés, elkerülés, ami a halál angyalára vonatkozik!

Ezt követően a zsidóknak hét napon át kovásztalan kenyeret kellett enniük, házaikban sem tarthattak semmi kovászost. Aki megmenekült ugyan vér által, de kovászosat evett, annak meg kellett halnia. Isten harmadik parancsa az volt, hogy ezt az ünnepet később a szabadulás emlékére évenként meg kell ünnepelni, és az apák kötelesek elmesélni a fiaiknak, hogy Isten hogyan avatkozott be a történelembe, hogyan szabadította meg őket a haláltól, és hogyan verte meg az egyiptomiakat. Az ünnep a szabadulás és az öröm ünnepe, ezért másik jellegzetes neve: a szabadság ünnepe (hág háhérut). Később ettől a hónaptól (niszán) számolták a zsidó vallási évet, ez lett minden új év, minden termőidő s így minden új élet kezdete.
Az Újszövetség magyarázata szerint a zsidó ünnepek valós történelmi események emlék- és előképei. Ennek értelmében az evangéliumok szerint Jézus volt a húsvéti bárány, aki megáldoztatott, akinek haláláért minden ember személyesen felelős, s akinek vére által az ember megszabadul a halál rabszolgasága és törvénye alól.

A Peszách ünnepébe már Jézus születése előtt számos – nem kifejezetten a Biblia által előírt – szokás is beépült. Az ünnep lefolyását gondosan megtervezték, s ezt szédernek (rend) nevezték el. A széder előírta a Bibliából felolvasandó szakaszoknak, imáknak, a szimbolikus ételek fogyasztásának és a dalok éneklésének szertartási rendjét. A Jézus és tanítványai által elfogyasztott úgynevezett utolsó vacsora feltehetőleg – az evangéliumok beszámolói is erre engednek következtetni – ezt a rendet követte. 
A széder alkalmával a résztvevőknek négy pohár bort kell elfogyasztaniuk, ami arra a hagyományra épül, hogy Isten négy dolgot említett népének a szabadulással kapcsolatban. “Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az úr, és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek [megváltalak] titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által. És népemmé fogadlak titeket s Istenetekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, aki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.” (Mózes II. könyve 6:6–7) Máté evangéliumában azt olvassuk, hogy Jézus vette a poharat, és hálákat adott. Egyes bibliamagyarázók szerint ez arra utal, hogy az utolsó vacsorán Jézus vezette a szédert, és ő volt az, aki hálaadás által megszentelte a bort. Ezután a zsidó tradíció szerint a “kézmosás” következik, amely a megtisztulás szimbóluma. A Jézus által vezetett vacsorán mindez a tanítványok lábának megmosását jelenthette. 

Jézus az úrvacsorát a vacsora után, a harmadik pohár, a “megváltás poharának” kiürítésekor vezette be. Ekkor Júdás nem volt már jelen. “Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vévén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.” (Máté ev. 26:26–28) A negyedik poharat, miszerint “népemmé fogadlak”, Jézus nem itta ki: “Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből, mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.” (Máté ev. 26:29) A vacsora után a széder szerint zsoltárok éneklése következett. Jézus és a tanítványai is ezt tették: “És dicséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére.” (Máté ev. 26:30) 

A zsoltárok közül a mai széder szerint a 115–118. zsoltárokat éneklik. Nagyon elképzelhető, hogy ez a hagyomány már Jézus idejében is létezett, s így Jézus és tanítványai a Messiásra vonatkozó próféciákat énekeltek. “A kő, a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt! Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen! Áldott, aki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok!” (Zsoltárok 118:22–26) Az evangéliumok szerint mindez be is teljesedett, mégpedig Jézusban. 

Az Újszövetség az Egyiptomból való szabadulást és a Peszáchot a megváltás előképeként értelmezi, amely Jézus Krisztusban teljesedett be. Az evangélium szerint Jézus volt a Messiás, aki Isten bárányaként vérével személyesen megváltotta az embereket, szabadulást és örömöt hozott, s mint első zsenge feltámadt a halottak közül.
Miután i. sz. 70-ben elpusztult a jeruzsálemi Templom, megszűnt az áldozat, s a zarándokünnep családi ünneppé vált, szertartási rendje ennek megfelelően módosult. A középkorban a széder a vérvádak miatt további imákkal bővült. Ma szinte még a legvallástalanabb zsidók is megtartják, mintegy családi ünnepként. A történelem folyamán mint összekötő kapocs a zsidóság fennmaradásában is nagy szerepet játszott. A rabbik rendkívül fontosnak tartják a niszán hónapot, mert a jövőbeni megváltást a mai napig erre a hónapra várják. Ennek jeleként egy ötödik poharat is az asztalra tesznek, amivel Illés megérkezését várják, aki hírt ad a Messiás eljöveteléről. Ezzel a pohárral a szabadulás ötödik aspektusára is utalnak: “És béviszlek titeket a földre, amely felől esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én, az Úr.” (Mózes II. könyve 6:8) 

Köszönet Bozóki Annának, a Scheiber Sándor Gimnnázium 12. oszt. tanulójának az ötletért és a forrásanyagért.

http://youtu.be/E_RmVJLfRoM


Forrás: hetek.hu, mazsihisz.hu

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.