Főoldal » A szent és profán tér

A szent és profán tér

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

 Próbáljuk meg a lehető legegyszerűbben és legérthetőbben a szent tér és a profán tér lényegét meghatározni. Fontos, hogy érthető legyen a közöttük lévő különbség. Ennek megértése ezért is kardinális kérdés, mert nélküle nem ragadható meg a teljes valójában sem az Isten lényege, sem a keresztény hit alapigazságai. Kezdük az ismerkedést a két szó jelentésével. A “szent” szó elkülönítettet jelent. Elkülöníteni valamit Isten számára, kiragadva, kivágva azt a világból. A “szent” szó tartalmilag magába foglalja azt is, hogy a aki/ami “szent”, az nem része a világnak. Aki/ami szent az Istenhez tartozik, és el lett különítve Isten számára. A “szent” kizárólag Istenhez köthető fogalom, olyannyira, hogy ki kell mondanunk, hogy egyedül Isten a “Szent”, és egyedül Isten a szentség forrása. Önmagától semmi és senki nem lehet szent a teremtett világban. Isten az aki megszentel, szentté tesz. Belőle és felőle árad ki a szentség. Ő az alapja, ahogyan minden másban is Ő a “kezdet” és a “vég”. Tisztáznunk kell azt is, hogy a szent szó értelme tul mutat a filozófiai, sőt gyakran a teológiai értelmezésen is. Ugyanis azt tapasztaljuk, hogy rendszerint minkét tudomány szentnek az abszolút erkölcsös, a tökéletes jót kifejező prediktumot tekinti. Természetesen magában foglalja ezeket is, de tartalmaz valami határozottan többet is. Isten nem azért szent, mert tökéletesen jó, vagy mert maximálisan erkölcsös. Inkább fordítsunk a dolgon. Azért tökéletesen jó és erkölcsös, mert szent. Az Ő szent voltának következményei ezek. Ahogyan az embert sem a cselekedetei teszik szentté, hanem megszentelődése után lesznek ilyen cselekedetei.

Nézzük meg most, hogy mit jelent a “profán” kifejezés. Jelenti azt, hogy világi, durva, nem beavatott. Tartalma szerint tehát a “szent” ellentetje. A profán ember nem hisz Istenben, nem hisz a kinyilatkozásokban. Életét és sorsát egyedül az érzékelhető, felfogható, megismerhető világ törvényei nek alárendelve munkálja. A profán ember a maga erejében, tudásában, kitartásában bízik. Hiszi, hogy a maga cselekedetei által szentté lehet, uralhatja az egész világot, legyőzheti a halált, áthatolhat  a végtelenségen, kiléphet az idő szorításából. Mondhatjuk azt, hogy a saját erejéből akarja mindazt elérni, ami Isten sajátja, illetve ami csak Istentől kapható, és csak a vele való teljes közösségben élhető meg. Ez nem más, mint az ember lázadó énje, mely Isten hatalmától, tekintélyétől akar függetlenné lenni. Végeredményben bátran kijelenthetjük, hogy egyenlő akar lenni Istennel, de Isten nélkül. MEG AKAR ISTENÜLNI! A profán ember nem képes a maga erejéből meglátni a “Szentet”, az Istent, nem képes szóra bírni, befolyásolni, kapcsolatba lépni vele, sőt állíthatjuk, hogy még a létezéséről sem tudna. Bezárva élne az anyag, a tér és az idő fogságában, amig minden el nem enyészik, mig a mindenség meg nem szűnik létezni. Vakon botorkálná végig a számára kiszabott időt. Az is Isten kegyelmének a megnyilvánulása, hogy képesek vagyunk Istent, és vele a szent teret észlelni. Az ember csak azért tud a szentről, mert az/ő megnyilvánul. Ilyen megnyilvánulás- a maga nemében az első – a termtés is. A teremtés a maga tökéletességében Isten megnyilvánulása az ember felé, mely által az ember ráébredhet a szent jelenlétére. 

Most térjünk rá a szent és a profán tér megismerésére. Kérdésünk, hogy a profán térből, hogyan lesz szent tér, illetve mitől lesz szent egy mindezidáig profán tér? Nyúljunk vissza Mózes életéhez. Isten megjelent neki az égő csipkebokorban. Mikor Mózes közeledni akart a csipkebokor Isten ráparancsolt, hogy vegye le a saruját, mert szent az a föld, melyre lépni akar. Mózes nem először járt azon a területen, ami azt jelenti, hogy addig az a terület a profán térhez tartozott. Mitől lett szentté az a tér abban a pillanatban? A válasz nem lehet más, mint az, hogy Isten ott megnyilvánult. Isten ott volt. Ahol Isten ott van, az a tér kiszakad arra az időre a profán térből és szent térré lesz. Hasonló ok miatt lett szent térré az a terület, ahol Jákób meglátta az égig érő létrát.  Nyilván lehetne még sorolni a bibliai példákat. A mai korra tekintve szent térré válhat egy templom, ahol Istent valóban teljes szívvel imádják. Isten jelenléte ott megpihen és mindaddig szent tér lesz a templom területe -mintegy kapú a menny és a föld között -, amig meg nem szomorítják Isten Szellemét, és az/ő el nem hagyja a templomot. Igaz ez az emberre is. Amikor az ember megtér, megkeresztelkedik, behívja Istent az életébe, akkor Isten Szelleme vesz lakást az emberben és lesz így a Szent Szellem templomává. Szentté lesz a benne lakozó, a benne megnyilvánuló Isten miatt. Amint megszomorítjuk Isten bennünk lakozó Szellemét elhagyja az életünket. Ekkor történik meg az is, amire a Biblia beszél. hogy amikor Isten Szelleme elhagyja az embert, akkor a gonosz lélek visszatér többed magával és annak az embernek a sorsa rosszabb lesz mint a megtérése előtti időben. Hívjuk be Istent az életünkbe, hogy Isten temlomaként a szent térben élhessünk Istennel együtt.

   

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.