Főoldal » Dicsőítés

Dicsőítés

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Néha jó egy kis csend. De a csend önmagában még semmi. Attól, hogy csendben vagyok, maximum a napi rohanást és örökös hiábavalóságokon való elmélkedést tudom kiiktatni – vagy nem, mert olyan is van, hogy a csend az utóbbit csak jobban felerősíti.

De az elengedés és a megnyugvás kimondottan hasznos. Ezt szolgálja a dicsőítés. Vagyis már ma hálát adok azért, ami még csak holnap vagy jövő évben lesz az enyém, esetleg ami már most az enyém, amit már megkaptam. Voltaképp egy fajta visszahelyezkedés a jelenbe.

Annál is inkább, mert a 21. század egyik legnagyobb kihívása és kísértése a folyton a jövőn, a meg nem élten, a bizonytalanon való elmélkedés.

De dicsőítésben sem mindegy a minőség. Nem csak a zene minőségét értem értem ez alatt. Az sem mindegy, mennyi ideig tart. Ha túl rövid ideig tart, nem megy mélyre, nem éri el a célját. Akkor az éneklés is csak “hangszalag-torna”.

(Ezúttal eltekintenék attól, hogy azt fejtegessem, hogy nem csak az éneklés számít dicsőítésnek…)

Nos, olyan pontra jutott az életem több fronton is, hogy egy ilyen egész estés dicsőítés jót tenne. Segítene elrugaszkodnom a “földi perspektívából”. Erre ragyogó alkalom lesz az október 12-ei Ez az a nap! rendezvény, ahol Matt Redman és Martin Smith fognak fellépni, és ahová magam is hivatalos vagyok.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.