Főoldal » Köszönet és hála Mindenért

Köszönet és hála Mindenért

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Nem is tudom, hogy kezdjem. Mostanában gyakran vagyok így blogbejegyzésekkel. Csak azt érzem, hogy árad bennem szét valami, de nem tudok neki címet adni, kategóriát, meg semmi ilyen alapvető emberi klasszifikációs tényezőt.

Ma egy céges előadássorozat keretében nem  túl jó híreket kaptunk – kvázi bérköltség-optimalizáció címén ki akarnak szervezni egyes részeket, vagy valami hasonlót sikerült leszűrnünk közös erővel a kellően elködösített felvezetésből. Rögtön elkezdődött a susmorgás…, szépen, halkan, de biztosan a félelem jelei kezdtek meglátszani a szokásosnál hosszabban egyeztető kolléga-csoportok körében… A beszélgetések egyikét, másikát magam is hallottam. Bár eleinte nem akartam ezek részese lenni, kivitt az irántuk és az érzések iránt érzett empátia. Teljesen érthető, hogy az emberek félnek. Ezt vártam magamról is – ezért is nem akartam csatlakozni. És talán egy másodpercre át is vettem a közhangulatot. Aztán arra gondoltam, ami már áprlisban is megfogalmazódott bennem, hogy esetleg mennem kell – nem azért mert én akarok, hanem, mert úgy alakul az utam – és, ha menni kell, menni kell…

Szinte már tapintható bizonyosság van bennem, hogy úgy is minden a lehető legjobban fog alakulni és felesleges aggódnom. De nem volt ez mindig így.

Ma egy kolléganőm szavazott nekem bizalmat (ebben az volt a kísérteties, hogy nem régiben megálmodtam ezt a beszélgetést), hogy elmondja, hogy mi van most éppen benne. Nem szeretném, ha bármilyen formában felismerhetővé válna az ő személye, ezért csak nagyon szűkszavúan jellemezném az elhangzottakat. Volt egy hiány az életében (mint nekem), ami betöltetlenül maradt (mint nekem), amit viszont minden mással igyekszik betölteni (mint én tettem nem régenig), ami által első sorban magát, nem mellesleg a környezetét fojtja meg (mint én tettem szintén nem régenig).

Borzasztó bizarr volt ez az egész, olyan volt, mintha találkoztam volna (a régi) önmagammal. És ennek és a mostani helyzetemnek felismerése hálára indított.

Hetek óta tartósan boldog és megelégedett tudok lenni, nem forog az agyam fojton saját magamon, sem azon, hogy a családom, barátaim hogy szeretnek és ezt hogy ( adott esetben nem) fejezik ki, sem pedig azon, hogy ki az, van-e olyan srác, akinek aktuálisan tetszem, és hogy mi lesz ebből a még el sem kezdődött “kapcsolatból”, vagy, hogy mi lesz, ha örökre egyedül maradok. Nem aggódom már hosszú ideje. Nem érzem szükségét, hogy folyton nekem legyen igazam, ahogy annak sem, hogy bárkit bármiről meggyőzzek. Van egy csendes nyugalom, megelégedettség, bizalom és öröm bennem, amit szeretném hinni, hogy soha többé nem vehet el senki és semmi.

Azt hiszem, hogy teljesen megváltoztam. HÁLA ISTENNEK.

(Ja, és a tetejébe megkaptam egy, azt a valamit pótló valamit, viszont nincs kizárva, hogy az eredeti valamit is megkapom. Pont most…)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.