Főoldal » Pár gondolat a szeretetről

Pár gondolat a szeretetről

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Olvastam jó pár cikket mostanság szeretetről, szerelemről, kapcsolatokról, családról, ami elgondolkodtatott.

Sajnos azt látom, hogy legtöbbször olyanok ragadnak tollat – billentyűzetet – akiknek fogalmuk sincs arról, mit írnak, illetve, hogy az írásaik másokból mit váltalanak ki. A nagyobb baj viszont az, hogy maguk is félnek, sérültek, keserűek és csak túlélni akarnak… és hát erre tanítanak minket is.

De a szeretet nem a túlélésről szól, épp ellenkezőleg!

Dobálózhatnék közhelyekkel, mint pl. a Szeretet-himnusz a Korintusi levélből, de magam is milliárdszor hallottam és még se jött át soha a lényeg, így nem gondolom, hogy ez segít.

Több dolgot is tanulok, felfedezek mostanában. 

Azon gondolkodtam, miért van az, hogy ezeket tanulni kell, illetve felfedezni. Az ember azt gondolná, nincs egyszerűbb dolog, mint a szeretet, mit nem lehet ezen érteni? De azt hiszem, pont ez a lényeg… annyira egyszerű, hogy a nagy, fantasztikusan bonyolult dolgokhoz szokott, felvuvalkodott, büszke egónk nem tudja befogadni. Másfelől annyira hozzászoktunk a kereskedelmi nézőpontokhoz és a fogyasztói jelleghez, hogy már teljesen elidegenedtünk az élet néhány alapvető jellemzőjétől.

Például a türelemtől. Régebben minden sokkal több időbe került. Idő kellett a föld megműveléséhez, ami nem azonnal hozott termést és idő kellett az emberi kapcsolatoknak is – mind az ápolásukra több időt fordítottak, mind a kialakulásukra (legyen szó bármilyen jellegű emberi kapcsolatról).

Mára megszoktuk, hogy ha nincs valaminek azonnali, kézzel fogható eredménye, akkor az nem elég hatékony, kettős nyíl: kuka! Még magunknak sem adunk időnk feldolgozni a saját érzelmeinket, a minket ért ingereket a nagy hatékonyságban és idő-management-ben…

Sajnos ezek a jegyek a 21. század ember szeretetére is rányomják a bélyegüket. Nem volt ez másképp velem sem… Vagyis úgy gondoltam, ha valakire időt szánok, és nem viszonozza kb azonnal vagy nem pont úgy, ahogy én szeretném: kuka! Pedig egy emberről van szó! Isten egyik másáról, aki olyan összetett és bonyolult, hogy a legtöbbször maga sem érti saját magát…

Mostanában kezdem meglátni és tapasztalni, hogy a szeretet nem fölösleges. Szeretetet adni sosem elvesztegetett energia vagy könnyelmű erőpocsékolás. Mindig célba ér! Többször láttam már. Csak néha több idő kell, esetleg nagyobb távolság… Néha pedig látszólag viszonzatlan marad…

Hiszem, hogy a 21. századi ember betegségei részben abból is adódnak, hogy elfojtja a szeretetet magában. Nem hagyja kifejezésre jutni, és az elfojtott, megtagadott jó elkezd megromlani – ha mástól nem, a haragtól vagy a frusztrációtól, hogy az ember nem élhette meg.

Az elfojtás pedig bénultsághoz vezet. Itt vagyunk sokan, szeretni nem merő emberek… És várjuk a másiktól a megoldást. A másiktól, aki hozzánk hasonlóan ugyanúgy bénult és fél!

A tökéletes szeretet annyira egyszerű, hogy nem is értjük. Jézus volt a tökéletes szeretet. Úgy halt meg értünk, mindenkiért, hogy abban az időpillanatban esélye sem volt rá, hogy viszonozzuk az érzéseit. Ő mégis megtette, és örömmel tette.

Mi nem tudunk szeretni. Addig, amíg folyton azt méricskéljük, van-e értelme és viszonozzák-e, nem értettük meg a lényeget.

Pedig minket, bénult embereket ez tudna igazán megeleveníteni…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.