Főoldal » A nemzetközi humanitárius jog egyik szürke zónája: a “nemzetköziesített” belső fegyveres konfliktusok

A nemzetközi humanitárius jog egyik szürke zónája: a “nemzetköziesített” belső fegyveres konfliktusok

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A nemzetközi jogi gyakorlatban néha nagy gondot jelent annak eldöntése, hogy egy fegyveres konfliktus belsőnek vagy nemzetközinek tekinthető-e. Erre példák az olyan polgárháborúk, ahol a lázadók illetve a kormány oldalán idegen országból származó katonák is harcolhatnak. Ezekben az esetekben tisztázatlan a helyzet, hogy az ellenségeskedéseket nemzetkezözi vagy belső összeütközésekre vonatkozó jogszabályok alapján kell-e megítélni. Az ilyen fegyveres összeütközéseket nevezzük “nemzetköziesített” belső konfliktusnak. Ilyen vegyes konfliktus például a mai napig tartó kongói polgárháború illetve az angolai polgárháború. Európában ilyen konfliktus volt a délszláv háború és a Boszniában lezajlott harcok.

A Jugoszláviában elkövetett bűncselekményeket kivizsgáló  ICTY egyik döntésének köszönhetően ma már nem olyan jelentős probléma ennek megállapítása. A Dusko Tadic-ügyben a Fellebviteli Tanács bírái azt állapították meg, hogy a nemzetközi humanitárius jog fő elvei mind a két fajta fegyveres konfliktusra vonatkoznak. Ám a “nemzetközi fegyveres konfliktusokra vonatkozó jog” még mindig nem lett teljes mértékben átültetve a “belső konfliktusokra irányadó jog” anyagába, így bizonytalan, hogy egész pontosan mely előírások érvényesülnek mind a két esetben. Még mindig komoly bizonytalanságot okoz, hogy a jugoszláviai háborút belsőnek vagy nemzetközinek kell tekinteni. A genfi egyezményekben meghatározott súlyos jogsértések tilalma (a közös 3. cikkben megemlített tilalmak kivételével) csak a nemzetközi fegyveres konfliktusokra vonatkozik és az arra épülő vádat a védelem könnyen semlegesítheti. Ez esetben az is problémát okoz, hogy az eredendően belső konfliktust mettől kéne nemzetközinek tekinteni; az egyes államok függetlenségének kikiáltását, azok nemzetközi közösségi elismerését, vagy a tényleges önállóság megszerzését kell-e figyelembe venni? E három időpont között egy-két év is eltelt, ezért nehéz megállapítani, hogy ezen időszakban elkövetett cselekményekre alkalmazhatók-e a genfi egyezmények.

A genfi egyezmények közös három cikkei persze tilalmakat fogalmaznak meg a belső összeütközések bizonyos eseteire is, ám a sebesültek és a betegek mellett csak az “ellenségeskedésben közvetlenül nem résztvevő” személyekkel kapcsolatban és e csoport szabatos meghatározása bizonyos viszonyok között ugyancsak felvethet nehézségeket (pl. irregurális fegyveres csapatokkal való konfliktus).

Általánosságban elmondható, hogy egy szabály minél inkább számít alapvető fontosságúnak, annál általánosabb az érvénye.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.