Főoldal » Gerillák jogállása a nemzetközi jogban

Gerillák jogállása a nemzetközi jogban

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A gerilla hadviselés önmagában nem illegális a nemzetközi humanitárius jog szerint, de azokat a törvényeket kell követniük a gerilláknak, amelyek a regurális erőkre vonatkoznak. Mint minden harcos, a gerillák különböző jogokkal rendelkeznek, függően attól, hogy nemzetközi illetve belső fegyveres konfliktusban vesznek részt.

Az 1949-es genfi egyezmények szerint az effajta alakulatokat irregurális alakulatkoknak tekinti, mégis jogszerűen működhetnek, ha betartják a kombattánsokra vonatkozó törvényeket. A gerillák jogállása elsősorban abban különbözik a regurális erők harcosainak jogállásától, hogyha például ellentétes nemzetközi erők elfognak egy gerillát, nem vonhatják büntetőeljárás alá, viszont a nemzetközi szabályoknak megfelelően hadifogolyként kell kezelni.

Ahhoz, hogy legálisan működő harci alakulatként tekintsék őket a nemzetközi jog szerint, négy főszabályt kell betartaniuk:

– Az egységben alá-fölérendeltség működik, a parancsnok személyét elismerik és parancsait végrehajtják.

-Megkülönböztető jelzést kell használniuk (egyenruha, karszalag, fejpánt, egyenruha hiányában jelvény is kötelező), hogy jelezzék, hogy ők harcosok és meg tudják őket különböztetni a civil lakosságtól.

-Szintén a civil lakosság megkülönböztetése végett nyíltan, látható helyen kell viselniük a fegyvereiket.

-Tiszteletben kell tartaniuk és követniük kell a hágai és genfi jogszabályokat.

A Genfi Egyezmények I. kiegészítő jegyzőkönyvében próbálták figyelembe venni a gerilla hadviselésre jellemző egyedi vonásokat, különösen a rutin gyakorlatok eltitkolását, a lakosság körében. Ebben az egyik vitatott szabály, hogy a protokoll megköveteli, hogy nemzetközi fegyveres konfliktus esetén a gerilla harcosoknak jól látható karjelzéssel jelezniük kell a támadási szándékukat. Az Egyesült Államok, különböző okok miatt nem ratifikálta a jegyzőkönyvet.

A gerillákra belső fegyveres konfliktus esetén a IV. genfi egyezmény 3. cikke illetve az 1977-es II. kiegészítő jegyzőkönyv vonatkozik. A 3. cikk szerint a gerilláknak is meg kell felelniük a nemzetközi szokásjognak és be kell tartaniuk a nemzetközi egyezményekben megfogalmazott jogszabályokat ebben az esetben is, így a felkelőknek is kötelességük emberséges bánásmódban részesíteniük az általuk elfogott civil illetve katonai foglyokat. A megemlített jogszabályok szerint a felkelőknek is joguk van büntetni a fogvatartottakat azt követően, hogy tisztességes eljárás alatt kivizsgálták a fogoly bűnnösségét.

Még ha be is tartják a jogszabályokat a gerillák, belső konfliktus esetén csak korlátozott számban ismerik el a kormányok legálisan működő harci alakulatoknak az effajta felkelőket, így a nemzeti törvények szerint őket is büntetőeljárás alá lehet vonni lázadásért, zendülésért vagy olyan bűncselekmények miatt, amiket tipikusan el szoktak követni az ilyen hadviselést követő lázadók, például emberölésért vagy javak elpusztításáért. Ha egy ország nemzeti joga lehetővé teszi, hogy e cselekmények miatt szankciókat szabjon ki a felkelőkre, akkor csak abban az esetben lehet elítélni, ha az adott terheltet tisztességes eljárás alatt találják bűnösnek az ENSZ 1966. évi okmánya szerint (Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya).

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.