Főoldal » A Borsodi-Mezőség kistérség Tájvédelmi Körzet felszínvizsgálata

A Borsodi-Mezőség kistérség Tájvédelmi Körzet felszínvizsgálata

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet középtáji beosztás alapján a Tiszai-Alföld nagytájhoz tartozó Északi-Alföldi hordalékkúp-síkság és a Közép – Tisza vidékhez tartozó Borsodi-ártér egyes területeit foglalja magában, ezért felszínalaktanilag kétarcú.

 Borsodi-Mezőség:

A másként Borsodi-síknak is nevezett terület a Tájvédelmi Körzet északi részén található, felépítésében főként a Bükkből lefutó patakok játszottak szerepet, ezek két fő hordalékkúpot alakítottak ki.

A Gelej térségében megtalálható hordalékkúp kialakulásában a Csincse, a Lator-, és a Kácsi-víz játszott szerepet, egyes részeken azonban fúrások segítségével kimutatták, hogy korábban a Sajó és a Hernád is lerakta itt üledékeit. A Szentistván környékén lévő hordalékkúpot a Hór-, Vér-, Novaji- és Ostoros patak hozta létre.

A hordalékkúpok homokos, lapos hátainak legszembetűnőbb felszínformái az elhagyott patakmedrek, melyek egymáshoz képest viszonylag párhuzamosan helyezkednek el. Ezek többnyire valaha volt övzátonyok vagy mesterségesen levágott hosszúkás morotvák.

Ezekben az elhagyott folyómedrekben gyakran mocsári növényzet telepedett meg, néhány ősi fajjal.

A homokhátak közti laposok legjellemzőbb felszínformái a zsombékok. Kialakulásuk oka a vízzel való borítottság évszakos változása. Tavasszal, mikor a terület vízzel borított, a zsombék folyamatosan növekszik az elhalt növényi maradványokból. Őszre a víz eltűnik és szépen elkülönülő oszlopos formákat hagy maga után. 

Borsodi-ártér:

A délebbi, ártéri területek kialakulásában nagyrészt a Tisza, kisebb részt a bükki patakok játszottak szerepet. A kanyargó Tisza oldalazó eróziója először elegyengette a tájat, majd később holocén üledékeivel, lösziszappal és agyaggal töltötte fel, helyenként ezekre települnek az északról érkező kisebb patakok hordalékai.

A térség 1939-ig volt a Tisza ártere, ma azonban ezek a területek csak rövid ideig és kis mértékben vannak víz alatt, és az árvizek csak szétszakadozva, ujjasan járják be a térszínt. Ezt a különböző nagyságú, mozaikosan elhelyezkedő szikesek bizonyítják.

Forrás: Varga Richárd – A Borsodi-Mezőség táj-rehabilitációjának és természetvédelmének vizsgálata, 2011, pp. 6-8.

Következő bejegyzésemben eme gyönyörű tájegység fás szárú növényeinek védelméről lesz szó. Lásd: előző blogbejegyzésem: A fás szárú növények védelméről szóló törvény 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.