Főoldal » A “Fenntartható Tisza” avagy az ártéri gazdálkodás újjáélesztése I.

A “Fenntartható Tisza” avagy az ártéri gazdálkodás újjáélesztése I.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Napjainkban egyre nagyobb közéleti, tudományos és politikai érdeklődés övezi a gazdaság kapcsán felmerülő fenntartható fejlődés fogalmát. Az Európai Unió fontos céljának tekinti a természet értékeinek felismerését, a mezőgazdaságban egyre inkább teret nyerő biogazdálkodások támogatását. A modern gazdasági szemlélet szerint a jó minőségű végtermék előállítását minél kevesebb energia befektetéssel és a lehető legkevesebb környezetszennyezéssel kell megoldani. Ezen felül a mezőgazdaság feladata már nem csupán az élelemtermelés, hanem a tájfenntartás és a megfelelő tájhasználat megvalósítása is. 

A Földünket érintő globális válság megoldása egy merőben új gazdasági szemléletben keresendő, mégpedig a Természethez való közeledésben, mely szerint a gazdasági termelést kell igazítani a Természet rendjéhez, nem pedig a Természetet kiszolgáltatni a gazdaság érdekeinek. Mivel a megfoghatatlannak tűnő globális válság sok kisebb helyi válságból tevődik össze, célravezető lehet a felmerülő problémákat lokálisan megoldani. Egy ilyen lokális gazdasági megoldást jelenthet a kiterjedt ártérrel rendelkező folyók mentén egy modern ártéri tájgazdálkodás megvalósítása, melynek lényege a vízjárás, morfológiai- és éghajlati viszonyok ki-vagy felhasználása a korszerű mezőgazdasági termelés elősegítésének érdekében.

Ez a szemléletváltás és gazdaság átalakítás nem csupán természetvédelmi szempontból lenne előnyös, de megoldást jelenthetne a folyamatosan fennálló árvízvédelmi problémákra, valamint munkaigényes gazdasági ágazatok bevezetésével csökkenthetné a munkanélküliséget és a vidéki térségek elnéptelenedését.

Az árvíz tehát nem katasztrófa, az ártér pedig nem “elátkozott terület”, csak a megfelelő tájhasználatot kell elterjeszteni, melyet őseink már több száz évvel ezelőtt műveltek! Folyó- és állóvizekben bővelkedő hazánkban jelentős hagyománya volt a vízparti életnek, az árterek nyújtotta lehetőségek kihasználásának. Sajnálatos módon a mai Magyarország gazdaságában az ártéri haszonvételek jelentősége lecsökkent, hiszen a XVIII.-XIX. századi folyószabályozások visszaszorították a folyók mentén terebélyesedő ártereket. A szabályozási munkák előtt az ország mintegy ¼ része ártér volt, ami a Kisalföld és az Alföld jelentős részét lefedte. Ennek tudatában érthető tehát, hogy egy hagyományos, népi tapasztalatokon nyugvó ártéri gazdálkodás kialakulása kézenfekvő volt.

Az ártéri gazdálkodás alapja az ún. fokrendszer, mely lehetővé teszi az élő folyó és az ártér szerves kapcsolatának kialakulását, ezeken a csatornákon keresztül tud az áradó folyó vize az ártérre lépni, ahol kisebb-nagyobb tavakban megreked (ezeket halastóként, halkeltetőként lehet használni) az ártér többi részére pedig lerakja termékeny hordalékát, ezzel lehetővé téve egy komplex gazdálkodási rendszer kialakulását a földeken. Ezen sokrétű gazdálkodás lényege, hogy minél többféle terméket állítsanak elő, nem célja a monokultúrás, egyhangú, feleslegben termelés, ezzel ellentétben az ősi magyar növény-és állatfajták ültetése/tartása igen. 

A cikk folytatásában olvashatnak majd arról, hogy az ártéri gazdálkodás milyen munkalehetőségeket nyújthat az ártereken élő embereknek, valamint bevezetésével miként csökkenthető a Tisza menti térséget évente ismétlődően sújtó árvíz, belvíz és aszály.

A vezérkép url címe: http://bygdaddy.freeblog.hu/archives/2007/07/10/Tisza/

Felhasznált irodalom:

  • Balogh Péter cikkei, melyek az alábbi honlapról elérhetők: http://www.baloghpeter.eoldal.hu/
  • Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz ősi ártéri gazdálkodása (1973)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.