Főoldal » A medúza visszavág

A medúza visszavág

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Miért pont medúzák és jegesmedvék? Sok más fajjal együtt az ember „áldásos” tevékenységének köszönhetően ezeknek az állatoknak az élőhelye is jelentős változáson ment keresztül, de amíg az egyik sikeresen alkalmazkodott ehhez, a másik egyre nagyobb veszélybe került. Mégis mindketten ugyanazt jelképezik: a természet megújulását, amelyben a teremtés és a pusztulás egyformán fontos szerepet játszik. A Medúzák és jegesmedvék című blog célja, hogy bemutassa, milyen hatással vagyunk a minket körül vevő környezetre, pontosabban a különböző állatfajok életvitelére, arra, hogy milyen viselkedésbeli vagy fizikai változásokon mentek és mennek keresztül a civilizáció legintenzívebb korszakában, az új évezred kezdetén.

A hajózással szinte egy időben keletkeztek a tengeri szörnyekről szóló legendák. Óriás sárkánygyíkok, hatalmas méretű polipok, gigantikus tintahalak, amelyek a gyanútlan vagy viharba került hajókat könnyedén roppantják ketté, legyen az egyszerű halászbárka vagy többárbocos vitorlás. Ki ne emlékezne Verne regényében, a Nemo kapitányban emlegetett szörnyekre, amelyekről persze később kiderül, hogy inkább csak a tengerészek képzeletében léteznek, és nem a valóságban? Végül persze mindig a józan ész kerekedik felül, és megnyugszunk, hogy a szörnyeteg korszaka, akárcsak a dinoszauruszuk ideje, lejárt. Pedig, hogy mit rejt az óceánok mélye nem is sejthetjük, még ha olykor különös tetemeket sodor is partra a víz.

 

Rémség a múltból

            A medúzákról a legtöbb embernek egy vízben lebegő kocsonyás valami jut az eszébe, és szinte mindenki hallott már városi legendaként terjengő rémtörténeteket vagy látott az internetre feltöltött homevideókat a medúzacsípések áldozatairól. Ez a lény nem igazán lopta be magát az emberiség szívébe, és már az ókori görög mitológiában is szörnyként jelent meg, mint a hajába fonódott kígyókat viselő Medúza, aki képes volt kővé változtatni azokat, akik ránéztek. A mitológiának azonban valós alapja is volt, hiszen egyes medúzafajok csípése ideiglenesen bénuláshoz vezet, míg másoké az emberre nézve halálos, a Medúza fején tekergő kígyók pedig egyértelműen a vízben lebegő állat tapogató karjait szimbolizálták.

A medúza viszont nemcsak az ókor, de a középkor emberében is félelmet keltett. A portugál gályaként ismert hólyagmedúza (physalia arethusa browne) rettegett szörnyetegnek számított, holott semmit tett e hírnév megszerzése érdekében, csak rajokban úszva csendesen lebegett a vízfelszínen. A misztikusnak tűnő hólyagnak természetesen semmi köze sem volt az ördöghöz, vagy az emberi világ határait őrző szörnyekhez, mivel nagyrészben nitrogéngázt tartalmaz, és vitorlaként működik, amelyet a vihar közeledtével az állat egyszerűen „leenged”, hogy a biztonságot nyújtó tengervízben vészelje át a zord időjárást.

 

            Egy kis medúzatan

            A medúzák egyedülálló testfelépítése és külseje nemcsak a tengerészek figyelmét keltette fel, hanem később a biológusokét is. Egy látszólag egyszerű és nem túl masszív szervezet hogyan képes több mint 500 millió év elteltével is fennmaradni? Talán éppen az az erősségük, amit gyengeségnek gondolnánk? Talán ha alaposabban is megvizsgáljuk őket, közelebb kerülünk a válaszhoz.

            A medúzák a csalánozók állattörzsébe tartozó altörzs. Testsúlyuk 97%-a víz, amely elősegíti a vízben való lebegést, a fennmaradó százalék fehérje. Három osztályra oszthatók úgy, mint hidraállatok, ezek közé tartoznak a telepes medúzák is, kehelyállatok és virágállatok. A három alosztályban hozzávetőlegesen összesen 1500 fajta tartozik – a számadat az állatok tanulmányozásából fakadó nehézségek, főként az élőhely, miatt nem pontosan behatárolható. A telepes medúzák különböző polip és medúza típusú állatkák csoportjaiból épül fel, amelyek mindegyike külön funkciót lát el, önmagában viszont életképtelen. Az előbb említett hólyagmedúza például négy különböző ilyen biológiai egyedből tevődik össze. A medúzák testén egyetlen nyílás található, amely az űrbélbe vezet. A külső sejtréteg az ektoderma, az űrbelet pedig az entoderma, belső sejtréteg, fedi, e kettő között található a mezoglöa.

A medúzák ragadozók. A tapogató karokon és a szájnyílás környékén található csalánsejtek az áldozat megbénítására szolgálnak. Az állat a belső sejtrétegben termelődő emésztőnedvek segítségével bontja le az ily módon megszerzett táplálékot. A medúza mozgása rakétaelven működik, vagyis a víz az űrbélbe való juttatása és hirtelen kipréselése révén képes az előrehaladásra, ezért is történhet meg, hogy a nagyobb medúza rajok képesek a vízfelszínt mozgásba hozni. A medúza idegrendszeréről nincs igazán pontos képünk, annyi bizonyos, hogy idegsejt-hálózattal és idegtörzzsel rendelkezik.

A medúzafajták eltérő méretűek. Köztük a legkisebb a staurocladia mindössze 0,5 mm, míg a Japán, Korea és Kína partjainál élő nemopelima nomurai, közismertebben nevén nomura medúza vagy óriás medúza teste elérheti az akár 200 centiméter átmérőt is. A testhosszt többszörösen meghaladó tapogató kar vagy fogófonál a kisebb fajtáknál sem ritka, a már említett hólyagmedúza akár több méteres fogófonalat is növeszthet.

 

            Alkalmazkodás

            Az elmúlt évben a japán partoknál élő halászok azt tapasztalták, hogy a zsákmánnyal teli háló felkeltette az óriás medúzák érdeklődését, mivel természetes környezetükben a táplálék egyre kevesebb. A hálóban levő hal könnyű préda és igen csábító. A medúzarajok megjelenése és a medúzatámadások egyre gyakoribbak, és nem csak a halállományt veszélyeztetik, de a halászhajókat és a legénységet, akik, ha a hajó felborul, a mérgező csalánsejtekkel felvértezett medúzákkal teli óceán vízében kötnek ki.

A nomura medúzák száma azonban folyamatosan szaporodik. Bár nem mindegyikük éri el a már félelmet keltő két méteres átmérőt, és súlyúknál fogva még a kisebb példányok is képesek kiszakítani a hálókat, és ha nagyobb rajokban veszik közre a táplálékkal teli hálót felhúzni készülő hajót, könnyedén feldönthetik. A két méter átmérőjű egyedek testhossza egyébként a karokkal együtt akár öt méter is lehet, a súlyuk pedig elérheti a 200 kg-ot. A halászok megpróbálnak fémhálókkal védekezni az egyre mohóbb ragadozókkal szemben, de nem túl eredményesen.

A problémát már nem csupán az jelenti, hogy a medúzák megdézsmálják a halállományt, hanem az is, hogy a hálókban is egyre több van belőlük. Bár Kínában, Dél-Koreában kedvelt csemegeként fogyasztják őket, Japánban mégsem kerültek fel a legnépszerűbb napi ajánlatok közé. A medúzák elkészítése a méreganyag-tartalom miatt nagy szakértelmet kíván és igen időigényes. A fogyasztásra nem alkalmas részek eltávolítása után konyhasó és tímsó keverékével bedörzsölik, majd kiszárítják a maradékot. A nedvesség távozása után a tömeg az eredeti súly 6-7%-ra esik vissza. Kínában a szárított medúzát főzve vagy főzés nélkül, szójaszósszal és szezámmaggal, vagy csiliszósszal tálalják, Japánban a pácolt medúzát ecettel tálalják. Az óriás medúzák ilyen jellegű felhasználása azonban még nem oldja meg a gondot.

A National Geographic szerint ezek a nomura medúzák a Dél-koreai- és a Kínai-tenger vízéből sodródnak az áramlatokkal a japán partok felé, de az aktuális politikai helyzet nemigen kedvez a további kutatásoknak és egy esetleges kölcsönös együttműködésen alapuló tervezetnek.

            Hogy az óriás medúzák elszaporodása a globális felmelegedés eredménye vagy sem, azt jelenleg nehéz volna pontosan megállapítani, akárcsak biztos és hatékony megoldást nyújtani erre a problémára. A végső kérdés csupán az, hány nemzedék múlva ébrednek rá az óriás medúzák arra, hogy a vízbeesett homo sapiens sokkal könnyebb préda a halaknál, az egyre növekvő méretüket elnézve ugyanis az űrbél lassan megfelelő nagyságú lesz.

 

A kép forrása:

http://www.ng.hu/Termeszet/2006/01/Orias_meduza_invazio_Japanban

 

Felhasznált irodalom:

Csalánozók címszó, in: Biológiai lexikon I kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, főszerkesztő: Straub F. Brúnó, 393. oldal.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Med%C3%BAz%C3%A1k (utolsó megnyitás dátuma: 2012. 05. 27.)

http://www.szaku.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=6141:orias-meduzak-rajzanak-japan-partjainal&catid=91:lapszemle&Itemid=193 (utolsó megnyitás dátuma: 2012. 05. 27.)

http://www.ng.hu/Termeszet/2006/01/Orias_meduza_invazio_Japanban (utolsó megnyitás dátuma: 2012. 05. 27.)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.