Főoldal » A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer – 3. rész

A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer – 3. rész

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A harmadik részben a program keretében zajló élőhelytérképezést és a vizes élőhelyek monitorozását mutatom be.

Az élővilág tájszintű sokféleségének és változásainak nyomon követése az élőhelyek térképezésével valósul meg. Az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR) lehetőséget ad Magyarország bármely területén az élőhelytípusok meghatározására, besorolására és térképezésére. Nemzetközi szinten is nagy érdeklődés övezi a programot.

A kialakítás során 125 db 5×5 km-es négyzet került kijelölésre, ahol figyelembe vették a természetvédelem, a regionális problémák és az általános táji reprezentáció szempontjait. A térképek 1:25 000 léptékben készülnek. Az élőhelyek térképezését – az összes négyzetre vonatkozóan – 10 évente kell megismételni.

[token node title-raw]

Mivel az élőhelyek típusai vagy határuk folyamatosan változik, így szükséges a térképezést újra és újra megismételni. A térképezés azért fontos, mert a tájszintű eltérések azok, amelyek az emberi hatásokat akár közvetlenül is jelzik, pl. a tájhasználatban bekövetkezett változásokat. Ezek sok esetben segítik a finomabb, pl. társulások, populációk szintjén lezajlott események értelmezését. Így az élőhely-térképezés a biodiverzitás-monitorozás alapvető hátterét, keretét adja.

A térképeket térinformatikailag dolgozzák fel, mely lehetőséget ad különböző tájak és azok természetességének összehasonlítására, valamint az időbeli változások elemzésére. Az élőhelyek természetességének és degradáltságának mértéke, illetve eloszlása különböző tájtípusban más és más.

Vizes élőhelyek monitorozása

A vizes élőhelyek változásainak megfigyelése igen fontos. Egyrészt, hajdani kiterjedésük nagymértékben csökkent és rengeteg emberi behatás éri őket, például a folyószabályozás. Az emberi hatások következtében helyenként erősen átalakultak.

Az élőhelyek állapotának értékelésére kiválasztott fajok állományában és ezek életközösségeiben zajló változások, tendenciák megfigyelése nem egyszerű, hiszen a vízhez kötődő életközösségek vizsgálata speciális szakértelmet igényel. A víz, mint élőhely rendkívül változatos lehet, amelyhez a mintavételi módszernek illeszkednie kell. Ezért a különböző víztest-típusokra – állóvizek, kisvízfolyások, közepes és nagy folyók – nem adható meg egységes mintavételi módszer, az alkalmazott eljárások típus szerint különbözőek. A halak és vízi makroszkopikus gerinctelenek aktuális mintavételi módszerei a több éves gyakorlati tapasztalatok beépítése, és az Európai Uniós elvárásokkal történő harmonizáció eredményeképpen alakultak ki.

További érdekességekről itt olvashattok:

http://www.termeszetvedelem.hu/_user/downloads/biomon/biodiverzitas-magyarbeliv-low-res.pdf

vezérkép forrása:

http://www.termeszetvedelem.hu/_user/oldal_images/biomon/biomonlogo1.jpg


MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.