Főoldal » A rovarok fontossága

A rovarok fontossága

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A rovarok nem túl népszerű állatok. Legalábbis a többségüket nem szeretik az emberek. A laikusok szemében a legtöbb rovar káros, bosszantó vagy undorító. Csak néhány rovart tartanak becsben az emberek, pl. a katicabogarat a szépsége és hasznossága miatt, a lepkéket a szépségük miatt és a szarvasbogarat a ritkasága miatt. Pedig a rovaroknak fontos szerepük van a természetben. A hasznos – káros és a szép – csúnya fogalompárokat csak mi, emberek találtuk ki, a természetben ezek a fogalmak nem léteznek. Ott minden fajnak helye van, és ha kihal egy faj, annak súlyos következményei lehetnek a természetes rendszerekben. (Ezzel a témával foglalkozik egy Rendszerszemlélet című júniusi blogbejegyzés is.)

A katicabogarat mindenki szereti szépsége és hasznossága miatt. Megeszi a levéltetveket, amelyek károsítják a haszonnövényeket. Ez a szokásos emberi felfogásunk. A természetben betöltött szerepe: egyensúlyban tartja a levéltetvek mennyiségét, hogy a növények kellő számú levele maradjon az életfolyamataik (légzés, fotoszintézis) fenntartásához. Ezzel megkíméli a növényzetet. Nem csak azt, ami az ember szempontjából hasznos, hanem más növényfajokat is. A természetben minden növény nélkülözhetetlen, mert minden növénytermel oxigént, és minden növény táplálékul vagy szálláshelyül szolgál valamilyen állatfajnak, tehát nem csak az ember által hasznosnak vélt növényfajok nélkülözhetetlenek a természetben.

De az ember által nem kedvelt rovarok is lehetnek hasznosak. A méhekkel szemben pl. a legtöbb embernek kettős érzései vannak. Egyrészt szeretjük őket, mert mézet termelnek, ami nagyon egészséges és még finom is. (Szerencsére a legtöbb ember nem tudja, hogy a virágpor a méhek emésztőrendszerében alakul mézzé. Sok embert zavarna ez a tudat, de ennek ellenére ajánlom a mézet mindenkinek.) Másrészt nem kedveljük őket,sőt félünk is tőlük, mert “csípnek”, pontosabban: szúrnak. (Sajnos azt sem tudják az emberek, hogy a méh csak védekezésképpen szúr, ráadásul bele is pusztul a szúrásba. Mi, emberek legtöbbször túléljük, némi kalcium még az allergiásoknak is segít.) De a természetnek megint más szempontjai vannak, mint nekünk. A méhek szerepe a természetben a növények megporzása, tehát a következő növénynemzedék létrehozása. Sok más rovar is megporozhat növényeket, pl. egyes lepkefajok is.

A legenda szerint ha a méhek kihalnának, akkor 4 éven belül kipusztulna az ember is. Nem tudom, hogy mennyire pontos ez a számadat, de tény, hogy ha nem lennének méhek, akkor sok rovarmegporzású növényfaj kipusztulna. Megporzás híján nem jutna el a virágpor a porzótól a bibéig, nem termékenyülne meg a növény, nem lenne mag, ezért az egynyári növények a következő nyárra kihalnának. Az évelők ugyan megmaradnának, de nem teremnének. Ez táplálékhiányt okozna, ezért sok faj kihalna, pl. a legtöbb gyümölcs- vagy magevő faj, és azok a növényevők is, amelyek egynyári növényekkel táplálkoznak. A kihalási hullám tehát a növényektől indulva elérné a növényevőket, aztán a növényevők kipusztulása után a ragadozókat is. Talán nem halna ki minden faj, mert vannak szélmegporzású növények is, amelyek több-kevesebb táplálékot biztosítanak a növényevőknek, és ezek a növényevők továbbra is táplálnák a ragadozókat, de tény, hogy a méhek eltűnése tömeges fajpusztulást okozna. Az ember kihalásában sem vagyok biztos, mert pl. a gabonaféléket is a szél porozza, és a tengerekben is maradna élet, táplálkozhatnánk algával és tengeri hallal, de ez a legenda mégis jól megmutatja, hogy a természetben minden mindennel összefügg, és egyetlen faj kihalása is lavinát indíthat el.

A szarvasbogár is a legnépszerűbb fajok közé tartozik, elsősorban a mérete, és agancsszerű rágószerve miatt. De a természetben nem csak a szépsége számít. Korhadó fákon él, velük táplálkozik. A korhadéklakók a lebontó szervezetek közé tartoznak, a lebontó szervezeteknek pedig fontos szerepe van a tápanyagok körforgásában. A növényeknek ugyanis nem csak vízre és szén-dioxidra van szükségük, hanem vízre és különböző szerves és szervetlen (főleg szervetlen) tápanyagokra is. Ezeket a tápanyagokat és a vizet a gyökereikkel szívják fel a talajból. A növényeket megeszik a növényevők, a növényevőket pedig a ragadozók. így mindenki jól jár, mindenki táplálékhoz jut. És mi történik, ha egy növény vagy állat (akár növényevő, akár ragadozó) elpusztul? Akkor lépnek be a folyamatba a lebontó szervezetek (pl. korhadéklakók, dögevők), akik az elpusztult élőlényekkel táplálkoznak, és ezeknek az elpusztult élőlényeknek az anyagát saját emésztőrendszerükön átvezetve visszajuttatják a bennük lévő tápanyagokat a talajba, ahonnan a növények ismét felvehetik. Ezért fontosak a lebontó szervezetek. Ilyen lebontó szerepe van a népszerű szarvasbogárnak, mint korhadéklakónak, a kevésbé kedvelt és sokak által félelmetesnek tartott darázsnak, mint dögevőnek, és az undorral szemlélt csótánynak is. A természetben tehát még az általunk legundorítóbbnak érzett, viszolygással szemlélt rovarok is fontosak, egy csótány elpusztításával is árthatunk a tápanyagok körforgásának.

Remélem, hogy ezek után már nem a saját önző és haszonelvű (vagy szubjektív esztétikai) szempontjaink szerint ítéljük meg a rovarokat, hanem képesek leszünk meglátni akár egy csótányban is az értékeket. A rovarok védelme a természet, és benne az ember fontos érdeke.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.