Főoldal » A sünök védelmében

A sünök védelmében

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Régen írtam már ebben a blogban, de a tegnapi sünös pályázat felkeltette a figyelmemet. Korábban is írtam már egy cikket a sünökről, pályázom azzal is, és ezzel az új cikkemmel is. (A vezérkép ugyanaz, mint a régi cikkemben.)

Egy nagyon fontos problémára hívta fel a figyelmet a pályázat: az őszi avarégetés során sok sün (és talán sok más avarlakó állat is) megéghet. A sünök ugyanis téli álmot alszanak, és ősszel már befúrják magukat az avarba. Ha az avart nem helyben égetnénk el, hanem elhordanánk valahova, ahol az egészet egyben elégetjük, akkor a sünök megmenekülnének (és ha az avar egy részét ott hagynánk, ahol van, akkor még alvóhelyük is lenne…), mert az avar elszállításakor az avar mozdul, a sün marad a helyén, és nem kerül bele az avarkupacba, így nem ég el.

A sün egyre ritkább, védett állat, és amúgy nagyon hasznos a kertben, hiszen rovarevő. Ezért is kellene vigyáznunk rá. (A “hasznos” és “káros” persze csak emberi fogalom, még a számunkra káros állatok nélkül sem maradhat fenn a természet, ezért ők is védelemre szorulnak, de ha még számunkra is hasznos az állat, mint pl. a sün, az egy további érv lehet a védelem mellett.)

A kerti avarégetés amúgy nagyon egyszerű módja a számunkra zavaró avar eltüntetésének, de az avart másféleképpen is feldolgozhatjuk. Akár ott is hagyhatjuk a helyén. (Ha az erdőben nem okoz gondot a hullott avar, akkor miért okozna gondot a kertben? Hasznos növényi tápanyag, talajtakarásra sem rossz, védi a magokat a fagytól, és jó búvóhely a téli álmot alvó állatoknak…)

Ha mégsem akarjuk a helyén hagyni, akkor komposztálhatjuk is. A komposztálóban nagyjából ugyanaz történik, mint amikor a helyén hagyjuk az avart: lebomlik növényi tápanyaggá, csak nincs láb alatt. És mi történik a komposztálóba került sünnel? Semmi különös. Ősszel ott pihen az avarban, tavasszal kimászik. Életben marad.

Nem úgy, mint az égetésnél, ami ugyan gyors és hatékony módja az avar feldolgozásának, de egyrészt csak a szervetlen ásványi anyagok maradnak vissza (ebből áll a hamu), a szerves alkotók elillannak, szén-dioxiddá égnek el (amit ugyan fel tud venni a növény, de eloszlik a légkörben, nem biztos, hogy helyben hasznosul), és mivel a szerves alkotók égetéskor elillannak, a talaj humusztartalma is fokozatosan csökken, mert a szerves tápanyag égetéskor nem kerül vissza a talajba. És az avar elégetésével sok avarlakó, téli álmot alvó állatot is elégetünk, pl. rovarokat, sünöket…

De ha már mindenképpen az égetést választjuk, legalább mozgassuk meg az avart, hogy a benne élő állatok (pl. sünök) ki tudjanak mászni, és új téli búvóhelyet találjanak. Így védjük az állatokat a balesetektől!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.