Főoldal » A természeti népek bölcsessége 1. rész

A természeti népek bölcsessége 1. rész

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az utóbbi napokban több olyan forrás is megtalált, mely az ősi, ma is élő kultúrákkal (de nevezhetjük őket természeti népeknek/animista vallású kultúráknak) foglalkozik. Úgy érzem muszáj írnom erről egy bejegyzést megosztva róluk azokat az információkat, melyeket olvastam a témában, mert a környezetvédelem szempontjából kulcsfontosságú ezeknek a kultúráknak a megismerése, érdemeik, bölcsességük megfelelő helyen kezelése.

Kik is azok a természeti népek?

A nyugati civilizáció egyik óriási baklövése, hogy ezeket a kultúrákat primitívnek, alacsonyabb rendűnek kezeli, mondván ezek a kultúrák közelébe sem értek annak a technológiai fejlettségi szintnek, amelyet a nyugati vagy akár a távol keleti civilizáció magának mondhat. Daniel Quinn könyveiben (Izmael, B története, Az én Izmaelem stb.) elvevőknek és meghagyóknak nevezi az emberiség eme két csoportját a szemléletbeli különbözőségük alapján. Tisztázásképp az elvevők kultúrkörébe tartozik minden nyugati és keleti kultúra, melyet mi civilizáltnak nevezünk, míg a meghagyók a természeti népek egyre szűkülő csoportját jelentik. Manapság hajlamosak vagyunk kis jelentőséget tulajdonítani eme domináns szemléletbeli különbségnek, mondván az emberek 99%-a az elvevő modell szerint él. Valószínűleg tényleg keveseknek van olyan ismerőse, aki a természeti népek soraiból kerül ki, lévén törzsi szerveződésük, saját nyelvük, de elsősorban azért, mert a világ eldugott szegleteibe szorítottuk őket vissza és életterüket ma is napról napra csökkentjük (erre jó példa az interneten mostanság keringő Kayapo indiánok esete Brazíliában: http://indavideo.hu/video/A_message_from_Chief_Raoni_renowned_leader_of_the_Kayapo_people). De ez nem volt mindig így, 10 ezer évvel ezelőtt körülbelül fordított lehetett az arány és az elvevők kultúrája csak egy volt a sok ezer közül. Mindjárt szembetűnőbb a különbség, ha úgy fogalmazok, hogy ők azok a népek, akik tudnak fenntarthatóan, a természettel harmóniában ÉS boldogan élni, míg a nyugati ember, ha meggebed se tudja levinni a fogyasztását a fenntartható szint alá[1]. Ők minden megerőltetetés nélkül képesek erre, sőt életük alapvető működése módja ilyen. Hogyan gondolhatjuk felsőbbrendűnek magunkat, ha ugyanerre mi minden erőfeszítésünk ellenére képtelenek vagyunk?

Milyen környezeti következménnyel jár kipusztításuk illetve az életterükről való kiszorításuk?

Szeretek párhuzamot vonni a biodiverzitás és a kulturális diverzitás között. Ha egy természeti nép életterét elpusztítják és nincs hova menekülnie muszáj az elvevő kultúrába integrálódni. Ebből a szemszögből nem egy faj hal ki, hanem egy kultúra, hiszen semmi esetre sem tudnak olyan módon élni, mint addig. Saját maguk által kreált szabályok helyett alkalmazkodniuk kell az adott ország jogrendszeréhez, amely valószínűsíthetően teljesen más területekre helyezi a hangsúlyt – lévén az elérő igényeknek – mint törzsi szabályaik. Tehát ahogyan az egyes állatfajok is, a természetes életközösségük elpusztításával várhatóan az adott kultúra (mémrendszer) is kihal[2]

Ahogyan várhatóan azon kultúrák is kihalnak, melyek a klímaváltozás következtében el kell, hogy költözzenek élőhelyükről (http://www.greenfo.hu/hirek/2012/03/08/kiribati-kenyszerkoltozese)[3]. Természetesen bizonyos szempontból ezek a költöző népek meg is termékenyíthetik azt a kultúrát, ahova menekülnek, de az integrációs kényszerhelyzet miatt valószínűleg ennek hatása sokkal kisebb lesz, mint amilyen módon ők lesznek kényszerítve arra, hogy feladják életvitelüket. Kiribati lakosai számára pozitívum, hogy az átnevelés már most megkezdődött illetve várhatóan egy hasonló kultúrájú szigetcsoportra költöznek (természetesen ez elsősorban feltételezés, nem ismerem Kiribati és Fiji kultúráját behatóan – bár a wikipedián azt olvastam, hogy Kiribatit valószínűleg Fijiről érkező hajósok népesítették be), így az átállás bár biztosan nem lesz zökkenőmentes, mégsem lesz olyan éles, mint a természeti népek „civilizálása” nyomán.

Hogy milyen kihívásokkal kell szembenézniük az otthonukat elvesztő természeti népeknek, mi az a tudás, amely örökre elveszhet így, és hogy ennek környezetvédelem szempontjából milyen jelentősége van, arról következő bejegyzésben olvashattok.

Források:
Quinn, D. (1999): Izmael. Föld Napja Alapítvány, Budapest.
Quinn, D. (1996): B története. Katalizátor kiadó, Budapest.
greenfo/MTI (2012): Kiribati kényszerköltözése. http://www.greenfo.hu/hirek/2012/03/08/kiribati-kenyszerkoltozese
http://indavideo.hu/video/A_message_from_Chief_Raoni_renowned_leader_of_the_Kayapo_people

[1] megjegyzés.: Tegnap mértem meg az ökológiai lábnyomom és azzal együtt, hogy már több éve próbálok egyre inkább fenntartható módon élni, amihez hozzátartozik, hogy körülbelül 100 szokásomon, termékhasználatomon stb. változtattam, értem el azt az eredmény,t hogy „CSAK” 1,2 Földre lenne szükség, ha mindenki úgy élne, mint én – megjegyzendő egy átlag hazai honpolgárnak 2 kellene

[2] Ez kissé erőltetett párhuzamnak tűnhet, de felhívnám a figyelmet, hogy Richard Dawkins mém elméletében [Dawkins. R. (1976): Az önző gén] hasonló párhuzamot von a mémek és a gének viselkedése között

[3] Itt megjegyezném, hogy ebben az esetben nem kizárólag egy természeti népről van szó, de az integráció következtében biztosan sérülni fog sajátos normarendszerük stb.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.