Főoldal » A Tisza-tó, avagy Kiskörei-víztározó

A Tisza-tó, avagy Kiskörei-víztározó

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A Tisza-tó, más néven Kiskörei-víztározó Magyarország legnagyobb mesterséges tava. Hazánk keleti régiójában a Tisza 404 fkm-re (Kisköre) és 440,5 fkm-re (Tiszabábolna) között, a Tisza hullámterében kialakított mesterséges víztározó. Kiterjedését tekintve a Kárpát-medence második legnagyobb állóvize. Területe 127km2, 27km hosszú és 9km széles. 1973-ban jött létre, amikor is üzembe helyezték a Kiskörei-vízlépcsőt. A terület az 1960-as évekig változatos képet mutatott. Puhafás ligeterdők, galériaerdők váltakoztak üde fás legelőkkel és kaszálókkal, holtágakkal, morotvákkal, illetve nagy kiterjedésű gyümölcsösökkel, szántókkal.

A Kiskörei-vízlépcső céljai: A Jászsági és Nagykunsági főcsatornák vízellátásának biztosítása. Olcsó villamos energia biztosítása a térségnek. Turisztikai és vízi sportolásra alkalmas terület létrehozása.

1968-69-es években elkezdték a mai gátak és a Kiskörei Erőmű építését, illetve az erdők letermelését. A munka roppant nagynak bizonyult, és mivel nem végeztek volna a fakitermeléssel a megadott határidőbe, ezért csak döntötték a fákat, de ki már nem szállították. Így napjainkban is rengeteg uszadékfa és tuskó található a területen, mely a vízi közlekedést veszélyessé teszi. Habár az ember szempontjából rizikós a közlekedés, az élővilágnak kiváló bújó- és szaporodó hely jött létre. Az Óhalászi holtágban a tuskókon dankasirályok és küszvágó csérek költenek, a kiálló fatorzókon pedig a kárókatonák pihennek és száradkoznak. E terület robbanómotorral nem látogatható.

 Az Aponyháti Őstölgyes az öreg, több száz éves fáival a mai napig kedvelt fészkelőhelye a fekete gólyáknak.

Az első duzzasztás 1973-ban volt, az üzembe helyezéskor, majd 1980-ban a második ütem is megvalósult. A tározó ma is ezen a szinten üzemel. A harmadik duzzasztási szint kb.: 150 cm-es vízemelkedést jelentett volna, azonban ezt már a gátak nem bírnák el, így sok szárazulat maradt, mely dicséretes természetvédelmi szempontból. 127km2 területből 43km2 a szárazulatok kiterjedése. Közepes vízmélysége 1,3m, de az élő Tisza folyómedrében 17m is lehet. A folyó hossza a tározóban 33,5 km.

Az elmúlt évtizedekben a terület edényes flórája jelentősen átalakult, mely folyamat a mai napig is tart. A Tisza-tó elárasztása előtt a hullámtér 40%-át mocsári és vízi vegetáció, mocsárrétek és nedves legelők alkották, míg 28%-át természetes ártéri fűz-nyár ligeterdők, valamit telepített erdők és gyümölcsösök tették ki. 23%-a volt mezőgazdasági terület, melyet az árvizek folyamatosan veszélyeztettek. A hullámtér 9%-át cserjés, bozótos vegetáció borította.

A duzzasztás következtében a terület nagyobb részén a mocsarasodási folyamat indult el. A volt kaszálók helyén mocsarak, mocsaras réteken nádas és gyékényes jelent meg, de a folyamatos vízborítás hatására nagy területeken alakultak ki növénymentes nyílt vízfelületek is.

A tározó területén található magasabb rendű fás-és lágyszárú növényfajok száma csaknem 100. A növényzet területi aránya évről évre növekszik. A vízi-és mocsári növényzet egyre nagyobb területet hódít el a nyílt vízfelülettől. 14 jellemző növénytársulás fedezhető fel. A víztározó 53,9%-át borítja magasabb rendű növényzet. Erdőtársulások 23,34 km2 (fűz-nyár ligeterdők),  mocsárréti társulások 0,95 km2, vízinövény társulások 22,03 km2, mocsári növénytársulás 23,34 km2.

A puhafaliget talaja öntéstalaj, mely nitrogénben gazdag. A fákra vadszőlő és süntök kúszik. Aljnövényzetében a gyalogakác és a hamvas szeder jelen van. Tölgy- kőris-szil ligeterdők és a bokorfüzesek is jellemzőek.

A környezeti nevelés fontos állomása az 1500m hosszú, Tiszavirág ártéri sétaút, melyet 2007-ben adtak át. Szigetszerű szárazulaton helyezkedik el, ahol 10 állomáson keresztül olvashatunk a kérészekről, 3 pihenőhelyen töltődhetünk fel a séta fáradalmaiból, és a végén, az úgynevezett Göbén (belső tó) lehet csónakázni. A kilátóról pedig a Borzanat ívét szemlélhetjük.

Tiszafüred egyike a legrégebben lakott településeknek, már i.e. 4500-4400 között a neolitikumban éltek itt, majd az Árpád korban település és temető is volt. 1273-ban említik először a nevét (Fyred), azonban 1596-1713 között 5-ször lakatlan volt. 1833-ban épült itt az első híd a Tiszán, majd 1849 szabadságharc főhadiszállása volt. 1891-1896 között folyt a vasút építése. 1984 óta viseli a városi címet.

Gyékénymunkák

Szövés: keskenyfűz

Fonás: széles levelű gyékény

A zsellérek foglalkoztak gyékényfonással (főleg férfiak). Gyékényből fontak: méhkosarat, tojástartót, lábtörlőt. Szerszámuk: fanyelű vastű, bicska volt.

Vesszőfonás- fűz, mogyoró és égerfavessző

Alkalmas füzek: veres fűz, cinege fűz, sárga fűz, kecskefűz, rekettye fűz, amerikai fűz. A vesszőt augusztusban és ősszel szedték, de előfordult, hogy májusban és télen is. A vesszőt kifőzték üstökben kb. 2 óra alatt, míg a haja le nem hasadt. A főzött vessző téglavörös volt. Ezt a munkát is főleg férfiak csinálták. Csíkkas, tyúkól, varsa, haltartó készült belőle.

Teknővájás

Beás “teknős” cigányok csinálták (lingurárok), melyre nyár, fűz volt alkalmas. A fákat lomhullatás után vágták ki, majd fejszével faragták ki a teknőt, amely szemmértékre készült. Fejszével kinagyolta, majd kapocskával mélyítette a teknőt, melynek alakját a kétnyelű késsel adta meg. Teknőket csakis a családfő készített, a fiúgyerekek csak a fa kivágásában segítettek. Az asszony a készáruval járta a környéket.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.